A világbajnoki ezüstérmes (1986) Debre Viktor 1989-ben a Tatabányai Bányászból a spanyol első osztályú Arrate Eibarba igazolt. Egy évig volt a csapat játékosa, majd az aktív kézilabdázást befejezve előbb másodedzője, aztán egy évre trénere lett a csapatnak. Ezt követően napjainkig az egyesület utánpótláscsapatainak igazgatója volt. Most új feladatot kapott: augusztus elsejétől újból a spanyol első osztályban szereplő felnőttcsapat vezetőedzői teendőit látja el.
– Több mint tizenhat éve dolgozik az Arratében különböző edzői beosztásokban. Minek köszönheti, hogy újból a legmagasabb osztályban számítanak a munkájára? – Valószínűleg annak, hogy az utánpótláscsapatokkal és a másodosztályban szereplő B-csapattal évek óta jó eredményeket értem el – mondta Debre Viktor. – A világ különböző országaiban több jó képességű kézilabda-szakember dolgozik, de a spanyol első osztályban rajtam kívül nincs magyar edző. – Hogyan szerepel a bajnokságban az eibari együttes, és mit vár az új bajnoki idénytől? – A tizenhat csapatos bajnokságban huszonkét ponttal tizenkettedik lett, egy évvel ezelőtt a tizedik helyen végzett. Nagyon szoros a spanyol bajnokság középmezőnye, de kiesési gondja nem volt. Az új idényre magasabbra teszik a mércét a vezetők, több új játékost igazolnak spanyol és külföldi klubokból.
– Világhírű kollégák együtteseivel szemben kell felkészítenie játékosait. – Spanyolországban szereztem meg a nemzetközi edzői oklevelet, és több híres edzővel együtt végeztem. A Ciudad Real kirgiz-spanyol edzője, Talant Dusebajev a padtársam, Javier Cabanas, az Altea edzője csoporttársam volt. Egyik tanárunk, Manolo Laguna, a Torrevieja edzője ellen pedig meccselek majd. – Kik lesznek a segítői? – A csapat gyúrója már tizennégy éve Flasch Jenő, aki a Tatabányai Bányász bajnokcsapatának játékosa, majd masszőre volt, s a válogatottnál is dolgozott. Nagyon jó szakember, sokat segít a csapatnak.
– A családja hogyan szokta meg Spanyolországot? – Az első naptól kezdve velem él Eibarban a feleségem és két lányom. Az idősebbik, Viki három éve befejezte Spanyolországban az egyetemet, és már Magyarországon dolgozik. – Meddig marad külföldön? – Olyan szerencsés vagyok, hogy Eibarban addig maradhatok, ameddig akarok. Az biztos, hogy két évig még ott dolgozom, mert kisebbik lányom, Kinga most volt másodéves az egyetemen. Amíg ő nem végez, addig maradunk. (Ez az interjú a június 15-én elhunyt Antalóczy Alfréd utolsó írása a Nemzeti Sportnak, amelynek 35 éven át volt tudósítója.)