A csíki milliomos álma: hokifellegvár Erdélyben

Kurkó János György némi késéssel, BKV-busszal érkezik meg a találkozóra az egyik pesti étterembe. Elnézést kér, azt mondja, kicsit elhúzódott a programja. Sötétkék melegítőt visel, aki ránéz, meg nem mondaná, hogy ő Erdély egyik legtehetősebb vállalkozója, és egyúttal a csíkszeredai jégkorong bőkezű támogatója. Budapestre is hokiügyben jött át, a csíki utánpótláscsapatoknak vásárolt szerelést készül hazavinni, amelyeket saját kezűleg pakolt be a kisbuszába, ezért késett.
Megtehetné, persze, hogy hórukkembereket fogad, neki azonban eszébe sem jut. „Számomra fontos – mondja –, hogy ha csak tehetem, kétkezi munkát is végezzek.”
Azt beszélik róla, egyszer azzal pihente ki az üzleti tárgyalások fáradalmait, hogy teljes napon át kaszált az egyik hegyoldalban.

Még a román elnöknél is lobbizott

A 34 éves üzletember tipikus self-made-man egy kicsiny erdélyi faluból, Csíkszentdomokosról. Otthon egy Dacia-szerviz alkalmazottja volt, de amikor rádöbbent, hogy Magyarországon sokkal többet kereshet, mint Romániában, felmondta a biztos állását. Előbb Kiskőrösön és Akasztón dolgozott egy kempingtelep építkezésén, majd Budapesten lett autószerelő. Két évet töltött el az anyaországban, azután hazatért, s az összegyűjtött tőkéjével vállalkozásokba kezdett: előbb autószerelő-műhelyt épített, majd pedig egy-egy benzinkutat Csíkszeredában, illetve Gyergyószentmiklóson – ezeket 1998-ban eladta a Petrom kőolajtársaságnak. Később üzletláncok, hotelek, ipari telkek tulajdonosa lett. A vagyonáról többféle becslés létezik (egyes újságok 13-15 millió dollárról írnak), Kurkó János György azonban váltig állítja: a legkevésbé az foglalkoztatja, milyen vastag a bukszája – a biznisz és a kockázatvállalás neki életeleme.

A jégkorong pedig örök szerelme. Gyerekként maga is megpróbálkozott a hokival, de a játékoskarrierje mindössze két napig tartott. A második tréninget követően, amelyen egy szürke kötött pulóverben vett részt, a kisfiát féltő édesanyja eltiltotta a sportágtól. Nézőként azonban megmaradt rajongónak, s amikor meglódult az üzleti karrierje, rögvest felkarolta a Csíkszeredai Sportklub jégkorongszakosztályát.
Erdélynek ezen a vidékén, ahol hosszú és kemény a tél, kultusza van a sportágnak. A hoki azt a szerepet tölti be, mint másutt a futball, a gyerekek nagy része korongozó szeretne lenni.

Ennek megfelelően a Sportklub meghatározó szereplője a romániai élvonalnak, Kurkó János György azonban nem érte be annyival, hogy egy profi alakulatot szponzoráljon. Négy éve létrehozta a Hockey Club Csíkszeredát a 14-18 éves korosztály számára, tavaly pedig megalapította a Hockey Club Felcsíkot, amely öt szomszédos község, Dánfalva, Madaras, Szentdomokos, Szenttamás és Karcfalva tehetséges gyerekeit gyűjti össze. Utóbbi településre pedig műjégpályát álmodott.

S nemcsak álmodott, tett is érte – a 14 milliárd lejes (105 millió forintos) beruházás majdnem kétharmadát ugyanis ő állta.
Az építkezés 2003-ban kezdődött el, s noha anyagi gondok miatt egy időre lelassult, 2005 februárjában a csíkkarcfalvai vártemplom tövében felavathatták Románia első és mind ez ideig egyetlen falusi műjégpályáját. A fedett tribün megvédi a szurkolókat az égi áldástól, az öltözőt látva pedig sokan azt mondják, azt a hivatásos futballcsapatok is megirigyelhetnék. A létesítmény négy hónapon át üzemel, amikor enyhül az idő, Kurkó János György autóbusszal Csíkszeredába utaztatja be a gyerekeket. Az ottani fedett pálya az egyik bázisa lehet annak a Hargita megyei olimpiai központnak, ahol a román versenyzők hamarosan a téli viadalokra készülhetnek fel. A centrum létrehozását személyesen Traian Basescu államelnök is támogatja, akinél egy ügyben a közelmúltban vizitált a csíkszeredai üzletember.
A csíkkarcfalvai pálya ugyanakkor nem a profi sportot szolgálja, noha a felcsíki gyerekcsapatokban feltűnő tehetségekre elsősorban a Sportklubnál számítanak.

