A háromszázadik meccs következik

– Ezerkilencszázkilencvenöt április nyolcadika. Tudja, mire gondolok?
– Hogyne. Szűcs Lajos bemutatkozott az élvonalban – reagált tökéletesen az első felvetésre a Pápa kapusa. – Az Újpesttel a Parmalat otthonában játszottunk. Szegény Fodor Imre találatával kaptunk ki egy nullára.
– Benne volt a gólban?
– Hát, nem is tudom. Utólag azt mondom: kicsit talán igen. Tizenhárom méterről lőtte a bal sarokba. Nagyon eltalálta.

– Tényleg ennyire pontosan emlékszik? Vigyázzon! Utánanézek!
– Nézzen csak nyugodtan. Mind a kétszázkilencvenkilenc mérkőzés itt van a fejemben. Nem felejtek el semmit.
– Na ne...
– Pedig így van. Oké, az öszszes faultra, bedobásra azért nem emlékszem, de a döntő szituációkra, gólokra, fontosabb eseményekre igen. Mindre.

– A háromszázadik bajnokijára készül. Ez mennyire fontos esemény a pályafutásában?
– Ha úgy veszem, ez is csak egy lesz a mérkőzések sorából, amelyen a lehető legjobban szeretnék teljesíteni. De hazudnék, ha azt mondanám, nem tartom szép eredménynek, hogy itt tartok. Ez igenis tiszteletre méltó szám.
– Mi a cél?
– Nem tudom. Ha az egészségi állapotom és a teljesítményem megengedi, harmincnyolc éves koromig szeretnék védeni. Ez jó esetben további száz, százötven meccset jelent.

– Mindig kapusnak készült?
– Amióta az eszemet tudom. Még nem voltam kilencéves, amikor a Gamma Művekben focizni kezdtem, és már akkor meg voltam őrülve ezért a posztért. Édesapám az NB II-ben védett, ő nagy hatással volt rám, csakúgy, mint Zsiborás Gábor. Csak bámultam a tévében, vagy az Üllői úti lelátón miként repül a kapuban ide-oda, és azt mondtam: én is ezt akarom csinálni.
– Én is láttam Zsiborás Gábort védeni, mégsem akartam kapus lenni.
– Mert talán nem nézte meg, milyen szép a kesztyűje, a szerelése, ami másmilyen volt, mint a mezőnyjátékosoké. Vicces, de engem ez is megfogott.

– Tényleg ön az ország első számú kapusa?
– Nem. Nem én vagyok.
– Szerény. Holott sokan úgy tartják: itthon még mindig ön a legjobb.
– Ez rendkívül jólesik, de nem fogadom el. Nálunk rengeteg a jó kapus, többen is előttem vannak a sorban. Ezért is furcsa számomra, és mindig kérdezgetem magamtól, hogy miért kell Magyarországra külföldről kapusokat igazolni. Én ezt nem értem... Visszatérve a kérdésre: szerintem a legjobb Végh Zoltán. Az MTK hálóőre nem csupán a képességeivel, hanem emberi kvalitásaival is pozitív példát mutat. Nekem is.

– Elégedett az eddigi pályafutásával?
– Többet is elérhettem volna.
– Ez igaz.
– Nem vagyok elégedetlen, mert sikerekben volt részem bőven, de máshol is tarthatnék. Utólag belátom, butaság volt, például, Kaiserslauternbe szerződnöm. Eleinte álomszerűnek tűnt minden, de hamar rájöttem: akkor és ott nem bizonyíthatom be, hogy milyen kapus vagyok. Ha még maradok néhány évet itthon, akkor felkészültebben, érettebben, okosabban szegődhettem volna külföldre, s tán még most is kint vagyok. A másik, ami fáj, hogy a válogatottal sohasem volt szerencsém. Lothar Matthäus legutóbb kijelentette, hogy én lemondtam a válogatottságot. Ez hazugság! Sohasem tettem ilyet. Szóval ha lenne rá lehetőségem, sok mindent másképp csinálnék. A magánéletemben és a futballban is.

– A magánéletében nem vájkálnék. De az érdekelne, vajon mi rosszra emlékszik még a futballpályáról?
– Hát, csináltam egy-két hülyeséget.
– Segítek. Néhányszor megkergette Waltner Róbertet, de olykor futott a bíró után is. Máskor meg az ellenfél szurkolóit hergelte. Nyilatkozott furcsákat, és láttam már mutogatni is...
– Stimmel. Nagyjából ezekre gondoltam én is. Tudom, hogy a közönségünknek tetszett a jelenet, de most már azt mondom: ostobaság volt Waltner Robit megfenyegetni, üldözni. Ha a bíró kiállít, súlyos helyzetbe hozom a csapatomat. Ugyanilyen hülyeség volt szaladnom a játékvezető után, és elismerem: nem kellett volna cukkolnom a rivális drukkereket sem.

– Ön meglep engem. Szimpatikusan nyilatkozik.
– Megváltoztam. Kétgyermekes apukaként már sok mindent másképp látok.
– Tényleg. A fiai. Jól vannak?
– Remekül. A kilencéves Lalit éppen csütörtökön választották meg egy Zavadszky Gábor-emléktornán a torna legjobb kapusának! Egyébként ő még flúgosabb, mint az apja. Szó szerint megőrül a futballért. Az iskolában például mindent elhagy. Soha nem tudja, hol van a körzője, de a kapuskesztyűt féltve őrzi. Más gyerek videojátékokkal, csavargással, tévézéssel tölti el az idejét, neki viszont egész nap a focin jár az esze. A kisebbik, a másfél éves Dani pedig imádja a vizet. Lehet, hogy ő vízilabdás lesz.

