Vége a száz év magánynak

Aki látta a televíziós közvetítést a döntőről, az a holland rendező jóvoltából nagyszerű képet kaphatott a Sevilla-drukkerek lelkiállapotáról. A pályán történő események mellett egy szurkolót lehetett rendszeresen látni, aki Luis Fabiano vezető gólja után már könnyes szemmel fohászkodott, hogy ne csak a mézesmadzagot húzza el az orra előtt a Mindenható, teljesítse is be az ő és több ezer társa akaratát. Végig remegett, izgult, minden porcikája azt kívánta, hogy a játékvezető azonnal fújja le a mérkőzést. Andy Warhol, a 20. század híres-hírhedt művésze megjósolta, hogy a televíziózás korszakában negyedórára mindenkiből ismert ember lehet – nos, szerda este ez a csapata sikerét láthatóan mindennél jobban akaró szurkoló volt az est egyik csillaga.

Hogy miért vesszük elő éppen őt? Elsősorban azért, mert az UEFA-kupát egyre többen lesajnálják, megjegyzéseket tesznek rá, ám annak, aki végül kivívja a sikert, továbbra is egyenes út vezet a mennybe. Egyúttal felvetődik a kérdés: az egyre inkább elitizálódó futballban mi szükség elvenni ennek a túláradó örömnek a forrását a relatíve kicsi, de a játékot mesterfokon űző gárdáktól?

Merthogy Eindhovenben mintegy 12, Sevillában pedig több tízezren ünnepelték ugyanolyan felszabadultan és önfeledten Juande Ramos csapatának győzelmét, mint a tömegből virtuálisan kiragadott szurkoló. A nagy számok törvénye alapján az ekkora létszámú hepeningeken elkerülhetetlen a rendbontás, ám Eindhovenben mindössze 16 letartóztatást hajtottak végre, ráadásul a hatóságok közleménye szerint kábítószerárusokat és hamis jegyeket kínáló személyeket vettek őrizetbe.

A boldog győztesek mindeközben hajnalba nyúló banketten vettek részt, ám sokat nem pihenhettek, mert csütörtök este Sevillában kellett folytatniuk a fiesztát. A hősöket természetesen hatalmas tömeg fogadta a repülőtéren, viszont a mélyen gyökerező katolikus hagyományokat tiszteletben tartva a csapat először a helyi katedrális felé vette az irányt, hogy felajánlja a trófeát a város védőszentjének. Csak ezt követően mentek át a városházára, aztán pedig a Sánchez Pizjuán Stadionba, hogy a szimpatizánsoknak is megköszönjék a támogatást.

Természetesen ismét hajnalba nyúló, jócskán lapzártánk után véget érő ünneplésre került sor a Guadalquivir partján, ahol százegy éve várnak hasonló, majdnem hatvan éve pedig akármilyen sikerre. A Sevillát ugyanis 1905-ben alapították, és korábban még nem nyert egyetlen európai klubtornát sem, hazai porondon pedig az 1948-ban elhódított Király-kupa-elsőség volt a legutóbbi jelentős sikere. ---- A klasszikus európai klubtornák történetében nem először fordulna elő, hogy egy országnak egy évadban egynél több csapata vinne haza serleget. Korábban 18 alkalommal volt példa arra, hogy a BEK/BL, KEK, Vásárvárosok Kupája/UEFA-kupa hármasból kettőt ugyanazon ország gárdája hódított el, ám a triplázás csak az olaszoknak jött össze, nekik is mindössze egyszer. Ezenkívül, amióta 1999-ben megszűnt a KEK, egy ország sem tudott duplázni, így amennyiben a Barcelona megnyeri a BL-t, Spanyolország lesz az első újkori duplázó.* A Magdeburg az egykori NDK-t képviselte. ---- Juande Ramos (Sevilla, vezetőedző)
„El sem tudom mondani, mennyire felemelő érzés ennyi embert boldoggá tenni. A szurkolóink nélkül nagyon nehéz lett volna győzni, ezért nekik külön köszönjük a feltétel nélküli támogatást. A játékosaimról is csak szuperlatívuszokban beszélhetek, hiszen tudásuk legjavát nyújtva, nem egyszerűen legyőzték, hanem kiütötték az ellenfelet. Szeretném a Sevillánál folytatni a pályafutásomat.”

Jose Maria del Nido (Sevilla, elnök)
„A mai naptól a Sevilla nagyobb, mint korábban bármikor volt. Ezt a győzelmet Sevilla városának, Andalúziának és egész Spanyolországnak ajánlom. Büszke és boldog vagyok, hogy a világ legjobb szurkolóinak az egyesületét vezethetem, azt az egyesületet, amely még ennél is többre hivatott. A mai a legboldogabb nap az életemben.”

