„Nem látom az utódom”

Szergej Bubka klasszisa vitathatatlan, jellemző, hogy az örökranglistán második helyezett orosz Makszim Taraszov „mindössze” 605 centiméterig jutott el. A rúdugrás cárja pályafutásának befejezése után sem szakadt el a sporttól, több szervezet vezető testületének tagja. Hogy melyik feladatkör áll szívéhez legközelebb, arról Moszkvában a fedett pályás világbajnokságon mesélt, ahol exkluzív interjút adott a Nemzeti Sportnak.

– Annak idején az első aktív sportolóként választották be a NOB végrehajtó bizottságába. Jelenleg a sportolói testület vezetője, az IAAF tanácsának a tagja, képviselő az ukrán parlamentben, hazája olimpiai bizottságának az elnöke. Hogyan bírja energiával?
– Sportolóként megtanultam jól beosztani az időmet, s ennek most hasznát veszem – mondta Szergej Bubka. – Mégsem pihenhetek eleget, hiszen nem csupán a munkám sok, rengeteget kell utaznom is. Arra azonban mindig megpróbálok időt szakítani, hogy együtt lehessek a családommal.
– Melyik feladatát kedveli a legjobban?
– Mindenütt igyekszem helytállni, de az, hogy az atlétikai pályán nőttem fel, meghatározza az életemet és az érzéseimet. Így természetesen a sporttal kapcsolatos munkámat élvezem a legjobban. Még most is rendszeresen mozgok, bár egy rövid időt ki kellett hagynom, mert megműtötték a térdemet.

– Amióta befejezte a versenyzést, lényegesen unalmasabbak a férfi rúdugró versenyek, a színvonal elmarad a korábbiaktól. Lát valakit a mezőnyben, aki meg tudná közelíteni a világrekordot?
– Elkeserít, hogy nem látom az utódomat. Hitetlenkedve nézem a mostani versenyeket, nem értem, miért nem jutnak magasabbra az ugrók. Talán a technikájukkal van baj, talán túl sokat versenyeznek – kívülállóként nehéz megítélni, mi a gond.
– A világrekordja hatszáztizenöt centiméter, ez a magasság egy tömbház két emelete. Sohasem félt leesni onnan?
– Dehogynem. A rúdugrás nem veszélytelen, előfordul, hogy a szivacs mellé huppan az ember. Sokat segített, hogy fokozatosan jutottam el a hat méter fölötti magasságig, közben biztosabbá vált a mozgásom. Ennek ellenére mindig volt bennem szorongás, ám többnyire sikerült legyőznöm a félelmemet.

– Nemcsak nagyot ugrott, kitűnő versenyző is volt. Többször fordította vesztett helyzetből a maga javára a küzdelmet.
– Imádtam versenyezni, élveztem az azzal járó stresszt. Szerettem az olyan utolsó kísérletet, amely arról döntött, hogy győzök-e vagy sokadik leszek.
– Donecki klubjában háromszáz fiatal ismerkedik a rúdugrás rejtelmeivel. Lát valakit, aki új Bubka lehet?
– Sok a tehetséges gyerek, remélem, többen is sokra viszik majd. A legjobbunk jelenleg a huszonkét éves Natalja Kuscs, aki a mostani fedett pályás idényben négyszázötvenegy centiig jutott.

– A fiai nem követik az apjukat, egyikük sem állt rúdugrónak. Miért?
– Nem akartam én dönteni arról, hogy milyen sportot űzzenek. Mindketten megpróbálkoztak a rúdugrással, de végül mást választottak. Nem bánom, hogy így határoztak, már csak azért sem, mert egy gyereknek nehéz elviselnie, ha állandóan a szüleivel hasonlítják össze.
– Nagyobbik fia, Szergej teniszezőként figyelemre méltó eredményeket ért el.
– Büszke vagyok rá, hogy a juniorok között az Australian Openen az elődöntőig jutott el. Most már a felnőttek között versenyez, remélem, hogy ott is szép eredményeket ér majd el.

– El tudja látni tanácsokkal, vagy a tenisz annyira különbözik az atlétikától, hogy nem tud segíteni a fiának?
– Az edzők nem szeretik, ha a szülők beleszólnak a munkába, ezért inkább visszafogom magam. Pedig úgy érzem, lenne egy-két hasznos észrevételem. Igaz, azt is tapasztaltam már, hogy ami nálam bevált, az nem feltétlenül jó a gyereknek.
– Hogy érzi magát, amikor a fia meccsét nézi a lelátón?
– Borzalmasan. A saját versenyeimen is izgultam, ám akkor befolyással lehettem a történtekre. Most csak ülök, és tehetetlenül idegeskedem.

– Elutazik a fiatalember versenyeire?
– Sajnos nincs rá időm, hogy mindig ott legyek, de olykor-olykor megnézem.
– Néhány éve még elképzelhetetlennek tartotta, hogy a rúdugrónők elérjék az öt métert. Jelena Iszinbajeva már ötszázegy centiméternél tart.
– Már nem is merek jósolni, de annyi biztos, hogy a világcsúcs még tovább javul. Ezt főként Iszinbajeva miatt mondom, akinek kiváló a technikája, és rendkívül jól összpontosít. ---- H ---- S