Wayne világa: fogad és veszít

Az utóbbi hónapokban az a kép alakulhatott ki a Wayne Rooney pályafutását figyelemmel kísérő szurkolókban, hogy a Manchester United támadójának lassan benő a feje lágya. A tavaly szeptemberben, a Villarreal elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésen a bíró gúnyos megtapsolásáért kapott piros lapja után úgy tűnt, a forrófejű csodagyerek magába szállt. Több ízben beszélt arról, hogy igyekszik tudatosan visszaszorítani a heves reakcióit, és a vasárnapi, Arsenal elleni rangadón már látszott is valami ebből. Amikor a lövése után nem kapta meg a Kolo Touré kezezése miatti jogos tizenegyest, első dühén túljutva nem a játékvezető után eredt reklamálni, hanem tovább koncentrált, és gól, majd gólpassz lett a jutalma.

Valakit mindig szeretnének kicsinálni

A jelek azonban megtévesztőek lehetnek: a Sunday Mirror a napokban jókora botrányt robbantott ki a fiatal klasszis körül. Az újság állítása szerint Rooney 700 ezer fontos (körülbelül 270 millió forint) adósságot halmozott fel szerencsejátékokból, ami már az angol válogatott keretében is megmérgezte a hangulatot. Az érintett szóvivője nem kommentálta az értesülést, Sven-Göran Eriksson szövetségi kapitány azonban jelezte, mindenképpen beszélni akar a kérdésről a nemzeti együttesben biztos helyű Rooneyval. Sir Alex Ferguson, az MU szakvezetője eközben éles kirohanást intézett a brit sajtó ellen.
„Valakit mindig megpróbálnak kicsinálni. Így volt ez George Best, Paul Gascoigne és néhány éve David Beckham esetében. Most Wayne van soron, őróla írnak össze mindenféle szemetet” – háborgott a skót tréner.

Nos, a hétfői lapokban megjelentek alapján szinte biztosra vehető, hogy Ferguson túl korán védte meg játékosát. Először is kiderült, miként keveredett az ügybe a válogatott. A Daily Mail kiszagolta, hogy a szerencsejáték-biznisztől egyáltalán nem ódzkodó, saját versenylovakat is tartó Michael Owen sokáig közvetített társai és egy vele más természetű üzleti kapcsolatban is álló bukméker között. Aztán amint túlságosan terhessé vált számára az egyre nagyobb volumenű fogadásokkal való bajlódás, bemutatta az illetőt az érdeklődő futballistáknak. Rio Ferdinand, Frank Lampard és John Terry nem panaszkodott a Goldchip néven nemrég saját fogadóirodát alapító Steve Smith szolgáltatására, hanem Rooney kevésbé bizonyult szerencsésnek.

Olyannyira, hogy rengeteg pénzt veszített, mire megorrolt Owenre, mondván, a nála csaknem négy évvel idősebb játékosnak nem kellett volna belerángatnia őt efféle üzelmekbe. Tegyük hozzá, Rooney nem holmi naiv gyerek, aki most csöppent bele a nagyok dolgaiba, elvégre 20 éves, már nagykorúvá válásakor többszörös milliomos volt. Feltehetőleg ez a 700 ezer font sem vágja földhöz örökre, bármilyen irdatlan is legyen az öszszeg az átlagember fülének. Becslések szerint ugyanis 50 ezer fontot keres hetente, a szponzori szerződésekből és reklámbevételekből pedig évente milliókat tehet zsebre.

A játékosok hatalmas összeget nyerhetnek

A profi labdarúgók szövetsége máris bejelentette, ha Rooney valóban bajban van, a szervezet kész akár azonnali segítséget nyújtani neki. Az FA egyelőre kivár, bár Adrian Bevington szóvivő megjegyezte: az ellen ugyan nem tudnak mit tenni, hogy a labdarúgók agár- vagy lóversenyeken fogadásokat kössenek, de a labdarúgással egészen más a helyzet. Szigorú szabályok tiltják, hogy futballista bennfentes információk felhasználásával nyerészkedjen.
Márpedig Tony Cascarino azt állítja, hogy a Premier League-ben szereplő játékosok fele (!) szokott fogadni, sokuk saját sportágának eseményeire is. Az interneten ugyanis bárki megőrizheti inkognitóját.

