Claudio Reyna

Az amerikai nemzeti futballválogatott csapatkapitánya már negyedik világbajnokságára készülődhet 2006-ban, hiszen a játékmesternek 1994-től zsinórban mindegyik nagy tornán jelenése volt. A több mint száz válogatottsággal büszkélkedő játékos ráadásul az egyik legismertebb USA-béli socceres Európában, köszönhetően annak, hogy már több mint tíz esztendeje a vén kontinensen kergeti a labdát - és őrületbe az ellen védőit.

Claudio Reyna argentin apa és portugál anya gyermekeként egy kis ideig Argentínában élt, de kiváló technikájának köszönhetően (szülei által) választott hazájában, az USA-ban lett híres labdarúgó. A St. Benedicts nevű középiskolában vált igazolt és elismert játékossá, az intézmény színeiben 1989-ben és 1990-ben is az Év középiskolai futballistája lett. Gregg Berhalterrel oldalán többször is elnyerte a korosztályos állami bajnoki címet, s az iskola csapatával ottani ideje alatt mindössze 2 (!) vereséget szenvedett, végül 1991-ben 62 góllal és 59 gólpasszal tarsolyában ballaghatott el. Ezután a Virginiai Egyetem gárdájában vitézkedett, 1991-től három szezont húzott le egy bizonyos Bruce Arena nevű mester kezei alatt. S hogy milyen eredménnyel? Reyna mindhárom idényében NCAA-bajnok és All-Star csapattag volt, 1991-ben az Év újoncának megszavazott Reyna 1992-ben és 1993-ban A legjobb egyetemi futballista-címet is kiérdemelte; ez utóbbi minőségében olyan elődei voltak, mint Alexi Lalas (1991), Tony Meola (1989) vagy John Harkes (1987). A fenti úriemberekkel nemsokára egy újabb listán is összefutott: az 1994-es hazai világbajnokság nevezési lapján! Sőt, tulajdonképpen klubtársak voltak, hiszen a bő keret tagjai nem csapataikkal, hanem a szövetség alkalmazottjaiként készültek a tornára. Az 1992-es barcelonai olimpián is szereplő s ott két gólpasszt kiosztó, a válogatottban 1994 januárjában debütáló Reyna ekkor már Európában profiskodott, ugyanis a komoly amerikai megfigyelő-hálózatot működtető német Bayer 04 Leverkusen csapott le rá (állítólag érdeklődött iránta az FC Barcelona is), ám a vb-keret legfiatalabbjaként nehezen gyógyuló húzódása miatt nem jutott szóhoz a várva várt eseményen.

Az viszont kárpótolhatta némileg, hogy ha csak negyed- és félórákra is, de belekóstolhatott a Bundesliga légkörébe, ráadásul nem kisebb irányítótól leshette el a „karmesterfogásokat”, mint a szőke angyaltól, Bernd Schustertől! 1996-ban járt legközelebb az áttöréshez, de 21 bajnoki fellépésen sem győzte meg Chistoph Daumot – igaz, az európai mértékkel teljesen rutintalan Reynának olyan középpályások közé kellett volna tartósan beverekednie magát, mint Nico Kovac, a brazil szuperdurvulat Zé Elias, a helyi legenda Hans-Peter Lehnhoff, az akkoriban nagy ígéretnek tartott Rydlewicz vagy a sokszoros német válogatott Carsten Ramelow. A hazai olimpián mindezek ellenére természetesen jelenése volt, sőt, édesapja szülőhazájának, Argentínának gólt is lőtt - azonban 1997 nyarán, amikor megérkezett a gyógyszertáriak középpályájára a Frydek-Émerson-Beinlich-Lottner-kvartett, Reynának nem volt maradása a vörös-feketéknél s a VfL Wolfsburghoz került kölcsönbe. A farkasoknál jóval több játéklehetőséget kapott, mint az előző szezonban, megszerezte első Bundesliga-gólját is, ráadásul Münchenben vette be Oli Kahn hálóját. Ősszel négyszer is megválasztották a mérkőzés legjobbjának, a bajnokság végén pedig a Kicker ranglistáján az előkelő 25. helyen végzett. A következő szezonnak ennek megfelelően kezdőként futott neki, azonban a ghánai Charles Akonnor szép lassan kiszorította őt – Claudio márciusban el is hagyta mindkét germán klubot a skót Glasgow Rangers kedvéért, akik egy nagyon tekintélyes summát, kerek 3 000 000 eurót fizettek a középpályásért. Reyna nagyon szépen búcsúzott, utolsó előtti hazai mérkőzésén egy duplát vágott a Hamburgnak!

