Évkezdésnek egész jó volt

Adott a mag, Németh András szövetségi kapitány többször is elmondta, hogy a 2008-as pekingi olimpiáig a Szentpéterváron világbajnoki harmadik helyet szerző együttesre épül a magyar női kézilabda-válogatott. Persze nyitott a keret, a kapitány a norvégok elleni felkészülési mérkőzéseken (az idén most találkozott először a társulat) is kipróbált öt újoncot, s hosszú idő után tért vissza a válogatottba a Dániában légióskodó Benyáts Beatrix, valamint a Fradi csapatkapitánya, Kirsner Erika. A csapatnak nem sok ideje volt a közös gyakorlásra, hiszen hétfőn találkozott a keret, s egyetlen közös edzés után már utazott is Norvégiába. Ennek tükrében különösen szép eredmény a múlt keddi, idegenbeli győzelem, ráadásul 20–12-es északi vezetés után fordítottak a magyarok. Pénteken Ózdon időnként látványos játékkal nyertek Görbicz Anitáék, míg szombaton Miskolcon összesítésben „szépítettek” a skandinávok a sorozatterheléstől (ne feledjük, a pályára lépők jelentős része a „norvég hetet” megelőző víkenden részt vett a Magyar Kupa gödöllői négyes döntőjén) kicsit fáradtnak tűnő magyar lányok ellen.

„A világbajnokság óta nem volt együtt a csapat, így mindannyiunk számára fontos volt ez a néhány nap – mondta Zsiga Gyula, a magyar válogatott edzője. – Két nap utazással telt el, de összességében hasznos, tanulságos időszakon vagyunk túl, s azt sem szabad elfelejteni, hogy öt újonc mutatkozhatott be az Európa-bajnok elleni meccseken. A védekezésben új, jól működő párosok dolgoztak együtt, a most debütáló Tomori Zsuzsanna például remekül oldotta meg feladatát, s biztos vagyok benne, hogy később támadásban is hasznára lehet az együttesnek. A két megnyert meccsünkön a jó védekezés és az ezzel összhangban hatékony kapusteljesítmény volt a siker alapja. Miskolcon sem az átlövésekkel, sem a bejátszásokkal nem tudtunk mit kezdeni, s a mindháromszor jól védő Katrine Lunde ekkor világklasszis produkcióval rukkolt ki. A bajnokság után Brazíliába utazik a válogatott, s itt több időnk lesz a közös munkára.”

Norvégiában a magyar csapat egyik legjobbja volt Vérten Orsolya, aki hat góllal járult hozzá az idegenbeli sikerhez. A győriek balszélsője az ózdi találkozón kétszer volt eredményes, míg a vesztes miskolci meccsen nem lépett pályára. Véleménye szerint a vereségben szerepe lehetett annak is, hogy gyors egymásutánban három meccset játszott a csapat, de ez válogatott szinten nem játszhat szerepet
„Lehet, hogy egy kicsit elfáradtunk, de ez semmiképp sem mentség a gyengébb teljesítményre. A norvégok is elfáradhattak volna, éppen annyi meccset játszottak, mint mi, ők mégis remekül játszottak szombaton” – mondta Vérten Orsolya, aki leginkább az első, norvégiai meccsen tett ki magáért, hat gólt lőtt és magabiztosan játszott. – „Megkérdezték, hogy számítottunk-e az idegenbeli sikerre, mondtam azonnal, hogy rossz a felvetés. Mi mindig, mindenhol győzni akarunk. Amikor egy évvel ezelőtt Németh András bemutatkozott kapitányként, akkor Dániát győztük le idegenben, az is bizonyította, mennyire elszántak vagyunk. A kristiansandi meccsen döntő volt, hogy Sugár Tímea remekül védett, így sok gólt szerezhettünk lerohanásból. Véleményem szerint ez volt az egyik kulcsa a sikerünknek.”

Hat napot töltöttek együtt a Németh András által kiválasztott játékosok, a kapitány célja az volt, hogy kipróbáljon néhány újoncot, s, hogy az együttléttel egységesebb legyen a keret.

„Jó, hogy nemcsak közvetlenül a világversenyek előtt találkozunk, hanem ilyenkor, hónapokkal a fő feladat előtt is. A bajnokság után brazíliai túra következik, ott tovább csiszolhatjuk a játékunkat, amire nagy szükség van, hiszen decemberben, a svédországi Európa-bajnokságon emlékezetes produkcióval és emlékezetes eredménnyel szeretnénk fölhívni magunkra a figyelmet. Hogy így legyen, sokat kell együtt lennünk, a pályán ismernünk kell egymás gondolatait is.”

Emlékeztető

Április 4., Kristiansand: Norvégia–Magyarország 24–25 (16–11)
Április 7., Ózd: Magyarország–Norvégia 28–22 (11–10)
Április 8., Miskolc: Magyarország– Norvégia 23–26 (10–14) ---- „Szeretem a sört, szeretem a bort és a Pálingert” – zúgott Miskolcon a magyar szurkolótábor rigmusa, amikor belépett a csarnokba Pálinger Katalin. A világ egyik legjobb kapusa a decemberi vb után érezte, hogy egyre jobban fáj a könyöke, amelyet végül meg kellett operálni. Időközben az is kiderült, hogy a kapus nem tér vissza csapatához, a FC Köbenhavnhoz, ám a dán klub jelentős lelépési díjat kér a a magyar légiósért, így a jövője egyelőre bizonytalan.

„Konditerembe járok, futok, azaz egyedül készülök az új szezonra – mondta Pálinger Katalin a miskolci magyar–norvég mérkőzés után. – Több ajánlatom is van, s jó néhány klubcsapathoz eljárhatnék edzeni, de addig nem akarok lépni, amíg nem rendeződik a helyzetem. Remélem, minél hamarabb sikerül megegyezni a koppenhágai együttessel, s akkor kiderül, hol folytatom pályafutásomat.” ---- Nem változott a tendencia: újra kiderült, hogy idehaza mennyire szeretik a női válogatottat. Ózdon még a csilláron is lógtak, s Miskolcon is zsúfolásig megtelt a csarnok, pedig a magyar–norvég meccsel egy időben léptek pályára a helyi élvonalbeli focisták is. Az „őrület” immáron több mint egy évtizede tart, az 1995-ös, magyar-osztrák közös rendezésű világbajnokság óta nem tud úgy pályára lépni itthon a női válogatott, hogy ne adnának el minden jegyet. S ami talán még ennél is fontosabb: a közönség a vereséget is elfogadja a csapattól, a Norvégia elleni harmadik találkozó után is vastaps köszöntötte a játékosokat.