„Magyarország benne van abban a szűk körben, ahonnan majdan kikerül a tokiói olimpia bajnoka.”

A koronavírus-helyzet csak ürügy volt, az igazi ok Szenegál felkészületlensége.

„A tippem, hogy az év végére meglesz az érdemben használható oltóanyag.”

A magyar küldöttség utolsó tajgai is hazatértek Pekingből – a kedd hajnalban landoló repülőgép fedélzetén utazott az összes aranyérmesünk.

PEKING 2008. Nemcsik Zsolt a hat nappal az olimpia kezdete előtt elhunyt mesteréért, Gerevich Györgyért is fog küzdeni.

Csötönyi Sándor, a Magyar Ökölvívó-szakszövetség elnöke és idősb Balzsay Károly szövetségi kapitány is az öttagú olimpiai különítmény éremszerzésében bízik, s ha meglenne a medália, akkor az – állítják – a sportág pozícióját is alaposan megerősítené.

Egyfelől a legátlagosabb amerikai fiatalember, elvált szülők gyermeke, friss diplomával a Michigan Egyetemről – sportmarketing szakon –, aki kevés szabadidejében alszik, videojátékokat nyüstöl vagy tévézik, esetleg Herman nevű angol buldogjával játszik. Másfelől csupán néhány nap választja el attól, hogy minden idők legnagyobb sportolója legyen. De nincs kizárva, hogy már most az…

PEKING 2008. Az úthenger, a profi – meg a többiek; párbajtőrözőink legnagyobb ellenfelei a franciák vagy az olaszok lesznek.

A Lehel úti Budapesti Állatkórház rendelőjének falán a Kolonics Györgyöt ábrázoló NS-búcsúposzter: jó helyen járok. Amikor a soron következő „pácienst” – egy megbicsakló farú, angol szetterre emlékeztető kutyaaggastyánt – beszólítják, az ajtónyílásban megjelenő őszes, varkocsba kötött hajú orvos – dr. Hargitay András – int, lépjek be én is. A következő három órában együtt fogadjuk a betegeket…

Tizenkét évvel ezelőtt az egész vívóvilágot elkápráztatta egy belgiumi kisvárosban, Tournaiban. Akkora fölénnyel talán még senki sem nyert korosztályos világversenyt, mint Nemcsik Zsolt. Most, tucatnyi esztendővel később, rutinosan, ereje teljében arra készül, hogy megkoronázza pályafutását – olimpiai bajnoki címmel. Ő is azok között van, akik reálisan tűzték ki maguk elé a nagy célt.

Édesapja egyike volt az „antivilág” kisszámú, a sport világába nem ejtőernyősként cseppenő vezetőinek, ekként a fiú is abban a közegben szocializálódott, amelynek az elmúlt huszonöt hónapban állami irányítója volt. A múlt idő hétfő óta indokolt: Elbert Gábor, az Önkormányzati Minisztérium sportszakállamtitkára távozik posztjáról. Ha úgy tetszik, félidőben. A lemondás hátterében a közte és Gyenesei István miniszter között lévő feloldhatatlan ellentét áll.

Négy férfi, négy eset. Akár az ősrégi német krimisorozatban (némi módosítással). Bizonyos tekintetben már az 1992-es barcelonai olimpiára ös szeálltak, legalábbis a „csapatkezdemény” – Kovács Iván és Kulcsár Krisztián – már akkor megvolt, huszonkettő, illetve huszonegy évesen. Aztán csatlakozott Imre Géza, majd Boczkó Gábor, s 2003-ban, a havannai világbajnokságon lépett pástra először együtt a nagy négyes. Egy siralmas tizedik helyre futotta. Onnan verekedték fel magukat egy év alatt az athéni ezüstig, majd a pekingi aranyesélyig…

Jeles pályatársunk, Peterdi Pál szállóigéje (Akinek humora van, mindent tud, akinek nincs, az mindenre képes) akár mottója is lehetne napjaink egyik legsikeresebb vívómestere, Udvarhelyi Gábor pályafutásának. „Fusé” – ahogy mindenki ismeri őt vívóberkekben – a napokban végképp bevonult a sportág halhatatlanjai közé, amikor a kijevi Európa-bajnokságon a női és a férfi párbajtőr egyéniben is az ő versenyzője nyakába akasztották az aranyérmet.

Amikor a válogatók kigolyózták az athéni olimpiai csapatból, szűkebb hazájában, Galíciában már-már lázadás tört ki, még a madridi képviselőházban is interpelláltak az érdekében, mégis otthon hagyták. Néhány hónap múlva bevonták a nemzetközi licencét, aztán az elmúlt tizennégy hónapban szinte mindent megnyert, ami megnyerhető ebben a sportágban. Javier Gómez, a triatlonkirály a napokban Tiszaújvárosban járt, s – természetesen – itt sem talált legyőzőre.

A magyar férfi párbajtőrkontingens a kijevi Európa-bajnokságon egy-egy arany- és ezüstérmet szerzett, azaz a pekingi olimpia előtti utolsó versenyét ennél sikeresebben aligha teljesíthette volna. Most már csak egyvalami van hátra: végigrobotolni az elutazásig hátralévő három hetet a tatai edzőtáborban. Gondoljuk mi, laikusok. Még szerencse, hogy két, minden hájjal megkent mester – a szakma két ásza –, Kulcsár Győző és Udvarhelyi Gábor dönt a programról. Így szerdáig a dalmát Riviérán, Umag szigetén készül Boczkó Gábor, Kulcsár Krisztián, Imre Géza, Kovács Iván, valamint vendégként a lábadozó Szász Emese.

Javier Gómez, napjaink legkiválóbb triatlonistája, a pekingi olimpia csúcsfavoritja csak annyit adott ki magából Tiszaújvárosban, a TVK BG Világkupafutamon, amennyi a biztos győzelemhez szükséges volt. A hölgyeknél a brit Andrea Whitcombe emocionális sikerével kárpótolta magát, amiért kihagyták hazája olimpiai csapatából.