A skótok egyébként a franciaországi világbajnokságon figyeltek fel hősünk kreatív játékára: a 13 selejtezőn egy gólt és két gólpasszt szerző középpályás a tornán egyetlen amerikaiként az összes percet a pályán töltötte. Egyébként válogatottbéli remeklései miatt egyre népszerűbb lett, ezért is hívták meg a Hong-Kongban rendezett FIFA-gálára, ahol egy szép góllal mutatkozott be a világválogatottban; ráadásul első amerikaiként egy európai élgárda csapatkapitánya lett, még a farkasoknál. A válogatott egykori edzőóriása, Bora Milutinovic nem véletlenül nyilatkozta azt róla, hogy „Ritkán akadok össze olyannyira tehetséges futballistával, mint Claudio!”. Ennek megfelelően Reyna Skóciában sem tétlenkedett sokáig: tavaszi kéthónapos akklimatizáló-kúrája olyan jól sikerült, hogy a következő idény első négy mérkőzésén négyszer is betalált, így ő lett a Hónap játékosa Skóciában s természetesen a bajnoki címet is sikerült megvédeniük. A BL-ben megmutatta magát klubmezben is a nagyvilágnak, sőt, a Parma elleni selejtezőn ő lőtte a továbbjutást jelentő gólt! Dick Advocaat kékjeinél állandó csapattag lett, köszönhetően annak, hogy a középpálya és csatársor minden posztján jól érezte magát; a drukkerek is megkedvelték őt – ami nem is csoda, hiszen Reyna az örökrangadón betalált az ősi ellenfélnek, a Celticnek. 2001 decemberében mégis elhagyta a Felföldet, hiszen a Premiershipben akkoriban középcsapatként fungáló Sunderland elképesztő összeget, 6 700 000 eurót fizetett érte, amivel természetesen Reyna csúcstartó is lett, hiszen korábban egyetlen honfitársáért sem adtak még ennyit! A glasgow-i vezetők nem csak a pénz miatt mondtak le legjobbjukról, az is motiválta őket ebben, hogy havonta többször is el kellett engedniük Reynát hol egy felkészülési mérkőzésre, hol egy világbajnoki selejtezőre; ráadásul több nappal a válogatottbéli fellépés előtt már el kellett repülnie a játékosnak a különböző időzónákhoz való alkalmazkodás miatt - azaz hősünket is elérte az amerikai nemzeti csapatok átka.

Egyébként az angolok elnöke, Peter Reid nem sokat vacakolt a szerződéskötéssel, hiszen egy szép csütörtöki napon Claudiónak még a PSG elleni párizsi UEFA-kupa-mérkőzésen volt jelenése a Rangersszel, de pénteken már a Sunderland futballistájának vallhatta magát! Ám rekordsumma ide, világválogatottság oda, a nemrégiben még az UEFA-kupás pozíciókért harcoló Fekete Macskák a 2002-es szerencsés bennmaradás után a következő idényben csont nélkül kiestek, Reyna egyébként remek és gólerős játéka ellenére is. Az ázsiai világbajnokságon a portugálok elleni kihagyott nyitómérkőzés után az összes másodpercet végigküzdő, az All-Star keretbe is bekerült játékmester nem csak közönségkedvenc lett a Stadium of Light-ban, de kiérdemelte a csapatkapitányi karszalagot is - azonban 2002 októberében a Bolton elleni bajnokin bal térde olyan súlyosan megsérült, hogy abban a szezonban már vissza sem térhetett a pályákra. Természetesen egy ilyen kvalitásokkal bíró középpályás nem tartott a süllyesztőbe az AFC-vel, szerencséjére a Manchester City 3 750 000 eurót sem sajnált érte. Reyna azonnal elfoglalta helyét Kevin Keegan „vetésforgójában”, a Bolton elleni 6:2-es siker alkalmával a 84. percben első gólját is megszerezte. 2004-ben öt világbajnoki selejtezőn is pályára lépett a válogatottban, sőt, nyáron már 100. fellépését ünnepelhette Honduras ellen, ám szeptemberben újfent megsérült, emígyen kéthónapos pihenőre kényszerült; majd amikor visszatért, rásérült térdére, s ennek végszámlája már egy négyhónapos kihagyás lett. Felépülése után tavasszal két gólt szerzett, a válogatottban is visszaszerezte helyét, összesen nyolc selejtezőn futballozhatott; a kékeknél pedig egy esztendővel meghosszabbította nyáron lejáró szerződését. Bruce Arena bizalmi embere 33 évesen emígyen negyedik világbajnokságára készülődhet, s nagyon szeretette volna, ha újra összefutna Németországban valamelyik „őshazája” nemzeti tizenegyével, Portugáliával vagy Argentínával, hiszen ez azt jelentené, hogy a házigazdák mellett ők jutottak tovább az A-csoportból.

A futball igazán szent családi ügy Reynáéknál, hiszen felesége, Danielle anno megfordult az USA női labdarúgó-válogatottjában is. Claudio népszerűségét hazájában mi sem jellemzi jobban (amellett hogy 2000-ben és 2001-ben is az Év játékosává választották), mint az, hogy napjaink egyik legjobb számítógépes futballjátékát az USA-ban, Kanadában és Mexikóban is az ő arcképével jelenttették meg cég marketingesei!