A magyar női válogatott 3:1-re kapott ki Dél-Koreától, így a hatodik helyet szerezte meg a brémai csapat-világbajnokságon. A másodosztályban szereplő férfiak a divízió–2 győzteseként feljutottak az elitmezőnybe.
Czagány Balázs
Jakab János: örömtôl ragyogó arc, ragyogó játék után ? avagy a fiúknál nagy dolgok vannak készülôben
Czagány Balázs
Jakab János: örömtôl ragyogó arc, ragyogó játék után ? avagy a fiúknál nagy dolgok vannak készülôben
Jó hírünk van: a magyar férficsapat minden idők legrosszabb eredményével zárta a brémai világbajnokságot…
Hogy ennek semmi értelme?
Megmagyarázzuk, de előbb engedtessék meg a hölgyekről néhány szó. A női csapat az ötödik helyért léphetett asztalhoz Dél-Korea ellen, az ázsiaiak 3:1-re nyertek – a mieink ezzel hatodikként zártak, ez másfél évtizede, 1991 óta a legjobb helyezés. Mindenesetre több mint biztató, hogy a világ legjobb védőjátékosával, Kim Kjung A-val végig versenyben volt Póta Georgina, s hogy időnként Lovas Petra is megszorongatta, Tóth Krisztina pedig a tőle megszokott magabiztossággal hozta a maga meccsét.
És most akkor a hajdanán szebb napokat megélt magyar férfi-asztaliteniszről (a legutóbbi világbajnoki címet 27 esztendővel ezelőtt szerezte a Jónyer István, Klampár Tibor, Gergely Gábor összetételű aranycsapat), amely már hosszabb ideje a világbajnokság második vonalában, az úgynevezett divízió–2-ben szerénykedik. A csapatnak sohasem sikerült feljutnia – esély sem volt rá… –, ám a lebonyolítási rendszer rendre változott, így a brémai vb előtt egyvalami egészen biztos volt: a magyar együttes a második vonalból indulva a legjobb esetben a 25. helyet szerezheti meg. Figyelembe véve, hogy ezt megelőzően a 23. volt a mieink legrosszabb helyezése, ezért biztos volt a negatív csúcs.
A férfiak az elérhető legtöbbet hozták ki ebből a vb-ből, a 25. helyen zártak, s ezzel megnyerték a másodosztályt, vagy ha úgy tetszik, divízió–2-es világbajnokok lettek! Egyszerűbben: feljutottak!
Az sem mellékes, miként. Vasárnap előbb a Koreai NDK következett. Az ázsiaiak ellen „csak” négy meccset kellett lejátszani, ám drámában ezúttal sem volt hiány: mind a négy találkozó ötjátszmás volt, közülük három a létező legkisebb, kétpontos különbséggel dőlt el. A két győzelmet szerző Jakab János káprázatos volt, miként az egy partit jegyző Zwickl Dánielnek is sikerült az észak-koreaiak arcára fagyasztania a mosolyt. A játékosok a biztos feljutást tudatában sem lazsáltak: a spanyolok elleni divízió–2-es döntőre is nagyon odatették magukat, az első helyről akartak feljutni.
Természetesen ez a meccs is drámai volt – és szintén győztes. Nem szeretnénk semmit sem elkiabálni, de a férfi asztaliteniszezőink háza táján valami nagy dolog van készülőben, s talán egy nagy csapat első lépéseit láthattuk itt, Brémában.