Kapusta: „Bíztam a csodában”

– Bosszantó, rendkívül bosszantó – mormolta Dusan Kapusta szövetségi edző, aki érezhetően még hétfőn is az osztrákok elleni vesztes meccs (3–7) hatása alatt volt, kérdezni sem kellett, csak mondta, mondta és mondta... – Hatalmas előnyt adtunk nekik, ez pedig ilyen szinten luxus. A franciák ellen sikerült felállni kétgólos hátrányból, ilyen sorozat utolsó meccsén azonban ez lehetetlen vállalkozásnak bizonyult. Szomorú vagyok.

– Le sem hunyta a szemét éjszaka?
– Járt az agyam, fel voltam pörögve, csak a kiesés járt a fejemben.

– Őszintén: a világbajnokság előtt mennyi esélyt adott a bentmaradásra?
– Tudtam, hogy roppant nehéz a csoport, de természetesen bíztam a csodában.

– Csodában... Látja, ön is így fogalmaz.
– Őszinteségre kért.

– Akkor máris könnyű átérezni a helyzetét: ilyen szoros, minden várakozást felülmúló meccsek után kiesni – hogy is mondjam – nem lehet felemelő érzés...
– Borzalmas!

– A srácok? Túl tudják tenni magukat a történteken?
– Muszáj lesz nekik. Össze voltak törve rendesen, de a miskolci közönség, azt hiszem, sokat segített nekik. Az összes találkozónkon fergeteges hangulat uralkodott, a szurkolók pluszenergiákat szuggeráltak a gyerekekbe, ezért is tudtunk versenyben lenni a riválisainkkal. A csodálatos buzdítás mellett viszont végig józan maradt a publikum, a kiesés után is éltette a csapatot.

– Maradandó élmény lehetett – kétezer-tizenegyben vagy rá egy-két évre felnőtt A-csoportos világbajnokságon hasonlóakat élhet át. Feltéve, hogy hazánk vébét rendezhet, illetve, hogy ezek a játékosok a nagyok között is a legjobbak közé férkőznek. Beérhetnek?
– A fejemet teszem rá, hogy Erdélyi, Jobb, Szirányi, Galanisz, Kóger vagy a két kapus, Hetényi és Agárdy a felnőttmezőnyben is meghatározó játékos lesz. De a többiek előtt is tiszta az út, csak dolgozni, dolgozni és dolgozni kell.

– A szakemberek többsége szerint a tizenhat éves korosztály az igazán ütős. Egyetért?
– Valóban, rengeteg tehetséges, ügyes fiú található ott. Fehérvárott én is tapasztalom, mennyire erős ebben a korosztályban a mezőny.

– Szóval nem kell aggódnunk?
– Semmiképpen. A fiatalok, a most tizenhat és tizennyolc éves gyerekek a legjobb korban lesznek, amikor Magyarország A-csoportos világbajnokságot rendez. Csak rendezzen! De hadd tegyem gyorsan hozzá: a mostani felnőttválogatott tagjait sem kell ám elfelejteni, többen közülük hat-hét év múlva is meghatározó alakjai lehetnek a csapatnak, Kovács, Benk, Vaszjunyin, Hegyi, Peterdi, csak hogy néhány nevet említsek. De ki tudja, a zseniális Ladányi, Ocskay, Palkovics trió is bármire képes lehet, bármikor.

– Ha már szóba hozta a felnőtteket: nem hiányzik a velük való munka, a reflektorfény?
– A nyilvánosság semmiképpen, szeretem szép csendben végezni a munkámat. Jól érzem magam a fiatalokkal. Székesfehérvárott minden adva van a jó munkához, nem lehet panaszom. De hogy továbbra is őszinte legyek, még az is meglehet, hogy hamarosan újra felnőttekkel dolgozom.

– Nocsak, folytassa!
– Kérem, várjunk még ezzel.