Niko Kranjcar portréja

Nico egy alakulófélben lévő futballdinasztia második láncszeme, hiszen édesapja, Zlatko játékosként egy évtizeden át volt a legnagyobb a Dinamo-kedvencek egyike, majd edzőként is roppant sikeresen tevékenykedett. A kis Kranjcar Bécsben született, ugyanis a családfő pályafutása végén a Rapid Viennában vezetett le, de a Dinamóban tanulta meg a futball alapjait, s nem is akármilyen eredményességgel! Horvátország legnagyobb labdarúgó-tehetségeként 16 esztendősen mutatkozhatott be az első osztályban a felnőttek között, s bemutatkozó szezonjában rögtön három gólt szerzett.

Stílusa már akkor kialakult: legszívesebben a két csatár mögött futballozik, de jobb oldali vagy középső támadó középpályásként is képes csodás dolgokat művelni. Meglepő meglátásai, erőszakossága és jó fizikuma hamarosan közönségkedvenccé tették őt, hiszen második idényében Miroslav Blazevic megtette a klub valaha volt legfiatalabb csapatkapitányának! 19 esztendősen aranyéremre vezette társait, megszerezte az Év játékosa-címet is, s 2004 elején a nagyválogatott keretébe is bekerült. Otto Barictól, az akkori szövetségi kapitányától a horvát sajtó valósággal kikövetelte Kranjcar beválogatását.

Baric egyébként mindkét Kranjcarral rossz viszonyt ápolt, többször is odanyilatkoztak” egymásnak. A végén a kissé túlsúlyos Nico (akinek 84-86 kilós versenysúlyára néha 10 kg is rácsúszott) itta meg a vita levét, aki lemaradt a portugáliai kontinenstornáról. Pedig több kiváló edző is felhívta figyelmét, hogy túlságosan elkényelmesedik a hazai bajnokságban: „Olyan labdaérzéke és játékintelligenciája van, mint keveseknek a világon. C. Ronaldónak vagy a BL-ben játszó kollégáinak nincsenek olyan meglátásai, mint neki, ám az ő mozgásuk sokkal jobb. Kranjcaré meg megmaradt a három évvel ezelőtti szintjén” – mondta róla Tomislav Ivic.

„Nem tud folymatosan, egyenletesen jól játszani” – tette hozzá Milivoj Bracun, az NK Zagreb korábbi mestere. A szakemberekkel mélységesen egyetértve a Dinamo ultracsoportja, a Bad Blue Boys alaposa verést ígért neki és gyengébben szereplő játékostársainak is. Baric hozzátette, hogy ha Niko az ő fia volna, akkor „alaposan rendbetenné”! A körötte kialakult vihar ellenére „az új Bobant” a Juventus, a Milan és a CSZKA Moszkva is körözte akkoriban, miközben Baric Portugáliában megbukott, s utódja Zlatko Kranjcar lett, aki természetesen alapemberként számított fiára.

Horvátország Johan és Jordi Cruyffja simán kivezérelte a válogatottat a németországi világbajnokságra, az irányító alapemberként kilenc selejtezőn lépett pályára s két gólt lőtt. 2005 elején a vezetőkkel folytatott vitái következtében elhagyta nevelőklubját s az ősi ellenség Hajdukhoz igazolt, alig másfél millió euróért. Nyáron ismeretlen tettesek lelőtték Dino Pokrovacot, menedzserét, akinek utódja Roland Grahammer lett. Az egykori kiváló védő gőzerővel dolgozott azon, hogy védencét minél hamarabb eladja, s a Portsmouth, a Feyenoord, a Bayern, a Rennes, a Bremen, a Sevilla, a CSZKA Moszkva, a Dinamo Kijev és a Real Madrid is ajánlatott tett.

Végül az angolok nyerték a licitet, 4.5 millió euróért. Az összeg és az új állomáshely lehetett volna fényesebb is, ám a világbajnokságon bűnrosszul játszott, s ezzel meg is felezte renoméját. A Portsmouth-ban sem lett azonnal stabil kezdő, ám csereként beállva is sokat lendített csapata játékán, s a hírek szerint felkeltette Arséne Wenger érdeklődését is. 12 Eb-selejtezőn szerepelt, s betalált az angoloknak is, idegenben.