Gyöngyöt talált a bajnokcsapat

A Dunaferr fiatalokra épülő csapata a nehezedő anyagi körülmények és az erősödő ellenfelek dacára a legutóbbi évadban is megszerezte a bajnokság harmadik helyét. Sőt sikerült valamelyest közelítenie a két „nagyhoz”, hiszen hazai pályán igencsak megszorongatta a szegedieket, és a veszprémieknek is okozott néhány kellemetlen percet. A csapat egyik alapembere volt a Vajdaságból három éve Dunaújvárosba szerződő szerb válogatott Marko Vujin. Kivételes tehetségét felismerve Imre Vilmos edző csábította Dunaújvárosba, és a balkezes átlövő az elmúlt időszakban óriásit fejlődött.

A szabadsága idején sem nyugszik

– A legnagyobb kánikulában Dunaújvárosban találkoztunk. Miért nem nyaral?
– Már túl vagyok rajta – válaszolta Marko Vujin. – A bajnokság után egy hetet otthon pihentem, majd két hetet a Balatonon töltöttem az Iváncsik testvérekkel és Putics Barnával. Jó volt, de elég volt. Nem tudok én sokáig nyugton lenni. Odahaza is gyakoroltam, nevelőedzőm, Zdravko Perleta foglalkozott velem, csakúgy, mint a korábbi nyarakon.
– Fiatal kora ellenére máris szédületes karriert futott be.
– Bácskapalánkán ötödikes koromban az egyik barátom hívott el kézilabdázni. Megtetszett, ráadásul tudtam, hogy a balkezesek ebben a sportágban is előnyben vannak. Nagyon vékony voltam, öt évig szélsőt játszottam. Az első trénerem mondta, hogy még keményebben dolgozzam, és inkább átlövő legyek. Négy tanóra után elengedtek az iskolából, így naponta háromszor, kétszer az ifinél, egyszer a felnőttek között edzhettem. Azóta is tartom: amenynyi munkát befektetek az edzésen, annyi eredmény jön vissza.
– Már gyerekként is kitűnt társai közül?
– Jó csapatunk volt, tizennégy-tizenöt évesen mindent megnyertünk Szerbiában. Jártunk Magyarroszágon is, Békésen éppen a Dunaferr ellen győztünk az egyik torna döntőjében. Akkor találkoztam először Császár Gáborral, Zubai Szabolccsal, Mikler Rolanddal. Érettségi után edzőmeccsen szerepeltünk Dunaújvárosban, jól ment a játék, bár Mikler utólag azt mondta, szándékosan engedte be a lövéseimet, hogy szerződtessenek.

Különórákat vett az újvárosi edzőtől

– Hogyan sikerült beilleszkednie Magyarországon?
– Külföldiként nekem mindig többet kell nyújtanom. Szerencsére tudtam, mit vár tőlem Imre Vilmos, aki a pályán és azon kívül is mindig nagyon figyelt rám, gyakran külön is foglalkozott velem. Még nem vagyok kész játékos, de az utóbbi időben sokat fejlődtem, és ebben óriási szerepe volt Imre Vilmosnak, akit eddigi legjobb edzőmnek tartok. A beilleszkedéssel nem volt különösebb gondom, a fiúk elfogadtak. Az első fél évben Grebenár Gáborral laktam együtt, ő sokat segített a nyelv elsajátításában, mert előtte egy szót sem beszéltem magyarul.
– Miben változott a játéka?
– Nőtt az önbizalmam, megtanultam csapatban játszani. Korábban mindent egyedül próbáltam megoldani. Védekezésben is rengeteg tanulnivalóm volt.
– Kétszáztíz gól. Ez önmagáért beszél.
– Igazából kétszáztizenhat gólt szereztem, de a Békés elleni hat találatomat elvették, mert törölték a meccset, és tíz nullára kaptuk meg a két pontot. De a kétszáztízre is büszke vagyok, ám ebben benne van a többiek munkája is. Köszönet jár minden csapattársamnak, különösen Zubai Szabolcsnak. Ha tőle nem kaptam volna annyi jó zárást, nem lőhettem volna ilyen sok gólt.
– Mit szeret a legjobban a kézilabdában?
– Imádok gólt lőni, túljárni a kapusok eszén. Ezt várják tőlem, s a legutóbbi évadban ez remekül sikerült. Remélem, így lesz az ősztől Veszprémben is.
– Mire vágyik?
– Dunaújvárosban kiskirály lehettem volna, Veszprémben sokkal nehezebb dolgom lesz. Nekem azonban kellenek az újabb kihívások, ezért tovább kellett lépnem. Veszprémben is minél előbb húzóember szeretnék lenni. Jó lenne BL-döntőt játszani. Nagy élmény volt a junior-világbajnokságon sikeresen szerepelni, de a felnőttek közötti jó eredményekre még inkább vágyom. Mindennap reggeltől estig az van a fejemben, hogy egyszer én is leszek valaki a kézilabdában. A sportolónak szerintem nem lehet más célja.

Önkritikus és mégis bizakodó

– Végleg búcsúzik Dunaújvárostól?
– Egyszer talán visszatérek. Most azonban arra összpontosítok, hogy három évig a Veszprém játékosa leszek.
– Mit várnak öntől új csapatánál?
– Erősítenem kell a lábamat, mert bár gyors vagyok, de nem elég erős. Védekezésben is fejlődnöm kell. Az első néhány hónap a beilleszkedéssel, a környezet megszokásával telik. ---- R ---- &