Bundavádak a bajnoki döntő után

Már persze akkor, ha a srácokat sikerül Erdélyben tartani.
Kurkó János György legfőbb szívfájdalma ugyanis nem az, hogy a favoritnak számító Sportklub az idei román bajnoki döntőt csúfosan elbukta az örök rivális Steaua ellen, sokkal nehezebben emészti meg azt, hogy a magyarországi klubok módszeres alapossággal fosztogatják a csíkszeredai csapatokat. A korábbi időszakban csak a felnőtt hokisokra csaptak le, újabban azonban intenzíven csábítgatják az ifi korú fiúkat is. A magyar élcsapatok játékosvadászata miatt még nem is berzenkedne Kurkó János György, ám azt szakmai szempontból kifejezetten károsnak gondolja, ha a második vonalhoz tartozó magyar klubok szédítik meg az erdélyi gyerekeket – s a kivásárlási díjat is csak vonakodva fizetik meg.

Tehetségekben pedig nincs hiány, az 1987–1988-as korosztály például a szakemberek szerint az utóbbi két évtized legtehetségesebb generációja a romániai hokiban. A korosztályos válogatott gerincét is a Hargita megyei magyar hokisok alkotják. Persze magyar jégkorongozónak lenni sem mindig könnyű Romániában. Emlékezetes, hogy tavaly év elején a 20 éven aluliak válogatottjánál robbant ki a botrány, mivel Gheorghe Iustinian edző megtiltotta a játékosoknak, hogy magyarul beszéljenek egymás között. Az edzéseken ebből még nem is lett volna gond, de a tréner azt sem akarta megengedni, hogy a közös mozilátogatásra induló játékosok a buszon magyarul társalogjanak. Az önérzetükben megbántott sportolók inkább lemondtak a vb-szereplésről, de ezt a sérelmet nem nyelték le – távollétükben a román csapat még Mexikótól is kikapott.

Noha a magyar hokinak manapság fényévnyi az előnye a románnal szemben, mégis sok az azonos probléma. A bajnokság odaát is lényegében kétcsapatos, az aranyéremért hosszú évek óta a Sportklub és a Steaua fut versenyt. A romániai körülmények közepette a legjobb lehetőségeket kínáló Sportklubnak Kurkó János György szerint a hazai porondon csak az lehet a célja, hogy a legjobb legyen. Az idei bajnokság ezüstérmét Csíkszeredában sokan úgy élték meg, mintha az utolsó helyen végzett volna a csapat. Ráadásul a városban olyan pletykák kaptak szárnyra, hogy a szlovák légiósok a Steaua győzelmére tettek fel pénzt egy brassói fogadóirodában. A vádak nem bizonyosodtak be, de tény, hogy a vendégjátékosok nem a legsportszerűbben éltek a finálé időszakában. A csalódott drukkerek felvetették, hogy szét kellene zavarni a társulatot, e radikális megoldásnak viszont az is ellentmond, hogy – akárcsak mifelénk – kevés a minőségi hokis. Az edzőváltás biztosra vehető, ám Kurkó János György cáfolja, hogy kedvét szegte volna a kudarc. Makacsul hisz benne, hogy a baszk Bilbao futballcsapatának példáját követve, alapvetően a saját utánpótlásra alapozva felépíthető egy versenyképes együttes.

A fejlődést látványosan segítené, ha a Sportklub rangos nemzetközi versenysorozatba kapcsolódhatna be. Az Interliga nélkül a magyar klubok sem tartanának ott, ahol szakmailag jelenleg állnak, így kézenfekvő lenne a Csíkszereda bevonása a sorozatba. A magyar csapatok vendégszereplése garantáltan telt házat vonzana a kinti meccseken, a Budapest– Marosvásárhely repülőjárat beindítása az utazási időt is látványosan csökkentette. Az Interliga gerincét alkotó szlovén klubok meggyőzése azonban nem tűnik egyszerűnek.

Értéket akar maga után hagyni

Kurkó János György ennek ellenére sem adja fel a tervét, hogy Csíkszeredát felrajzolja az európai hoki térképére. Makacs ember, önmagáról azt vallja, az a típusú vállalkozó, akit nem a megélhetési kényszer, s nem is a szép ház meg a szép autó utáni vágy sodort az üzleti világba – a mai napig sincs saját háza, egy tömbház bérlakásában lakik, amúgy pedig Skodát vezet.
„Nekem éltető elemem a kockázatvállalás, de nem a pénz a fontos, hanem az, hogy a tőkét értelmes vállalkozásokba fektessem, s olyasvalamit hagyjak magam után, ami valóban érték” – magyarázza nagy lendülettel.

Türelemmel kell felépíteni a csíki hokibázist, teszi még hozzá, de a gondolatot már nincs ideje befejezni.
Hosszú sprintet vág ki, hogy a fekete hetes buszt elérje. Szerencséje van: a sofőr kinyitja előtte az egyszer már bezáródó hátsó ajtót…