Enzo Maresca (Sevilla)
„Megérdemeltük a sikert, mert a mienk volt a jobb csapat – a kupában a legjobb –, és mert szurkolóink csodálatosan buzdítottak bennünket. Most az a legfontosabb feladatunk, hogy kihasználjuk az alkalmat, és alaposan megünnepeljük a diadalt. Az érzéseimről ne is kérdezzenek, mert nem tudom szavakba önteni, de az biztos, hogy pályafutásom egyik legszebb pillanata ez.”

Steve McClaren (Middlesbrough, vezetőedző)
„Nagyon büszke vagyok a játékosaimra. Nem kritizálhatom őket, mert bizonyos játékvezetői döntésekkel szemben ők is tehetetlenek voltak a gyepen. Sajnos ezzel együtt nem játszottunk olyan felszabadultan, mint az előző mérkőzéseinken, ráadásul a Sevilla olyan erőt képviselt, amellyel eleve nehéz felvenni a harcot. Mindenki láthatta, a spanyolok jobbak voltak.”

Mark Viduka (Middlesbrough)
„Ha belőttem volna azt az ordító helyzetet a második félidő elején, másképp alakulnak az események. Úgy kellett volna játszanunk, mint a korábbi találkozóinkon, de az ellenfél ezt egyszerűen nem engedte.” ---- Az UEFA-kupa szerda esti, eindhoveni döntőjében a Middlesbrough négy gólt kapott a Sevillától. Ha valaki éles szemmel figyelte a mérkőzést, akkor láthatta: az angolok kapujában Mark Schwarzer egy speciálisan kifejlesztett maszkban védett, és még ha nem is rajta ment el a mérkőzés, bizony egy-egy szituációban szemmel láthatóan zavarta a fejvédő az ausztrál kapust. A Sevilla második, illetve negyedik góljánál, például, mindkétszer kipattant a melléről a labda, és habár megpróbált utánavetődni, féltette sérült testrészét, így a kezét nem nyújtotta ki eléggé, inkább tompította vele az eséseket. Nos, felhívtuk az angol klubot, ahol érdeklődésünkre elmondták, hogy Mark Schwarzernek azért kellett maszkban védenie, mert egy korábbi ütközés következtében eltört az arcában egy csont.
Az MTK kapusa, Végh Zoltán is élt már át hasonló sérülést, igaz, neki az álla repedt meg súlyosabban.

,,Kivetődtem a labdára, a csatár pedig egy ütemmel később ért oda, és szétrúgta az állkapcsomat – mesélte el régi sérülése történetét Végh Zoltán. – Több öltéssel varrták össze a sebemet, és emlékszem, utána még hoszszú időnek kellett eltelnie, mire ismét úgy vetődtem ki a labdára, hogy ne féltettem volna a fejem. Bizony néha a mérkőzéseken is inkább úgy repültem a labda elé, hogy a fejemnek nehogy bántódása essék. Ebből a szempontból teljes mértékig átérzem Mark Schwarzer helyzetét, és bizony könnyen lehet, hogy ha nincs ez a sérülése, egy-egy szituációban ő is másként ugrik a labda elé. Azt pedig ugye mondanom sem kell, hogy Murphy törvénye szerint ilyenkor általában ott éri ütés a fejet, ahol a legjobban fáj. Nem irigylem az ausztrált, de az ilyen sérülések, sajnos, nem ritkák a kapusoknál.”

A Middlesbrough-tól kapott információk szerint egyébként könynyen lehet, hogy Mark Schwarzernek a nyári németországi világbajnokságon is ebben a maszkban kell védenie. ----
Feltehetően sem Javier Saviola, sem pedig Fábio Rochemback nem úgy képzelte el első közös európai kupadöntőjét, ahogyan az végül megvalósult. Mindketten 2001 nyarán érkeztek nagy reményekkel az öreg kontinensre, mégpedig annak egyik legerősebb klubjához, a Barcelonához.

Balszerencséjükre a katalán csapat történetének egyik legmélyebb válságát élte át, így üres kézzel, letörten hagyták el a Camp Nout: Saviola a Monacóhoz, majd 2005-ben a Sevillához került kölcsönbe, Rochemback pedig előbb a lisszaboni Sportinghoz (amellyel a tavalyi UEFA-kupa-döntőt is elbukta), az elmúlt nyáron pedig a Middlesbrough-hoz szerződött.

A két játékos összesen 40.8 millió eurójába (10.6 milliárd forint) került a Barcának, amelynél csak azért nem verik a fejüket a falba, mert mára végre ütőképes csapat játszik gránátvörös-kékben.