Nagy harcban alulmaradt a West Bromwich Albion a Manchester Uniteddel szemben, és – mivel a Portsmouth nyert a West Ham otthonában – újabb közvetlen vetélytársa támadt a kiesés elleni harcban. A még nem százszázalékos Gera Zoltán egyelőre nem segíthette társait.
Getty Images
Louis Saha (jobbra) az elsô és a második félidôben is beköszönt a kiesés elôl menekülô West Bromwichnak
Getty Images
Louis Saha (jobbra) az elsô és a második félidôben is beköszönt a kiesés elôl menekülô West Bromwichnak
Míg hazai oldalról Gera Zoltán hiányzott, a manchesterieknél Ruud van Nistelrooy maradt ki a kezdőből, immár zsinórban a negyedik tétmeccsen. Ezúttal rá lehetett fogni a holland gólzsák mellőzését arra, hogy csak szombat reggel tért vissza Hollandiából, ahova családi okokból utazott el. A helyén bevetett Louis Saha megint nem mulasztotta el kihasználni a lehetőséget, így kapásból nem bélyegezhetjük légből kapottnak a Van Nistelrooy távozásáról szóló pletykákat.
Saha negyedóra elteltével villant először, alig kellett megerőltetnie magát, Ronnie Wallwork ugyanis egy mozdulattal sem próbálta megakadályozni, hogy a francia csatár mellőle, az ötösről felugorva a jobb felső sarokba bólintsa a labdát. Noha a WBA nagyon igyekezett visszavágni, az MU-nak később is bőven voltak helyzetei. Hogy mást ne mondjunk, Wayne Rooneyt komplett mesterhármastól fosztották meg a jó ütemű közbelépést gyakran alkalmazó West Brom-védők, és nagyobb odafigyeléssel Saha is duplázhatott volna.
Megtette a második játékrészben, amikor Cristiano Ronaldo ügyesen kiugratta, és csak el kellett rúgnia a kirontó Tomasz Kuszczak mellett a labdát. Bryan Robson időközben lecserélte az ékpárját, és a beálló Nwankwo Kanu, Nathan Ellington kettős utóbbi tagja szöglet után szépített, ám ennél többre nem futotta a Robson-tanítványoknak, lassan tehát aggódhatnak a mögöttük álló Birmingham és Portsmouth miatt.
Szavazás
Az Evertonnál viszont elkezdhetnek fantáziálni a nemzetközi kupás szereplésről, miután sikerült fölényes győzelmet aratni a jobb sorsra érdemes Aston Villa fölött, és ezzel végre átlépni a tabella elülső felébe. Erős bajnoki hajrával becserkészhető lenne az ötödik-hatodik pozíció környéke, különösen, ha a támadók az előttünk álló hetekben úgy futballoznak majd, ahogyan mostanában. James McFadden például, egy hete a Fulham hálójába lőtt pazar gólt, most meg az ugyancsak nagyszerűen játszó James Beattie lefejelt labdáját vágta a Villa kapujába. A vendégek azonnal reagáltak, egy perc alatt háromszor kellett az Everton-védőknek a gólvonalról tisztázniuk, ettől eltekintve azonban egyhangú volt az első félidő. Előbb Tim Cahill használta ki a birminghami védelem fejetlenségét, aztán Mikel Arteta adott remek asszisztot Leon Osmannak.
A szünet után ugyan az élete első felnőttbajnokiját játszó, 19 éves Gabriel Agbonlahor – az elalvó Richard Wright hibáját kihasználva – szépített, de a finisben McFadden sarokkal kihagyhatatlan helyzetbe hozta Cahillt. Majdnem egy év, 2005. április 10. után szerzett tétmeccsen négy gólt az Everton, mellesleg sorozatban hatodik hazai sikerét aratva. „Ha így folytatjuk, nem kell félnünk senkitől” – jegyezte meg a vezetőedző, David Moyes.
Az Arsenal alapos leckét adott a Charltonnak a modern futballból. „Csupán” 3–0-ra hozta a mérkőzést, de el lehet képzelni, mi történt volna, ha Thierry Henry nem csak előkészítőként terrorizálja a Charlton-védelmet. A vendégek összesen egyszer találták el a kaput, a BBC tudósítása szerint olyan gyengén muzsikáltak, hogy akkor sem lett volna esélyük a góllövésre, ha végigjátsszák az ötven napot, ami hátravan a Highbury bezárásáig. ---- T ---- &