– A nagyobbik fia mit szól ahhoz, hogy az apja most Pápán véd?
– Eleinte furcsa volt neki, mert ő is hatalmas fradista. De azt mondja, ő mindig annak a csapatnak szurkol, amelyben én védek. Aranyos, nem?
– De. A Ferencvárosról viszont még nem beszéltünk. Pedig, ha valamikor, ennek most van igazán aktualitása. Nem tart attól, hogy a feljelentése miatt korábbi csapattársai, a szurkolók megorrolnak önre?
– Azt hallom, egyre több Fradi-játékos gondolkodik hasonlóan. A Ferencváros nekem örök szerelem marad, de az a helyzet, hogy én megélhetési labdarúgó vagyok. Ezt nyíltan vállalom. A futballból élek, és családom van, amelyet el kell tartanom. A Ferencváros sok pénzzel tartozik nekem, de a klub a többszöri határidő-módosítás ellenére sem fizetett. Higgye el, ez az egész nekem a legkellemetlenebb.

– Látja, a hét végén az MTK- val játszanak, és erről a meccsről, a háromszázadikról még nem is esett szó.
– Mit mondjak? Jó lenne győzelemmel ünnepelni a jubileumot. Minket már sokan leírtak, de én sportember vagyok, versenyző, aki az utolsó pillanatig harcol az életben maradásért. Ha a matematikai esélyünk is elszáll, akkor a büszkeségünkért kell folytatnunk a küzdelmet. ----

A Csőszer FC az idén még nem győzött hazai környezetben, és ezt most is nehéz lesz kivitelezni, hiszen Sisa Tibor vezetőedzőnek a sérültek és az eltiltottak nagy száma gondot okoz a kezdőcsapat kialakításakor. A tartalékos Tatabánya együtteséből sárga lapok miatt hiányzik a lendületes szélső, Tóth Zoltán és a védekező középpályás, Balogh Zoltán. Pintér Attilának, a Vasas edzőjének nélkülöznie kell a csapat irányítóját, Bárányos Zsoltot, aki a DVSC ellen begyűjtötte harmadik sárga lapját, így a kiállított Ivan Janjiccsal együtt a lelátóról fog szurkolni a csapatának. ----

Eltiltás és sérülés miatt több meghatározó játékos hiányzik a ZTE-ből, ám Szentes Lázár, aki az előző fordulóban is bátran nyúlt a fiatalokhoz, úgy érzi, hogy a jövő reménységei pótolni tudják a hiányzókat, és képesek jó játékra. A próbajátékon lévő két guineai labdarúgót láthatóan nagyon megviselte az itteni klíma, ezért a Rákóczinál úgy döntöttek, hogy további egy hétig tesztelik őket, s csak utána döntenek a sorsukról. ----

Az FC Sopron télen igazolt kapusa, Takács Tamás a műtétje után a hónap végén már teljes értékű munkát végezhet. A soproniak olasz sztárja, Giuseppe Signori az elhúzódó sérülését hazájában kezeltette, ám csütörtök délután visszatér Sopronba, ahol majd az edzéseken nézi meg a szakmai stáb, hogy miként mozog Beppe. Diósgyőrött újdonság, hogy ezer ülőhelyet szerelnek fel a stadionban, s a székeket a szurkolók várhatóan az április 23-án sorra kerülő DVTK–Ferencváros mérkőzésen vehetik először igénybe ----

Koller Ákos már elkezdte a könnyített edzéseket a műtét után, Horváth Ferenc is részt vesz a közös munkában, de játékra még nincs kész, Alex Alumona combizomhúzódás miatt van kényszerpihenőn. A Pécs az utóbbi időben jól szerepel, de a fehérváriak céljuk elérése érdekében egyértelműen győzelmet várnak önmaguktól. Tizenöt éve, az 1991–92-es szezonban nyert legutóbb Székesfehérvárott a most hosszabb ideje veretlen PMFC. ----

Noha a 2004-es kupadöntőhöz hasonlóan az Üllői úton sem hozott szerencsét a szurkolóktól kapott Palermo-szerű új – fekete-rózsaszín – szerelés, azért a legközelebbi idegenbeli mérkőzésén ismét próbálkozni fog vele a Honvéd. Pénteken 11 órakor ünnepélyes megnyitóval indult útjára a labda az ETO-stadion pályáin, ahol három napon keresztül zajlanak majd a küzdelmek, és ahol harmadik alkalommal rendezik meg a Fehér Miklós-utánpótlás- emléktornát. ----

Meglepően gyorsan felépült Kazuo Honma. A japán légiós térdszalagjai még a felkészülési időszakban sérültek meg súlyosan, odahaza kezeltette magát, két hete tért vissza, és máris bevethető állapotban van. Csaknem egy hónapot kellett bokasérülés miatt kihagynia Balogh Bélának, az MTK U21-es válogatott védőjének. A futballista hétfő óta a társaival gyakorol, és Pápán már leülhet a kispadra. Csütörtökön az edzésen szenvedett térdsérülést Zabos Attila, és elképzelhető, hogy hosszabb időt kell kihagynia a középpályásnak. ----

Az eltiltott Jovánczai Zoltán mellett további két játékosára nem számíthat Gellei Imre a rangadón: a térdsérülése után lábadozó Takács Ákos még csak a juniorcsapatban léphet pályára, Szálkai Zsolt pedig húzódás miatt kénytelen kihagyni a derbit. Új poszton bizonyíthat a válogatott védő, Vanczák Vilmos, ugyanis ő helyettesíti a védekező középpályás posztján a három sárga lapja miatt hiányzó Erős Károlyt, miközben a 18 éves Mészáros Márk a keret tagja lehet a vasárnapi mérkőzésen.