Nem árulunk el újdonságot azzal, hogy nyakunkon a világbajnokság. Mit mondjon akkor Carlos Alberto Parreira, a címvédő, egyben első számú favorit Brazília szövetségi kapitánya. A harminc nap múlva rajtoló torna előtt a dél-amerikai szakvezető kimerítő elemzést adott csapatáról, az esélyekről, és beszélt saját sorsáról is.
A brazil szövetségi kapitány meggyôzôdése, hogy az esélyesség terhét Európában ragasztják rá válogatottjára
A brazil szövetségi kapitány meggyôzôdése, hogy az esélyesség terhét Európában ragasztják rá válogatottjára
– Pár nap múlva meg kell adnia világbajnoki keretét. Elárulná, milyen nevekkel találkozhatunk a listán? – Mindenre szívesen válaszolok, csak erre az egy kérdésre nem – replikázott az 1994-ben hazája válogatottját világbajnoki címig vezető kapitány. – Neveket nem említek.
Egy mondat
„Ha rajtam múlik, Parreira nem hagyja el a válogatottat a világbajnokság után: ami azt illeti, ő mindörökre a mienk…”
Ricardo Teixeira, a Brazil Labdarúgó-szövetség elnöke
– Rendben, közelítsük meg máshonnan a témát. Ronaldo, Ricardo Oliveira vagy Roque Júnior kisebb-nagyobb sérüléssel bajlódik. Van-e bármi olyan kikötés, hogy nem teljesen egészséges játékost nem nevez a világbajnokságra? – Az egyetlen kikötés, hogy nincs kikötés. Az egyetlen szabály, hogy nincs szabály. Mindegyik játékos helyzete külön elemzést igényel, de csak azért, mert valaki nem teljesen egészséges, biztosan nem marad ki az utazó csapatból. Három hetünk lesz felkészíteni a gárdát a tornáig, ez pedig elég idő arra, hogy adott esetben a holtakat is feltámasszuk.
– Hogyan kezeli azokat a lobbizásokat, amelyek egyik vagy másik játékos szerepeltetésére irányulnak? – Rólam leperegnek az ilyen próbálkozások. A szövetségi kapitánynak függetlennek kell maradnia, és nyomás nélkül kell meghoznia döntéseit. A szövetség emberei sohasem lobbiztak, az elnök ebből a szempontból a legjobb főnök, akivel dolgozhatom, ugyanis nem szól bele a munkámba. Hála istennek, nincs olyan személy, akinek a csapatépítéssel kellene imponálnunk.
– 1994-ben világbajnoki címet nyert Brazíliával, és most is erre készül. Mikor volt nagyobb nyomás önön? – Nehéz megítélni, mert az Egyesült Államokba alig jutott ki a csapat, és a szurkolók azt várták, hogy a vébén vágjuk ki a rezet. Most pedig azzal kell szembenéznünk, hogy mindenki minket tart esélyesnek, pedig szerintem nem ennyire egyértelmű a helyzet.
– Nocsak! És miért? – Az esélyesség terhét Európában ragasztják ránk, miközben az igazi esélyes Németország, hiszen hazai pályán szerepel. Az európaiak az esélyesek, hiszen hozzánk képest ők is hazai pályán szerepelnek majd. Ezen a tornán Brazília a világ ellen játszik. Senki sem szurkol nekünk, legfeljebb néhányan itt, Dél-Amerikában. Ahol van jó futball, ott senkinek sem áll érdekében, hogy Brazília hatszoros világelső legyen. Fel kell készülnünk, mert háborúba megyünk.
Szavazás
– Miként látja a csoportbeli ellenfeleket? – Ha csak kicsit is lazsálunk, megütjük a bokánkat. Japán az elmúlt években rengeteget fejlődött, ráadásul a szövetségi kapitány, Zico nem csupán remek szakember, de a brazil futballt is kiválóan ismeri, annak ellenére, hogy már régen nem dolgozott brazil közegben. Az ausztrál csapat sem ártatlan báránykákból áll, szinte mindegyik játékos Európában légióskodik. A horvátokat pedig nem kell bemutatni, a világ élvonalába tartoznak. Nemrég játszottunk velük, és nem nyertünk, ráadásul megverték Argentínát.
– Azt mindenki sejti, hogy támadó szellemben küldi pályára csapatát. Egy hadrendet használ majd, vagy módosítja a felállást ellenféltől függően? – Elképzelhető a négy négy kettes, a négy három egy kettes vagy a négy öt egyes felállás. Ha esetleg nem működik a rendszer, nem célszerű erőltetni, jobban jár a csapat, ha képes variálni a taktikáját. Annyit azért elmondanék, hogy nem szeretem a háromvédős szisztémát. Igaz, hogy Scolari 2002-ben három bekkel nyerte meg a világbajnokságot, minden elismerésem az övé, de én köszönöm, nem élek ezzel a taktikával.
– Hogyan tervezi saját jövőjét a világbajnokság után? – Egyelőre semmit sem terveztem. Amíg Németországban versenyben vagyunk, nem gondolok másra, csak a minél jobb eredmény elérésére. Abban biztos vagyok, hogy a labdarúgásban maradok, de egyelőre nem döntöttem el, pontosan mit szeretnék. ---- V ---- &