Francia légió: újoncok a hadban

Raymond Domenech nem szívbajos: a francia közönséget megosztó szövetségi kapitány a németországi világbajnokságra érvényes 23 fős keret kihirdetésekor, illetve a kinyilatkoztatás után néhány másodperccel faképnél hagyta a sajtó képviselőit, kvázi előremenekült.

Kérdésben pedig éppenséggel nem lett volna hiány, s bár eszünk ágában sincs a gallok fejével gondolkodni, néhány „tételt” illetően erőteljesebb agytorna nélkül is ugyanúgy kérdőjelektől vagyunk terhesek, mint a francia médiamunkások.

Itt van rögvest a kapusokat érintő dilemmája, miszerint a világ- és Európa-bajnok, ám a poszt legendás alakjaihoz címei ellenére sem mérhető Fabien Barthezt, netán a zsinórban ötödször bajnok Lyon hálóőrét, Grégory Coupet-t favorizálja-e a tornán. Nos, végül a Marseille-től az első szerelemmel egyenértékű Toulouse-hoz tartó Barthezre voksolt, de hogy miért...? Az sem írható Domenech javára, hogy a döntés elodázásával sikerült felülmúlnia kollégáját, a német Jürgen Klinsmannt, noha úgy tetszett, a házigazdák szakvezetője által hasonló témakörben írt sekélyes szappanoperát (Jens Lehmann vagy Oliver Kahn védje-e a Nationalelf kapuját?) képtelenség überelni.

Folytathatnánk a sort a barcelonai Ludovic Giuly mellőzésével, ám ez alkalommal legalább azzal tisztában vagyunk, hogy a katalánok „zsebcirkálója” nem tartozik Domenech kedvencei közé, kimaradása mindazonáltal így is kisebb sokkot generált. Ugyanez a tétel (mármint a kapitányi szimpátia hiánya) hatványozottan érvényes a jövő szerdai BL-fináléban szintén érdekelt Arsenal elegáns szélsőjére, Robert Piresre. A tavaly májusi, metzi francia–magyaron (2–1) mintegy 30 ezren emlegették indulatosan Domenech felmenőit, amiért a lotharingiai klub szurkolóinak korábbi kedvencét még egy – Pires esetében amúgy – minden szempontból hazai rendezésűnek aposztrofálható barátságos összecsapásra sem hívta meg.

Nicolas Anelka? Az ember hovatovább szánni kezdi a karrierjét szenzációs lendülettel kezdő, ám a gázról idejekorán lelépő csatárt, mivel sorozatban a harmadik vb-nek inthet búcsút, '98-ban Aimé Jacquet az utolsó pillanatban tekintett el szolgálataitól, négy éve Roger Lemerre Djibril Cissét favorizálta vele szemben, míg most Louis Saha, de ha úgy tetszik, a válogatottbeli bemutatkozás előtt álló marseille-i Franck Ribéry gyűrte maga alá. Apropó, Ribéry! A 23 éves kikötővárosi szélső aktiválása a szakértőket kevéssé hökkentette meg, annál inkább Pascal Chimbonda csatasorba állítása. Illetve...

A francia élvonalból kieső Bastiából tavaly nyáron a Premiership abszolút újoncához, a Wigan Athletichez átigazoló jobbhátvéd Willy Sagnol mögött a kispadon kap majd helyet, mégis, a 28 éves, a válogatott szempontjából „szűz” bekk jelenti az abszolút meglepetést a Les Bleus névsorát illetően. Abban az esetben is, ha a minap a Tottenham már hárommillió fontot (1.2 milliárd forintot) sem sajnált volna a megszerzéséért – a duplájáért bárki viheti... –, s a Profi Játékosok Szövetsége (PFA) az év csapatába választotta Angliában.

Domenechnek talán ezért is akadt meg rajta a szeme, s nem kizárólag azért, mert Pascal – neves névrokonához és a kapitányhoz hasonlóan – érdeklődést mutat az asztrológia iránt.

---- A ---- &