Elintézhetnénk annyival: ezért szerződtette a Sopron. Hogy védjen – pardon, hogy jól védjen. Mindamellett Rabóczki Balázs, a télen a dán FC Köbenhavnből a Magyar Kupa címvédőjéhez aláíró kétszeres válogatott kapus valami egészen káprázatos formát mutatott szombat délután a Kaposvár elleni fellépésen (2–0).
Czagány Balázs
Rabóczki Balázs koncentrál, az ellenfél csatárai pedig tehetetlenek
Czagány Balázs
Rabóczki Balázs koncentrál, az ellenfél csatárai pedig tehetetlenek
Kilencven perc alatt tíz kísérletből ötször találták el a kapuját a Rákóczi játékosai: egyszer épp csak „elcsorgott” a labda a gólvonal előtt letérdelő kapusig, a másik négy esetben viszont lélegzetelállító mutatványnyal őrizte meg kapuját a góltól – csapatát pedig a hajrábeli kínos vereségtől.
– Talált már magyarázatot az utolsó fél órára? Ebben a periódusban ugyanis lefutballozta önöket a vendégcsapat. – Még most is értetlenül állok a történtek előtt, noha azért sejtem, mi lehetett a gond – felelte a meccs legjobbja, Rabóczki Balázs. – Egy óra elteltével még nekünk volt helyzetünk, ezt követően azonban túlságosan „hosszú” lett a csapatunk, a védők és a támadók között legalább negyven méter volt a távolság, márpedig ez rengeteg. Ráadásul a Kaposvár a fordulást követően nagy rizikót vállalva támadott, Prukner László jól és szerencsésen cserélt, illetve váltott szerkezetet, mi pedig nehezen, sőt késve reagáltunk az új emberekre és a helyzetre. Nem morális vagy erőnléti, csak taktikai gondjaink akadtak. Szerencsére így is a miénk lett a három pont.
– A szünetig jobbára a hazaadásokat kellett lekezelnie, végül ebben a periódusban is akadt bravúrja. A négyből talán ez volt a legihletettebb védése. – Én is úgy gondolom, hogy szakmailag Zsolnai Róbert fejesének hárítása jelentette a legnagyobb kihívást. Valóban, szinte a teljes félidőben nem akadt dolgom, ami a legborzalmasabb egy kapus számára. A csatár fejese pontos és erős volt, ráadásul Zsolnai lefejelte a labdát a földre, szóval meggyűlt vele a bajom. Hála Istennek, elértem...
– A mozdulatért extra prémium járt volna, tőlünk pedig jobb osztályzat... – Számomra az az extra prémium, hogy ilyen jól kezdtük a tavaszt, a dicséretet pedig köszönöm. Veretlenek vagyunk, és talán a játékunkkal is rászolgáltunk az elismerésre. Persze nem azzal, amivel szombat délután a szünetet követően előrukkoltunk. Ha a hét közepén a Honvéd elleni Magyar Kupa-meccsen, aztán szombaton a Hungária körúton onnan folytatjuk, ahol a Rákóczi ellen negyvenöt perc után abbahagytuk, még büszkébbek lehetnek majd ránk a szurkolóink. Márpedig ezért dolgozunk.