A csapatot kizárták, a vezetőket fenyegetik

Volt itt tömeg korábban is. Például amikor hajnalban kempingszékeken, sámlikon dideregve ültek a szurkolók, hogy jegyhez jussanak a Real Madrid vagy az Ajax elleni Bajnokok Ligája-meccsre. Akkor volt az országban legutóbb igazi futball-láz. A Ferencváros az Anderlecht elleni bravúrral jutott el Európa elitjébe, újabb hírnevet és több száz millió forintot szerezve a klubnak. Azóta tizenegy esztendő telt el, s mára az ország legszegényebb klubja lett a Fradi. Megdöbbentő ezt leírni: jelenleg nincs olyan cég, milliókkal, milliárdokkal rendelkező elkötelezett Fradi-szimpatizáns, aki pénzt áldozna a teljesen tönkretett, értékeitől csaknem totálisan megfosztott klubra. Érdemes volna most újra elővenni, kik és hogyan irányították a Bajnokok Ligája-szereplés óta az FTC-t, hová tűntek a milliók, s hányan gazdagodtak meg a klubból. Mert aljas játszma kárvallottja az FTC, ez egészen bizonyos.Az állam és a tehetségtelen klubvezetők áldozata.Csoda-e, ha délután mintegy 300 elkeseredett fradista jelent meg az Üllői úti klubház előtt, és szinte mindegyikük arra gondolt: miért nem kaphatta meg egy forintért az államtól az ingatlanokat a IX. kerületi klub? Miért nem gyakorolt ugyanúgy gesztust a politikai vezetőség a Ferencvárossal, s adta oda a jelképes összegért az Üllői úti stadiont, mint tette korábban a Vasassal? Ha ez megtörtént volna, talán most nincs csődhelyzet, nincs feszültség, nincsenek fenyegető üzenetek.A Fradi – tehetségtelen vezetői ellenére is – kilábalhatott volna a válságból. De ezen már felesleges elmélkedni. A helyzet az, hogy üres a kassza, hogy a legutóbbi edzőmeccsre a vendéglátó Felcsút küldött buszt az egykori VVK-győztes, világsztárok egész sorát felvonultató Ferencvárosért. Ha mindezt tudják a drukkerek, talán összedobják a pénzt egy légkondicionált gépjárműre, s ha rajtuk múlna, bizony kalapoznának, csakhogy megmentsék csődbe vitt, szeretett klubjukat.Ma már azonban az isten pénze sem lenne elég a Fradi talpra állításához. Szegény Horváth K. József, az FTC kommunikációs igazgatója fél hét körül próbált meg rövid helyzetelemző beszédet tartani, de a folyamatos közbekiabálások miatt kénytelen volt visszavonulót fújni. A szurkolók békésnek, ugyanakkor érthetően feszültnek tűntek, kórusban, rigmusokban éltették a Ferencvárost, ugyanakkor a vezetőség távozását követelték. Közben Ináncsy Miklós, a klub elnöke az egyik kereskedelmi televízióban ezzel kapcsolatban mosolyogva mondta: ő bizony nem fél, ugyanakkor feljelentést tett a rendőrségen a fenyegetések miatt. Mert bizony fenyegették a vezetőket. Az egyik felirat így szólt: „Ináncsy, te szarházi tolvaj!”S volt még egy üzenet: „Indul a hajtóvadászat…”Természetesen szót kértek a drukkerek is, a Ferencváros Szurkolók Szövetsége részéről Magyar Balázs mondott beszédet. Szavaiból egyérteműen kiderült, hogy a drukkerek és a vezérkar között egyre ellenségesebb a viszony. Amúgy az FSZSZ hétfőn kiáltványt tett közzé, amely így szólt: 1. A Ferencvárosi Torna Club egésze, ezen belül a labarúgó-szakosztály különösen válságban van. 2. Az FTC-t a klub korábbi és jelenlegi vezetői juttatták ide. Őket terheli a felelősség – szinte kizárólagosan. 3. Lássuk tisztán: ha mégis az NB I-ben kezdjük meg az új szezont, az semmit sem változtat a helyzeten és a klub vezetőinek felelősségén.Tiszta, világos beszéd. A szurkolók valami hasonlót vártak volna a magyar futballvezérkar tagjaitól, ám hiába telt- múlt az idő, hiába jöttek egyre többen Fradi-sálakkal, a döntés csak nem akart megszületni. Miközben rendőrök készenlétben álltak, a drukkerek között felbukkant Ebedli Zoltán is, az egykori csodálatos képességű irányító. Ő képviselte itt az igazi Fradit. Háromnegyed tizenegy is elmúlt már, amikor jött a hír: a Ferencváros nem indulhat az NB I-ben. Sokan sírva fakadtak, mások a vezetőséget szidalmazták, de mindenki tudta, hol a határ: rendbontás nem volt.Csak azok a fenyegető üzenetek tűntek veszélyesnek…