„Úgy működik a rendszer, hogy amint valamilyen nem nyilvános értesüléshez jutnak, például az edző kihirdeti a kezdőcsapatot, felhívják a hírrel a más klubokban játszó barátaikat. Természetesen legközelebb ugyanezt elvárják cserébe. Annyi esze mindenkinek van, hogy a saját csapata meccsére nem fogad, mert azzal a karrierjét kockáztatná” – ecsetelte a viszonyokat az egykori ír válogatott támadó a News of the Worldben. Egyúttal hozzátette, egy ismert futballista a minap 220 ezer fontot nyert azzal, hogy a március 11-i Bolton–West Ham bajnokin (4–1) nagy tétet tett a hazaiak győzelmére – nyilvánvalóan annak biztos tudatában, hogy a vendégeket irányító Alan Pardew a csapat négy nap múlva esedékes FA-kupa-találkozója miatt tartalékos tizenegyet fog pályára küldeni.

Tony Cascarino jóslata valóság lett

A Rooney-skandalum kipattanása előtt nem keltettek nagy feltűnést Cascarino szavai, pedig az Aston Villa és a Chelsea drukkereinek hajdani kedvence még jóslásra is vállalkozott.

„Hogy valaki gazdag, még nem jelenti azt, hogy ne tudná könnyűszerrel minden pénzét elherdálni. Ha képtelen megállni, mindegy, mennyi van a bankszámláján. Garantálom, hogy az elkövetkező néhány évben hallunk majd olyan futballistáról, aki milliókat bukott valamiféle szerencsejátékon” – mondta Cascarino pontosan egy héttel ezelőtt. ---- Rooney története korántsem előzmény nélküli a Premiershipben. Elég ismert például a szerencsejátékokra saját bevallása szerint üres óráiban rászokó Eidur Gudjohnsen ügye. A Chelsea izlandi játékosát 2003-ban öt hónapra távol tartotta a sérülése a pályától, szenvedett a tétlenségtől, így egy idő után unaloműzésként kezdett a londoni kaszinókba járni. Hetek alatt 400 ezer fontot (több mint 150 millió forint) veszített, ami annyira megviselte, hogy később egy elrettentő célzatú interjúra is vállalkozott.

„Megtapasztaltam, mennyire veszélyes a hazárdjáték, most már tudom, hogyan szippantja be a fiatal embereket. Azért tárom fel mindezt nyilvánosan, hogy minél kevesebbekkel történjen meg, ami velem megesett. Magam biztos, hogy soha többé nem teszem be a lábam egyetlen kaszinóba sem” – mondta Gudjohnsen annak idején a People magazin hasábjain. Érdekes adalék, hogy csapattársai nem okultak a példájából: néhány hónapja közösen megfordultak egy cheltenhami lóversenyen, és a délután leforgása alatt összesen félmillió fontot hagytak az ottani bukiknál. ---- Meglehet, Horváth Gyula egész életében nem futballozik össze annyi pénzt, mint amennyit Wayne Rooney néhány óra alatt elszór egy brit kaszinó rulettasztalánál. De játszani – mármint játéktermekben – ő is nagyon tud. A PMFC színeiben az ősszel egyetlen gólig jutó csatárt (jelenleg az NB II-es Kaposvölgye Nagyberki játékosa) néhány hónapja kitették a csapat keretéből, mert – a hivatalos megfogalmazás szerint – sportemberhez méltatlan magatartást tanúsított. Furcsa módon Horváth Gyula ezt egy percig sem tagadta. Éppen a Nemzeti Sportban nyilatkozott arról, hogy játékszenvedélye miatt sok-sok adósságot halmozott fel, és ez nem csupán magánéletére, hanem a pályán mutatott teljesítményére is hatással volt. Azt már a pécsi vezetőktől tudjuk, hogy Horváth Gyulát tartozásai miatt többször is megfenyegették, mi több, előfordult, hogy ismeretlenek a PMFC-n követelték vissza jogos jussukat. A futballistát ráadásul egykori pécsi csapattársai is „fúrták” életmódja miatt, ami ahhoz vezetett, hogy Horváth Gyula viszonya megromlott a játékosokkal.

A híres-hírhedt történet a magyar futballban Bognár György nevéhez köthető. A korábbi ötvenszeres válogatott futballista franciaországi légióskodása alatt kedvelte meg a kaszinók világát, és szenvedélyétől még akkor sem tudott megszabadulni, amikor a Matáv FC Sopron ügyvezető igazgatója volt. Bognár György csaknem 17 millió forintot sikkasztott el (ezt a Soproni Városi Bíróság jogerősen is kimondta), amiért első fokon két év letöltendő börtönbüntetést szabtak ki rá. Igaz, ezt később felfüggesztett ítéletre módosították. Bognár Györgynek természetesen fizetnie is kell, és már visszaadta a klubnak az ellopott pénz egy részét.