Ballacké lett a 13-as trikó

Michael Ballack már kezdett megbarátkozni a gondolattal, hogy a londoni klubnál le kell mondania a Bayern Münchenben és a német válogatottban megszokott, mondhatni, legendássá vált tizenhármas számáról, amikor a „rivális” William Gallas nagyot hibázott.

Mi is történt pontosan?

A huszonnyolc éves francia még májusban kijelentette, hogy elhagyná a Chelsea-t. Ezt még lenyelte a portugál menedzser, José Mourinho. Amikor azonban a minap a védő – guadalupei nyaralása miatt – elmulasztott csatlakozni az amerikai túrán szereplő csapathoz, José Mourinhónál is betelt a pohár, és úgy döntött, Gallas nem érdemli meg, hogy számot válasszon magának, így a 13-as mégis Ballacké lehet, noha korábban a 19-est ígérték neki. „Ez az eset nem csak engem bosszant – dohogott a védő távolmaradása miatt a szakvezető. – Mindenki ideges, hiszen mi egy erős család, igazi közösség vagyunk, és Gallas most mindannyiunknak megmutatta, hogy nem tisztel minket.”

A történteket Ballack a következőképpen foglalta össze: „Kezdetben a tizenhármas mezt szerettem volna, mivel azonban az már foglalt volt, sajnálattal bár, de elfogadtam a tizenkilencest. Két napja viszont odajött hozzám az edző, és azt mondta: »rendben van, tied lehet a tizenhármas.«”

Az eset után könnyen elképzelhető, hogy Mourinho a következő idényben a védelem helyett inkább a kispadon szán meghatározó szerepet Gallasnak. Hogy ez mégse történjen meg, arra egy megoldás létezik a játékos számára: más klubhoz igazolni. A legfrissebb hírek szerint akadna is vevő a védőre: az Arsenal szívesen látná soraiban a futballistát.

Amikor ilyen mezszám még nem is létezett

Felettébb furcsán hatott volna a mostani, Chelsea-nél zajló mezvita, mondjuk, negyven évvel ezelőtt, amikor a tizenhármas számú mezt még nem volt kötelező viselniük a babonás játékosoknak. 1965-től kezdve léteztek cserék a csapatoknál, a pályára lépő új játékosok mezszáma azonban szigorúan szabályozott volt: az első beszálló a tizenkettes, a második a tizennégyes dresszt viselte, a tizenhármast egyszerűen kihagyták. Az első számozott mezben kifutó csapatként egyébként – az Arsenal mellett – éppen a Chelsea-t jegyezte fel a történelem, a két londoni gárda először 1928-ban viselt számokat. Kezdetben egytől tizenegyig osztottak dresszeket, következetesen a posztok szerint haladva.

Ma egy az alsó és kilencvenkilenc a felső határ, nulla csak a külön engedéllyel bíró, „Zéró”-nak becézett Aberdeen-játékosnak, Hicham Zeroualinak a hátán szerepelhetett eddig, s a háromjegyű és a törtszámokat sem engedik. Gyakori probléma, hogy két játékos szeretné ugyanazt a számot, de hasonló vita ritkán jut ki az öltözőből. Az olasz Juventusnál a 10-est viselő aktív legenda, Alessandro del Piero a válogatottban például kénytelen volt a vb-n a 7-essel beérni, mert Francesco Totti, a Roma irányítója viselte a tízest a világbajnok csapatban. Magyar példa is akad a közelmúltból: amikor Lipcsei Péter és Urbán Flórián, a Ferencváros és az Újpest 6-osa egyszerre került a válogatotthoz, a két erős egyéniség közül a fiatalabbik, Lipcsei sportszerűen, vita nélkül átengedte a mezt Urbánnak.