Furfangos, ötletes sportszerződések

Az idősebbek gyakran emlegetik, hogy régen az adott szó kötelezett, manapság viszont – sajnos – más időket élünk. Az alkut megpecsételő kézfogás nem mindig elegendő. A sportban sem. Olyannyira, hogy a versenyzők kénytelenek eligazodni a jog útvesztőiben. Ki egyedül, ki segítséggel.

„A jogszabályváltozások kapcsán kialakult helyzetben az az általános tapasztalatunk, hogy azok a klubok, amelyek meg kívánnak felelni a törvényi előírásoknak, és a korábbi megállapodásokat munkaszerződésekké alakítják át, rosszul járnak. Elsősorban azért, mert nincs meg az ehhez megfelelő anyagi hátterük. Ezért mindenki ügyeskedni próbál. A legelterjedtebb megoldás, hogy a mindenkori minimálbérre kötik meg a szerződéseket, a sportoló pedig színlelt szerződésekkel jut a további megérdemelt pénzéhez. Ezzel a szerkezettel – a társadalombiztosítás megkárosításán túl – az a baj, hogy amikor a klubja fizetésképtelenné válik, a munkaügyi per következményeként csak a szerződésben foglalt, elmaradt minimálbérhez juthat hozzá a versenyző. Meg lehet támadni a színlelt szerződéseket is, de ez a sportolóra is visszaüthet, hiszen ő is aláírta azt” – tájékoztat dr. Nemes András ügyvéd.

A szponzor eredményt akar

Ez hát a kiinduló helyzet. A furfangosság, az ötletesség alapkövetelmény, pedig a csibészes vagányságra nem tart igényt a jog. Az az ideális, ha a sportolók kizárólag az edzésekre, a versenyekre figyelhetnek, hogy a produkciójukkal felhívják magukra egy-egy szponzor figyelmét. És akkor... Ördögi kör ez. A versenyző kénytelen azzal is foglalkozni, hogyan is kaphatja meg jogosan járó jussát. Hogy tényleg megkapja, néha alkudozni kényszerül, pedig ha az ügyeskedésre fordított időt felkészüléssel töltené, talán könnyebben juthatna szerződésekhez és – pénzhez. Mert ugyebár ma már főszerepe van a szponzori kontraktusoknak a sportoló életében. Sokszor ezek a megállapodások tartják életben a sportolás lehetőségeit.

Nyilvánvaló, hogy a cégeknek nem mindegy, mely sportágakat s azon belül kiemelten kit támogatnak. Nem mindegy, hogy a dobogó legfelső fokán látható a szponzori felirat, vagy éppen a mezőny hátsóbb részében végzők mezein... Üzlet ez mindkét oldalról. Szigorú üzlet. Érdeklődésünkre egy, a magyar sportéletben jelentősebb cég PR-szakembere elmondta, a szerződéseiket általában két-három évre kötik meg a kiválasztottakkal, és rendre értékelik az illető produkcióját, mielőtt hoszszabbítanának.

Vannak olyan sportágak, ahol bár akadnak kiemelkedő eredmények, mégis egyszerűek a viszonyok. Jelenti ez azt is, hogy a ma oly elterjedt szponzori szerződések csak elvétve vannak jelen. Az evezősöknél is ez a helyzet. Világbajnoki címek ide, nagy múltú sportág oda, a szövetség főtitkára, Szántó Éva elmondása szerint náluk a sportolók többsége tanul az evezés mellett, de egyébként sem túl gyakori, hogy a versenyző az egyesület alkalmazásában állna.

„Az viszont jellemző, hogy az eredményekkel párhuzamosan belépnek a támogatói szerződések a sportolók életébe. A tartalmat tekintve itt széles a paletta, van, aki havi rendszerességgel kapja a juttatást, de van olyan szponzor, amely az eredményességhez köti a fizetést” – mondja a főtitkár. ---- A ---- &