Szilnové a magasugrás aranya

Jól kezdődött számunkra szerdán Göteborgban az Európa-bajnokság harmadik napja. A férfi kalapácsvetés selejtezőjében Pars Krisztián első kísérletére 77.20 métert dobott, ezt követően csomagolt. Igaz, nem teljesítette a 77.50 méteres selejtezőszintet, de biztos volt abban, hogy ez az eredmény is elég lesz, hogy döntőbe jusson. Pedig a korábban kezdő csoportban kapott helyet. Igaza lett, a negyedik legjobb eredménnyel jutott tovább.
„Szó sincs arról, hogy kockáztattam volna – mondta Pars. – Biztos voltam benne, hogy ez a dobás elég lesz a fináléhoz. Hogy miért szerepeltünk mindannyian haloványan, nem tudom. Talán azért, mert reggel volt, talán azért, mert a kör sem a legjobb.”
A kalapácsvetők tényleg nem remekeltek, az olimpiai bajnok Ivan Tyihon például mindhárom kísérletét felhasználta, mégis csak egy centiméterrel előzte meg Parsot. A legjobb eredményt a finn Olli-Pekka Karjalainen (79.00) érte el.

Molnár Krisztinának ugyancsak nem okozott gondot a továbbjutás. A rúdugrás selejtezőszintje 440 centiméter volt, ám mint kiderült, 430 is elég lett volna a fináléhoz. A mi versenyzőnk azonban nem bízta a véletlenre, elsőre röppent át a 440 centi felett. Pedig ezen a napon már nem fogadta kellemes idő a versenyzőket, kora délután is csupán 19 fok volt.

Tatjana Lebegyevának mégis melege lett. A hármasugrás mezőnyét évek óta uraló orosz ugyanis csak az utolsó kísérletével nyerte meg a versenyt. Az első sorozat után a görög Hriszopiji Deveci 15.05 méterrel vezetett, s Lebegyeva hiába próbálkozott, öt ugrásával sem tudott válaszolni. Az utolsó sorozatban aztán honfitársa, Anna Pjatih (15.02) is megelőzte, s ez felpaprikázta Lebegyevát. Szinte szétrobbant az energiától, amikor nekifutott, s 15.15 méterrel első lett.
„Nem volt mit tennem, kockáztatnom kellett – magyarázta. – Azt mondtam magamnak: lesz, ami lesz, kicsit előrébb megyek, és nekifutok, ahogy csak tudok. Szerencsém volt, s ezzel teljes a kollekcióm, minden nagy verseny aranyérmét megnyertem, most már csak a világcsúcs hiányzik.”

Mehdi Baala ugyancsak erőteljesen robogott előre a célegyenesben, csakhogy ő előzőleg már megtett 1400 métert. Az ezerötszázasok taktikai versenyt vívtak, s mindannyian bíztak a hajrájukban. Baala háromszázzal a cél előtt iramodott meg, a spanyol Juan Carlos Higuero és az ukrán Ivan Hesko követte. De bármilyen gyorsan is futott a francia, nem fáradt el, sőt nőtt a távolság üldözői és közötte. Akkora lett az előnye, hogy az utolsó tíz méteren szemtelen módon kiengedhetett. Az ideje felejthető (3:39.02) – hogy megvédte a címét, nem.

Kedden a svéd magasugró, Kajsa Bergqvist azt mondta, mivel a hétpróbázó Carolina Klüft megszerezte a hazaiak első aranyát, a többieken már kisebb a nyomás. Ez nem látszott Stefan Holm arcán. A svéd magasugró rendkívül feszülten összpontosított, és 232 centiméterig mindent elsőre vitt. Az orosz Andrej Szilnov ugyanezt tette, a svéd Linus Thörnblad és a cseh Tomás Janku csak másodikra jutott túl ezen a magasságon. A 234-et Holm, Thörnblad és Janku verte, az utánuk következő Szilnov magasan átugrotta. Dermedt csend ült a stadionra. Aztán a biztatás újra megkezdődött, de Holm és Thörnblad ismét rontott. Nem úgy Janku, aki a második helyre ugrott. Utolsóra mindkét svéd átjutott a léc felett, ám a 236 már csak Szilnovnak sikerült, így maradt a sorrend.

A magasugrás árnyékában rendezték meg a férfi gerelyhajítást, pedig az is izgalmasnak ígérkezett. Igaz, a nagy küzdelem elmaradt, a norvég olimpiai bajnok, Andreas Thorkildsen a második sorozattól vezetett, legjobbját (88.78) utolsó kísérletére érte el. A finn Tero Pitkämäki első dobása (86.44) után már nem javított, akárcsak a 40 éves cseh Jan Zelezny (85.92), aki élete utolsó világversenyén is érmet nyert.

Az Európa-bajnokság másik nagy veteránja, Merlene Ottey nem volt ilyen eredményes, igaz, ő nem is ennyire „fiatal”, és nem dobószámban, hanem 100 méteren rajtolt. A 46 éves, jamaicai születésű, de négy éve szlovén színekben versenyző vágtázó az elődöntőben 11.44 másodperccel ötödikként ért célba, négy századmásodperccel maradt le a fináléról. A döntő a belga Kim Gevaert sikerét hozta, 11.06 másodperccel ért célba. Délután egy atlétánk rajtolt, Petráhn Barbara a 400 méter elődöntőjében 52.46 másodperccel hatodik lett, és kiesett.

