Életének 62. évében elhunyt Nagy Béla, a Ferencváros legendás krónikása. Temetéséről később intézkednek.Tudtad, hogy nincs remény. Tudtad, de úgy tettél, mintha csak megpihennél abban a fakó, kopott kórházi szobában. Mintha csupán erőt gyűjtenél a tavaszra – erőt az élethez. Hogyan is mondtad két héttel ezelőtt, miközben a tested és a szemed a betegségtől természetellenesen sárgállott: csak egészséget szeretnél, még néhány nyugodt évet…De nem most haltál meg. Nem vasárnap hajnalban. Sokkal inkább akkor, amikor a Fradi a szemed láttára ment tönkre, s vesztette el korábbi önmagát. Igen, akkor jelezte a szervezeted, hogy elég, Béla, ebből elég! Hogyan voltál képes mosolyogni a kórházi ágyon, néhány álomnyira a haláltól? Talán mert boldog életed volt. Egész életedben azt csináltad, azzal foglalkozhattál, amit mindennél jobban szerettél, a Ferencváros történelme a szemed előtt zajlott, és te hű krónikásként megörökítetted az utókor számára. Irigylésre méltó pályafutás és életstílus volt ez: nap mint nap bemehettél a számodra legkedvesebb pályára, a munkahelyedre. Ott, a kórházi ágyon, két héttel ezelőtt is pontosan emlékeztél mindenre és mindenkire. Ezért mosolyogtál, tudom. Sárgán, lefogyva…Ha azt írom most, hogy veled együtt a Fradi is meghalt kicsit, aligha túlzok. S az is biztos, hogy senki sem léphet a helyedbe, a Ferencváros krónikása száz, kétszáz év múlva is Nagy Béla lesz. Pótolhatatlanul.