Minden negyedet csupán egy góllal kell megnyerni

Amióta oda-vissza alapon negyeddöntőket rendeznek az Euroligában, a Domino kétszer is kényelmes pozícióból vághatott neki a visszavágónak. Két éve egygólos előnyt szerzett a csapat a Vasas ellen a Komjádiban, tavaly pedig az első partin úgy megverte a Volgográdot, hogy az oroszok jelezték, inkább visszajönnek egy közös edzőtáborra a visszavágó hetében, ha a mieink állják a rendezés költségeit.

Most gyökeresen más a helyzet. „A mínusz három az utolsó olyan eredmény, amelyből visszajöhet egy olyan szintű csapat, mint a miénk – mondja Kovács István, a Domino-BHSE mestere. – Ha már a kinti öt tizenegy után visszakapaszkodtunk háromra, akkor jó lenne élni a lehetőséggel, függetlenül attól, hogy Biros Peti játszik-e vagy sem.”

Utóbbi kulcskérdés, mindazonáltal a magyar gárda az elmúlt időszakban végig úgy készült, hogy egyik legjobb játékosa nélkül kell megpróbálnia a fordítást. Ami nem megoldhatatlan a tréner szerint, elvégre kint elkerülhető gólok sorát kapta a Domino.

„Azoknak a hibáknak nem szabad még egyszer előfordulniuk – szögezte le Kovács. – Fogalmazhatunk szimplán is: minden negyedet eggyel kell megnyerni, ami persze messze nem ilyen egyszerű. Abban azonban biztos vagyok, hogy ha jók leszünk, odafigyelünk, Gergely Pista megfelelően véd, akkor továbbjutunk. A Reccónak van hét fantasztikusan jó embere, aki elméletileg bármelyik csapatba beférne, utánuk azonban nagy űr következik, amit ki kellene használni. Ezért nálunk azokra is nagy felelősség hárul, akik nem olimpiai bajnokok: ha ők is hozzá tudnak tenni a meccshez úgy, hogy közben a mi alapembereink jó átlagot hoznak, akkor bizakodhatunk – véli Kovács István. – A Szeged elleni két elődöntőn nyolc gólt kaptunk, mindenki mindent megtett, az elmúlt hetek felkészülése úgy sikerült, ahogy szerettem volna, azaz mondhatom: mi készen állunk.”

E tekintetben nyilván a Recco sem áll rosszul, bár az olaszoknál van egy apróság: arrafelé a bajnoki cím legalább akkora szám, ha nem nagyobb, mint az európai trófea. Ráadásul ha sikerülne megnyerniük az idei bajnokságot, az volna a huszadik scudettójuk, akkor pedig a Juventus futballcsapata után Olaszországban második klubként varrhatnának hivatalos gönceikre egy második csillagot, amely az ottani szokásjog alapján minden tizedik elsőség után „rakható ki”, örökre.

„Ez persze nem azt jelenti, hogy úgy megyünk Pestre, játszunk egy jó meccset, aztán meglátjuk. Pillanatnyilag csak a visszavágó érdekel bennünket, jóllehet kimondatlanul azért mindenki a bajnokságra áhítozik” – színezi a képet Madaras Norbert. Az első mérkőzés legjobbja úgy véli, az sem elhanyagolható a meccs lélektanának szempontjából, hogy „míg nálunk még ott van a bajnokság és a kupasorozat, a honvédosoknak ez a meccs élet-halál harc, mert nekik egy hatodik bajnoki elsőség nem oszt, nem szoroz, a nemzetközi kupasiker a fő kihívás.”

A jó meccs tehát garantált, miképp a hangulat is: telt ház lesz a Kőérben, miután az SMS-kampány keretében elkapkodták a jegyeket – akinek nem jutott, ne is menjen ki, nézze a Sport1-et. ----
Szívósék egyformán átélték, milyen rossz érzés a régi barátok ellen játszani

A Szívós család hosszú éveken át mindennapos vendég volt a Kőér utcában: Márton a KSI-ből egyenesen a honvédosok soraiba igazolt, így aztán édesapja, István nélkül nem nagyon rendeztek bajnokit a kőbányai uszodában.
Elrepült több mint fél évtized – és szerdán eljő a történelmi pillanat: Szívós Márton ellenfélként lép majd be a medencetérbe, míg az élő legendának számító atya első ízben nem a Domino sikeréért szorít nemzetközi mérkőzésen.

„Hogy milyen lesz a Kőérben játszani? Próbáltam elképzelni… – mondja az első mérkőzésen három nem akármilyen akciógólt szerző ifjú. – De igazán ott fog kiderülni, amikor belépek az uszodába, aztán ahogy a közönség fogad. Bár a Domino-tábor mindig is jó és sportszerű volt, azaz nem hinném, hogy kardélre fognak hányni…”
Szívós Márton bevallotta, természetesen nagyon fog örülni, ha továbbjutnak, de bármi is lesz a negyeddöntő visszavágójának kimenetele, „az egyik szemem mindenképpen sírni fog.” Az esélyekkel kapcsolatban közölte: „Úgy érzem, a háromgólos előny birtokában van esélyünk, de a Honvédot összességében erősebb csapatnak tartom. A plusz három egyébként nem nagy fór, igazából a végén lehet fontos, hiszen a mai vízilabdában még egy rosszabbul sikerült negyed sem kell ahhoz, hogy kialakuljon a háromgólnyi különbség.”

