Nehéz napot élt át pénteken a magyar férfi vízilabda-válogatott keretének jó néhány tagja és Kemény Dénes szövetségi kapitány. A szakvezető egészen az amerikaiak elleni délutáni meccset lezáró sípszóig törte a fejét, melyik 13 játékost nevezze a kedden kezdődő Világkupára.
Danis Barna
Jászberényi Gábor (a kapuban) tavaly a Világligában már bemutatkozhatott a válogatottban, de az elsô igazán nagy megméretése a Világkupa lesz
Danis Barna
Jászberényi Gábor (a kapuban) tavaly a Világligában már bemutatkozhatott a válogatottban, de az elsô igazán nagy megméretése a Világkupa lesz
Az idő gyönyörű, már-már a nyarat idézi, legfeljebb a hőmérő higanyszála dacol még a júniussal. Az uszoda ugyancsak csodálatos, méltó helyszíne a nagy bejelentésnek. Mert Kemény Dénes este bizony közhírré teszi a Világkupa-csapat névsorát. Nehezen peregnek a percek, igazából a kapitány és a játékosok is mielőbb szeretnének túlesni az aktuson, utóbbiak esetében az örömujjongáson vagy éppen a csalódáson.
De míg ez bekövetkezik, akad egy s más. A délelőtti tréning fakultatív, mindenki gimnasztikázik, vagy gyúratja magát, Molnár Tamás pedig Kemény Dénessel beszélget. A kapitány csak azután informálódik, hogy túlette-e valaki magát az előző esti vacsorán. Aztán persze másról is szó esik. Odébb kis csoport: Kiss Csaba, Kis Gábor, Vári Attila nyújtja izmait, és tréfásan reagálnak kérdésemre: hogy viselik az utolsó órákat a függöny felgördüléséig? „Krimi” – mosolyog Vári.
„Gyanúsítottak már vannak” – toldja meg Kiss. Aztán komolyabbra váltanak. Vári, aki sok nagy csatát megélt már, arra jut: „Nem is tudom, mikor történt meg legutóbb, hogy enynyire elhúzódott volna a csapathirdetés a világversenyek előtt. Persze nehéz Dénes helyzete, hiszen igen rövid volt a felkészülés, teljes létszámban csak ezen a héten dolgoztunk.” Nála is régebben járja a világot Fodor Rajmund, akit Kásás Zoltán edző (a hódmezővásárhelyi pólóélet irányítója) vesz kezelésbe. A Domino elnyűhetetlen harcosa egyedüli a keretben, aki 1993-ban már Világkupa-résztvevő volt, 17 évesen játszott a végül ezüstérmet szerző együttesben. „Valóban rendhagyó a helyzet. Emlékezetem szerint sohasem fordult elő, hogy ilyenkor ne tudtuk volna, ki játszik az éppen aktuális tornán. Ha másért nem, azért derült fény korábban a jelöltekre, mert messzi országban rendezték a viadalt, ahova idejében el is kellett utazni. Nagy a várakozás, de feszültséget nem tapasztalok.”
Talpmasszázzsal erősít
Nagy Ferenc gyúró Kemény Dénes lábszárát és talpát masszírozza, de nem a nagy dilemmában fájdult meg a kapitány lába: „Utálom az ülő edzőt. Én is naponta négy-öt órát álldogálok, jövök-megyek a parton, a súlyom sem a régi, így aztán elzsibbad a végtagom. No meg van egy Sydney óta élő babona: az egyik fontos meccs előtt Szántha Karcsi, a korábbi gyúrónk megmasszírozta a talpamat, és jó játékkal nyertünk. Märcz Tomi kitalálta, hogy ezután mindig masszíroztatnom kell.”
Kásás Zoltán is nagyot sóhajt, és megállapítja: mindenkinek nagyon nehéz ez az időszak. Gór-Nagy Miklós, az Eger védője egyike a betörni készülőknek. A jakuzzihoz menet kapcsolom le, a lelkiállapotáról érdeklődve. „Nagyon várom már a kerethirdetést, de ez csak a kisebbik része a dolognak. Igazából a Világkupa érdekel, hogy játszhassak, és nyerjünk” – mondja Gór-Nagy. Steinmetz Ádám optimista. Nem akar rosszra gondolni, úgy érzi, az idényben nyújtott teljesítményével nem szolgált rá, hogy kimaradjon, de azért hozzáteszi: „Mindenre felkészültem.”
Madaras Norbert, a Recco olasz bajnok, kupagyőztes és Euroliga-második együttesének tagja a legnyugodtabbak közé sorolható, fel sem vetődhet, hogy nem szavaz rá Kemény Dénes. Neki amúgy sem lett volna sok ideje izgulni, hiszen Szívós Mártonnal együtt csak hétfőn kapcsolódott be a munkába, és kedden már meccs van. Számára minden hirtelen történik, nem úgy, mint a három hete együtt készülőknek.
No és Kemény Dénesnek. „Személyes ügyekről kezdtem beszélni az egyik játékossal, aztán szóba került a kései csapathirdetés. Valóban, eddig egyszer sem fordult elő, hogy a játékosok ilyen sokáig ne tudnák, kik alkotják az együttest. Ennyi idő alatt ki szokott kristályosodni, mit akarok.”
És Kemény tovább morfondírozik: „Nem átlagos, hanem hazai rendezésű világverseny előtt állunk. Tapasztalt, több mint kétszázszoros válogatott verseng egy fiatallal, aki a perspektívát képviseli Peking szempontjából. Ha a tapasztalatlannak szavazok bizalmat, az esetleg az eredménybe kerülhet, hiszen nem biztos, hogy elviseli a terhet több ezer néző előtt, nagy tétért zajló meccsen. Ez az én bajom, de nem siránkozom. Este, a meccs után csapatot hirdetek, már mindenki úgy aludjon el, hogy tudja, miként döntöttem. Hétfő estig, a nevezési határidőig csak akkor változtatok, ha valami váratlan esemény történik.” Kemény ezután megnevezi azokat, akik a délutáni találkozón szállnak vízbe, eszerint Steinmetz Barnabás, Vári Attila, Gór-Nagy Miklós (csupa bekk!), Hosnyánszky Norbert és Nagy Viktor figyel majd a nézőtérről.
A meccsen viszont három center pólózik, és egyetlen klasszikus védőt sem látunk. A játék pazar, azt gondolná az ember, hogy Kemény Dénes nem is változtatna ezen a felálláson. Csak egy helyen, hiszen 13 pólós helyett itt 14 szerepel a jegyzőkönyvben. Nyerünk 13–6-ra, és este fél hétkor a kapitány csak annyit mond a folyosón: „Ez lesz a csapat, csak Dumi jön le belőle.” Vagyis a Vk-n szereplők névsora: Biros Péter, Fodor Rajmund, Jászberényi Gábor, Kásás Tamás, Kis Gábor, Kiss Csaba, Kiss Gergely, Madaras Norbert, Molnár Tamás, Steinmetz Ádám, Szécsi Zoltán, Szívós Márton, Varga Dániel. (Varga Dénes kiesik.) Ez azt jelenti, hogy Kemény Dénes védekezni is tudó, támadó szellemű csapattal vág neki kedden a Világkupának.