„Biztosan kitartok az olimpiáig”

A kisebbik – bár eredményeit tekintve a „nagyobb” – Bedák fivér érettségi vizsgái miatt kihagyta az Európai Unió országainak májusi, pécsi bajnokságát, s akkoriban olyan hírek keringtek a hazai szorítók világában, hogy kissé „elszaladt” a súlya a kispesti fiúnak. Vagy talán mégsem?
– Nem volt az olyan veszélyes, a vizsgaidőszakban is naponta lejártam az edzőterembe Szántó Öcsi bácsihoz, gyakorlatilag január óta szakadatlanul készülök az Európa-bajnokságra – mondta Bedák Pál, két órával a csütörtöki elutazás előtt.

– Mégis, mennyi volt a súlya?
– A maximum ötvenkettő-ötvenhárom kiló körül volt, de ez már a múlt, szerdán például már nem is volt rajtam fölösleg az edzés végén. Azaz négyhetes kemény melóval minden tekintetben versenyformába hoztam magam.

– Jut eszembe, hogyan sikerült az érettségi?
– Maradjunk annyiban, hogy sikerült. Mindenesetre nagy kő gördült le a szívemről. Ha túl vagyok az Európa-bajnokságon, akkor végre nyugodtan hátradőlhetek, s talán elmehetek nyaralni is. De hogy hová, azt ne kérdezze, mert most még minden idegszálammal az Eb-re összpontosítok.

– Milyen volt az edzőtábor? Gyilkos?
– A megszokott. A vége felé sokat kesztyűztünk, olyankor élesben is megverekedtünk, s mivel nálam kisebbek nincsenek, általában a nehezebbekkel, az ötvenegy kilós Kalucza Norberttel vagy a még súlyosabb Varga Miklóssal, Rácz Sándorral bokszoltam.

– Ilyenkor rendesen odacsapnak egymásnak?
– Különben nem volna értelme az egésznek.

– A mienjangi világbajnokság után mennyiben változott meg az élete?
– Csak annyiban, hogy sokszor az utcán is rám köszönnek ismeretlenek. Amikor először történt meg velem, a hátam mögé pislantottam, nem másnak köszöntek-e, de aztán megszoktam. Bevallom, jólesik az emberek szeretete.

– Lehet, hogy a plovdivi Európa-bajnokság után még többen és még nagyobbat köszönnek majd?
– Ebbe nem szeretnék belemenni. Van egy konkrét célom, de hogy mi az, csak az Európa-bajnokság után mondom meg. Most csak annyit jósolok, hogy ha mentálisan rendben leszek, nem lehet baj.

– És gyomorban?
– Mármint a kajával? Ha nincs versenyidőszak, akkor húst eszem hússal, az édesanyám remekül főz. De ha kell, odafigyelek a gyomromra.

– Bátyja, Zsolt az Európa-bajnokság után – úgy tűnik – elszerződik Hamburgba az Universumhoz. És ön?
– Én biztosan kitartok a pekingi olimpiáig.

– Mit tippel, vajon Plovdivban melyik Pimpát látjuk a szorítóban: az athénit vagy a mienjangit?
– Mondom, ha mentálisan rendben leszek, akkor a mienjangit. Az athénit – amelyik leszerepelt az olimpián – szeretném végképp elfelejteni.

– Kik a példaképei?
– Erdei Zsolt és Kovács István. Csak nagyon halkan jegyzem meg, hogy – többek között – mindketten voltak felnőtt Európa-bajnokok…

A magyar csapat
Bedák Pál (48 kg), Kalucza Norbert (51), Bedák Zsolt (54), Rácz Sándor (57), Varga Miklós (60), Káté Gyula (64), Szili István (69), Kelemen Balázs (75), Szellő Imre (81), Darmos József (91), Kurtucz Csaba (+91) ---- S ---- S