Három kitűnő játékos érkezett Újvárosba

Erősítenek a dunaújvárosiak: a jobbátlövő posztjára érkezik a spanyol Pilotes Posada Vigóból a bosnyák átlövő, Szasa Djukics (30 éves), aki egyenletes, jó teljesítményre képes, sőt védekezésben is használható. Djukics csapattársa volt a lezárult évadban a spanyol második ligás együttesben a 301-szeres válogatott Szathmári János (37), aki visszatér a Dunaferrbe (legutóbbi hazai klubja a Tatabánya volt). A harmadik újonc Iváncsik Tamás (23) jobbszélső lesz Tatabányáról.

A bosnyák válogatott játékos kedden érkezett meg Újvárosba. ,,Németországban születtem, de kézilabdázni már Szerbiában kezdtem, és a Partizan Beogradban lettem profi – mondta Djukics. – A macedón Vardarban Dragan Djukics, a Szeged egykori edzője volt a mesterem. Innen a Crvena zvezdába igazoltam. Hat éve külföldi klubban szerepelek, és megjártam az olasz, a portugál és a spanyol bajnokságot. Hazám válogatottjában húsz mérkőzésen szerepeltem. Újvárosban kétéves szerződést írtam alá, és örülök, hogy továbbra is Szathmárival együtt kézilabdázhatom.”

Hasonlóan vélekedett Szathmári János is, aki egyéves vigói szereplés után tér haza.
,,Nagyon sikeres, örömökkel teli évad áll mögöttem, de nem a Vigo jóvoltából, amelyben nem éreztem magam túl jól, mert a szakmai munka színvonala elmaradt a várakozásomtól – hangoztatta a világklaszszis kapus. – Viszont megszületett Spanyolországban a kisfiam, Barnabás, valamint meghívtak a világválogatottba. Ez a két esemény kárpótolt minden gondért. Februárban keresett meg a Dunaferr, hogy jöjjek a távozó Stochl helyére. Emellett sok ajánlatom volt spanyol élvonalbeli együttesektől is. Aláírtam a kétéves megállapodást, mert látok fantáziát Imre Vilmos edző fiatal csapatában, valamint kapusedzőként is kipróbálhatom magam Újvárosban.”

A Dunaferr férficsapatának idei bronzérme osztatlan elismerést váltott ki Újvárosban. Elégedetten beszélt a fiúk teljesítményéről Bene Gyula szakosztályelnök is.
„Ez volt a legoptimistább, de még reális terv – mondta Bene Gyula. – A junior-világbajnokság miatt a csapat fele nem tudott részt venni a nyári felkészülésben, s ez jelentősen megnehezítette a gárda összecsiszolását. Legnagyobb szívfájdalmunk a korai búcsú volt az EHF-kupa küzdelmeitől.”

Az újvárosiak vezetője beszélt arról is, hogy a nemzetközileg is elismert fiatalok sajnálatosan éppen szűkebb hazájukban, Dunaújvárosban nem részesülnek méltó elismerésben. Szerinte döbbenetes, hogy a csapat felfelé ívelő teljesítménye láttán nemhogy nőtt vagy legalább szinten maradt volna az anyagi támogatás, hanem csökkent.

,,Olyan mezőnyben lettünk bronzérmesek, amelyben a Veszprém és a Szeged minimum háromszor, de inkább ötször több pénzből gazdálkodhat, mint mi – folytatta Bene Gyula. – Az anyagiakat és egyéb támogatásokat illetően a férfi NB I-ben a hatodik-nyolcadik helyen állunk, s ezt messze túlszárnyalja az eredményünk.”
Az új igazolásokról és a távozókról szólva Bene elmondta, hogy értékes játékosaikat nehezen tudják megtartani, hiszen az él-klubok – szerinte – az újvárosi fizetések ötszörösét ígérik.