Az apa számára egyvalami fontos: „jól játsszon a gyerek”. Szívós István szerint szerdán – az ő szemében – csak az számít, Marci megtesz-e mindent csapata sikere érdekében. „Valami olyasmit kell nyújtania, amit a kinti összecsapáson: nagyon büszke voltam rá, amikor Török Laci is elmondta a közvetítésben, hogy az egyik szeme sír, a másik meg nevet, elvégre felállva tapsoltak Marci egyik góljánál az olasz nézők.”

A hetvenes évek legjobb centere a szerdai meccs lélektanáról annyit mondott, hogy „a kornak megfelelő változatban tulajdonképpen ugyanazt kell most végigélnie a fiamnak, amit nekem annak idején, amikor a Fradiból átmentem az OSC-be, és aztán vízbe kellett szállnom egykori társaim ellen. A lényeg akkor is az volt, és most is, hogy igazi sportemberként megtegyen maximálisan mindent a csapatáért. Függetlenül attól, hogy a privát életben mennyi barátja van egykori klubjánál.” Arra a felvetésre, hogy végül is a magyar pólóban és pólóért dolgozóként akár azért is szoríthatna, legyen honi klub a final fourban, válasza nagyon is „apásra” sikeredett: „Persze, legyen is. A Vasas.” ---- Biros Péter: Ment a csapatnak nélkülem
És még mindig nem lehet tudni a választ. Pedig nem mindegy, hogy igen vagy nem. Annyi klasszis mellett természetesen dőreség lenne azt mondani, hogy Biros Péteren áll vagy bukik a Domino továbbjutása – mégis, mindannyian tudjuk: ő nem egy a sok közül. Éppen ezért szomorú az orvosi vélemény, mely szerint nincs kizárva, hogy igen hosszú időbe telhet, amíg teljesen felépül a sérülések egyik legmakacsabbik fajtájának számító részleges lovaglóizom-szakadásból.
– Még nem tudom, mitévő legyek – mondta az olimpiai bajnok pólós. – Már nem fáj, ám sohasem lehet tudni, mikor fáj majd megint.

– Sokat próbálgatja?
– Persze, de nem leszek tőle okosabb, hol ilyen, hol olyan. Mindenki azt mondja, rajtam múlik, mit teszek, megértik azt is, ha úgy határozok, nem vállalom.

– Nagy dilemma…
– Az. Főként, hogy tisztában vagyok azzal, mennyi minden múlik ezen a meccsen… Úgyhogy még gondolkodom…

– A többieknek biztos sokat jelentene, ha vízbe szállna. Legalább egy-egy támadásra.
– Ha be is szállok, akkor sem biztos, hogy sokat tudok lendíteni a csapaton. Nem szabad ugyanis arról sem megfeledkeznünk, hogy két és fél hete nem edzettem rendesen, nincs annyi erőm, amennyi egy ilyen mérkőzéshez kell. Talán sokkal többet ér a csapat a helyemen egy teljesen egészséges pólóssal.

– Hadd makacskodjunk: önnel nagyobb az esély a sikerre.
– Kint is ment a csapatnak nélkülem, ha nem követtük volna el azokat a szarvashibákat, amelyekből könnyű gólokat kaptunk, simán jók lettünk volna az ikszre. Ha most jobban figyelünk, mint akkor, továbbjuthatunk, függetlenül az összeállítástól. ---- Panaszra nem lehet okunk – bár az alapvetően tét nélküli Európa-bajnokságon (az esemény nem kvalifikál sehová) voltaképpen mindegy, kivel kerülnek össze csapataink. Kedd este a szeptemberi esemény színhelyén, Belgrádban tartották meg a sorsolást, melyen a férfiak megint mediterrán vetélytársakat kaptak: akárcsak a budapesti Világkupán, újra meg kell ütköznünk az olaszokkal és a görögökkel. Ezen túlmenően a horvátok akadtak az utunkba, a németek és a szlovénok mellett: minthogy az első négy jut tovább, sok izgalomra aligha lesz ok. A hölgyek a könnyebb ágra kerültek, ráadásul náluk a hazai szerb-montenegrói gárda nem képvisel jelentős játékerőt.

Az Eb-csoportok
Férfiak. A-csoport: Szerbia-Montenegró, Oroszország, Spanyolország, Hollandia, Szlovákia, Románia. B-csoport: Horvátország, MAGYARORSZÁG, Görögország, Németország, Olaszország, Szlovénia.
Nők. A-csoport: MAGYARORSZÁG, Spanyolország, Hollandia, Szerbia-Montenegró. B-csoport: Olaszország, Oroszország, Görögország, Németország