„Nem kaptam végleges választ a kérdéseimre”

Miután nem indult a Világligában a magyar férfi pólóválogatott, szokatlanul hosszú, négyhetes pihenőt iktathattak a programba a játékosok és Kemény Dénes szövetségi kapitány. Az egy hónapos szünet letelt, hétfőtől újra a munkáé a főszerep.

– Teljes nyugalmat élvezhetett?
– A második és harmadik héten igen – mondta Kemény Dénes. – Az elején még nem tudtam függetleníteni magam a Világkupa történéseitől, az elmúlt héten pedig már az előttünk álló időszak foglalkoztatott. Most már érzelemmentesen igyekszem szemlélni a Világkupát, muszáj elszakadni a múlttól, hogy a jövőre figyelhessünk.

– A Világkupát követő csapat-összejövetelen annyiban maradtak, felveszik a szerbek által eléjük dobott kesztyűt, igyekeznek agresszívebbnek mutatkozni a vízben. Miről beszélgettek még?
– Baráti beszélgetés volt, nem amolyan tanár-nebuló dialógus. Mindenki elmondhatta a véleményét, és nem adtunk mindenben igazat egymásnak.

– Mi a közös nevező?
– Az, hogy mind tavaly, a montreali világbajnokságon, mind most, a Világkupa döntőjében a valódi tudásunk alatt teljesítettünk. De benne van az is, hogy a szerbek kényszerítettek rá minket arra, hogy ne úgy játsszunk, ahogy tudunk. Nem is biztos, hogy szakmai ok húzódik meg e mögött, inkább valami kevésbé megfogható dolog.

– Ez már pszichológia...
– Igen. A szerb válogatott generálta hangulathoz, a szerbek birkózós stílusához kellene jobban alkalmazkodnunk. Ők jobbak rögbiben, ami nem jelenti azt, hogy durvák is. Szóval, el kell döntenünk, mit csináljunk. Rögbizzünk jobban náluk, vagy kényszerítsük ki, hogy a mi stílusunk érvényesüljön a medencében.

– A klasszikus, védők nélküli játék minden változás nélkül megmarad, vagy a Világkupa tükrében már gondolt némi módosításra?
– Még nem kaptam végleges választ a kérdéseimre, hiszen az új szabályok szerint két hét alatt lejátszott kilenc mérkőzés nem elegendő a tapasztalatok összegzéséhez. Pozitív visszajelzések már jöttek, a Világkupa után nem egy szakember úgy vélte, az általunk képviselt szemléleté lehet a jövő.

– Nem furcsa, hogy nem vagyunk jelen a Világligában, miközben mindenki más vállalta a szereplést?
– Most is úgy gondolom, hogy helyesen döntöttünk. Szakmai és anyagi okok egyaránt szerepet játszottak az elhatározásunkban. Például, ha a Világliga megelőzte volna a Világkupát, valószínűleg vállaljuk az indulást. Ami a pénzügyi oldalt illeti, a Világliga rendkívül költséges versenysorozat. De azért sem baj, hogy nem indultunk, mert az idősebb játékosok regenerálódhatnak.

– Most az Európa-bajnokságra készülnek. Mit vár, milyen szerepet tölt be a torna a pekingi olimpiáig vezető úton?
– Első lépésként jó lenne az élen végezni a csoportunkban, ha sikerül, simább az út a folytatásban. De ami a legfontosabb: újabb nyerő típusú játékosokat kell találnom, akik képesek bármikor eldönteni egy-egy mérkőzést. Az athéni olimpia után megcsappant a létszámuk, tavaly összesen három-négy ilyen emberünk volt. Jó lenne, ha megint hatan-heten lennének. Azért kell ennyi, mert például a szerbek ellen négy játékosnak kellene egyszerre kiemelkedően pólózni, ha sikert akarunk elérni.

– Apropó, szerbek. Belgrádban Szerbia szerepel Szerbia-Montenegró helyett. Mennyire foglalkoztatja ez a kérdés?
– Miután szeptemberig, vagyis az Európa-bajnokságig nem találkozunk velük, nem gondolkodom ezen. Kívülről úgy tűnik, mintha nagy összevisszaság uralkodna a házuk táján, de így volt ez a Világkupa előtt is, mégis megnyerték. Legközelebb Belgrádban foglalkozunk velük koncentráltan.

Felkészülési mérkőzések
Július 26.: Horvátország, Budapest. Július 28.: Németország, Budapest. Augusztus 1–2.: Románia, Békéscsaba. Augusztus 4–6.: Nemzetközi torna, Nyitranovák (Szlovákia, Románia, Hollandia, Szlovénia). Augusztus 15.: Horvátország, Szombathely. Augusztus 17–19.: Unicum-kupa, Budapest (Hollandia, Oroszország, Szlovénia).