„Tíz százalék az esélyünk”

Április 1.: DVTK–DVSC 3–3.
Tekinthető kiindulási pontnak is, az ebben a kiírásban egyedül árválkodó keleti párharc óta tudniillik a DVSC nemhogy bajnoki mérkőzést, még pontot sem vesztett, amivel a Supka Attila által dirigált kompánia átírta az 1998–99-es szezonban felállított, a „legtöbb egymást követő bajnoki siker” címkéjű klubrekordot – ötről hétre. A zsinórban szerzett 21 pont s nem mellékesen az Újpest és a Fehérvár időszakos lépéstévesztései miatt a Loki bajnoki duplázásának esélye az utóbbi időszakban jelentősen megnövekedett, noha a zászló változatlanul a trónkövetelő Újpestnek áll.
– Mekkora sanszot lát az aranyérem megszerzésére?
– Az edzőtársakkal abban maradtunk, talán tíz százalék az esélye, hogy mi zárunk az élen – felelte Supka Attila. – Annak a ténynek szól a „pesszimizmus”, mely szerint az Újpestnek a pontokat tekintve nincs ugyan fórja, a több győzelem miatt mégis helyzeti előnyben van velünk szemben. Lehet, megnyerjük a hátralévő két mérkőzésünket, mégsem mi leszünk a bajnokok, mert a lilák sem botlanak többet.

– Fel sem merül önben, hogy önök is hibázhatnak?
– Nem. Egyébiránt nem szoktam latolgatni, habár az előbbi válasz ennek némiképp ellentmond... A csapat jó hangulatban készül egy különösen fontos fellépésre, pénteken ugyanis a Honvéd vendégei leszünk. Borzalmasan nehéz összecsapás vár ránk, de ha törik, ha szakad, nyernünk kell.
– Az erőviszonyokat figyelembe véve ez nem lehetetlen küldetés, csakhogy... a Bozsik-stadion talaja, a miliő, azaz a körülmények folytán a kispesti az egyik legkiszámíthatatlanabb kirándulás.
– Úgy vélem, elsősorban magunkkal és a feltételekkel kell majd megküzdenünk, habár az utóbbira nem tudunk felkészülni. A siker részben hozzáállás kérdése, azaz tilos félvállról vennünk a Honvédot, magát a mérkőzést, igaz, ez egyébként sem jellemző ránk.
– Ellenpéldaként felemlegetném a diósgyőri találkozót...
– Hm. Van benne igazság.

– Tudja, hogy a „láncgyőzelemmel” klubcsúcsot döntöttek?
– Most már igen. Nem a rész-, a végső cél a fontos. Elértük azt a pontszámot, amelylyel tavaly biztosan lettünk aranyérmesek, most vélhetően ezt a rekordot is átadjuk a múltnak, mégis kétséges, hogy a szándék és a még megszerezhető hat pont mire lesz elég. Egyes vélemények szerint simán vezetnünk kellene a bajnokságot, de a hatvankét pont felemlegetése jelen helyzetben arra is figyelmeztet, hogy a riválisaink jóval masszívabbak, mint egy évvel ezelőtt.
– Tegyük fel, a hét végén az Újpest, a DVSC és a Fehérvár közül egyik sem hibázik. Ez esetben mit javasolna az illetékeseknek, hová utaztassák az aranyakat: a Megyeri útra, netán Debrecenbe?
– Csak szeretném, ha hozzánk jönnének. De ez legyen a szövetségiek gondja.

Éger László: csak a Honvéd!

Éger László is „zűrös” pénteki meccset jövendöl a Honvéd ellen, a jövőjét illetően viszont nem bocsátkozik jóslatokba a hátvéd.
„A Honvéd és a Pápa ellen is kötelező a legjobbat nyújtanunk a bajnoki címhez, e két mérkőzés között pedig Angliával találkozik a válogatott – mondta a DVSC középső védője. – Most azonban kizárólag a Honvéd-meccs az érdekes. Mire számítok? Ha abból indulnék ki, hogy a Bozsik-stadionban az MTK és a Fehérvár is döntetlent játszott, az Újpest pedig kikapott, nem sok jóra.”

Nem mellékszál: Égert több nyugat-európai klub is figyelteti.
„Tudtommal norvég, német, angol és orosz csapatoknál is szóba került a nevem, de addig nem kívánok foglalkozni a lehetőségekkel, amíg vége nincs a Pápa elleni meccsünknek. Márpedig még a Honvéd ellenit sem fújták le. Az a célom, hogy a DVSC is jól járjon a távozásommal.”

7 Bajnoki győzelem zsinórban

Vasas–DVSC 0–1
DVSC–REAC 6–1
Pécs–DVSC 0–2
Fehérvár–DVSC 1–2
DVSC–Tatabánya 1–0
Sopron–DVSC 0–2
DVSC–FTC 3–1


A szériában a Loki gólkülönbsége 17–3, legtöbbször Ibrahim Sidibe (négyszer), illetve Máté Péter, Halmosi Péter és Bojan Brnovics (három-három alkalommal) volt eredményes.