EB, GÖTEBORG
Férfiak. 400 m. Európa-bajnok: Marc Raquil (Franciaország) 45.02, 2. Vlagyiszlav Frolov (Oroszország) 45.09, 3. Leslie Djhone (Franciaország) 45.40.
1500 m. Eb: Mehdi Baala (Franciaország) 3:39.02, 2. Ivan Hesko (Ukrajna) 3:39.50, 3. Juan Carlos Higuero (Spanyolország) 3:39.62.
Magas. Eb: Andrej Szilnov (Oroszország) 236, 2. Tomás Janku (Csehország) 234, 3. Stefan Holm (Svédország) 234.
Gerely. Eb: Andreas Thorkildsen (Norvégia) 88.78, 2. Tero Pitkämäki (Finnország) 86.44, 3. Jan Zelezny (Csehország) 85.92.

Nők. 100 m (+1.8). Eb: Kim Geavert (Belgium) 11.06, 2. Jekatyerina Grigorjeva (Oroszország) 11.22, 3. Irina Habarova (Oroszország) 11.22.
400 m gát. Eb: Jevgenyija Iszakova (Oroszország) 53.93, 2. Fani Halkiá (Görögország) 54.02, 3. Tetjana Terescsuk-Antipova (Ukrajna) 54.55.
Hármas. Eb: Tatjana Lebegyeva (Oroszország) 15.15 (+1.4), 2. Hriszopiji Deveci (Görögország) 15.05 (+0.9), 3. Anna Pjatih (Oroszország) 15.02 (+0.9).
20 km gyaloglás. Eb: Rita Turava (Fehéroroszország) 1:27:08, 2. Olga Kaniszkina (Oroszország) 1:28:35, 3. Elisa Rigaudo (Olaszország) 1:28:37

A csütörtöki döntők
9.40: férfiak, 50 km gyaloglás. 11.25: tízpróba, 100 m. 12.20: tízpróba, távol. 16.20: tízpróba, súly. 17.35: tízpróba, magas. 18.50: nők, 400 m. 19.30: nők, diszkosz. 19.40: férfiak, 400 m gát. 20.05: nők, 800 m. 20.20: tízpróba, 400 m. 20.45: férfiak, 200 m ----
Európa-bajnoki címe után Andrew Howe már biztosan a távolugrást választja.
A 21 éves atléta nehezen talált rá igazi számára. Nem azért, mert sok mindent kipróbált, és nem ért el kiemelkedő eredményeket, hanem mert sok mindent kipróbált, és szinte mindegyik számban remekelt.

A fiatal olasz amerikaiként látta meg a napvilágot 1985. május 12-én, súlyos komplikációk után nehezen született meg, s tizenhárom órán keresztül mozdulatlan maradt. Azt hitték, agykárosodást szenvedett, de szerencsére nem így történt. Nemcsak egészséges lett, de mintha pótolni akarta volna az első napokat: hét hónapos volt, amikor megtette az első lépéseket.

Édesanyja, Renée Felton – egykor maga is kitűnő gátas – fizikoterapeutaként a Santa Monica-i pályán is dolgozott, így a kis Andrew korán megismerkedett az atlétikával. Mivel szülei elváltak, édesanyja egy ideig egyedül nevelte őt, mígnem gyermekével új párjához Rietibe költözött. Howe az iskolát már Olaszország egyik legfontosabb atlétikai központjában kezdte el. Mivel a mamája ismét edzésbe állt (33 évesen 13.81 másodpercet futott 100 gáton), a gyerek is az atlétikai pályán cseperedett fel, s 13 évesen bejutott az iskolai bajnokság országos döntőjébe. A Cataniában rendezett viadalon távolban 579 centit teljesített, a probléma csak az volt, hogy a rosszabbik lábáról ugrott.

Édesanyja ekkor kért meg egy tapasztalt edzőt, hogy foglalkozzon a fiával, ám a mester úgy vélekedett, a gyerekből sohasem lehet igazán jó atléta. Ezt hallva Andrew zokogásban tört ki, s a mama kénytelen volt a saját kezébe venni az edzések irányítását. Howe 14 évesen magasugrásban (189) és távolugrásban (651) versenyzett, a következő évadban pedig életében először igazi edzésprogram szerint készült. A siker nem váratott magára, 15 évesen 752 centiméterig szállt, s más versenyszámokban is remekelt, 100 méteren 10.9 másodpercet futott, magasban 206 centiig, hármasban 15.10 méterig jutott. Egy évvel később a debreceni ifjúsági világbajnokságon is bemutatkozott, távolban 761 centiméterrel brozérmet szerzett. A következő idényt a hármasugrásnak szentelte. Bár 16.27 méterrel első lett a gymnasiadén, édesanyja úgy vélte, nem ezt a számot kell erőltetnie. Ebben az évben Los Angelesben élő édesapját is meglátogatta, s a tengerentúlon 110 méter gáton is kipróbálta magát. Igaz, juniorgát-magasságon, de 13.59 másodpercet futott. Az ősszel a 400 gátba is belekóstolt, s annak ellenére, hogy a célegyenesben kiesett a ritmusból, 52.3 másodpercet ért el.

Most már tényleg ideje volt határozni arról, hogy mi legyen! Ám egy sérülés közbeszólt, a döntést el kellett halasztani. 2004-ben a junior-világbajnokságon Howe távolban és 200 méteren is remekelt: előbbit 811 centiméterrel, utóbbit 20.28 másodperccel nyerte meg. Az olimpiára is kijutott, 200 méteren rajtolt, de az előfutamban kiújult korábbi sérülése. Tavaly a helsinki világbajnokságon ismét a kétszázat választotta, ebben az évben viszont a távolra koncentrált. A fedett pályás világbajnokságon bronzérmet szerzett, a nyáron pedig 841 centiméterrel az európai ranglista élére került. Kedden Göteborgban az első sorozattól kezdve vezetett, s csak azt sajnálta, hogy „csupán” 820 centimétert ugrott. ---- A tökéletes iram
Az Európa-bajnokság eddigi legnagyobb meglepetése Jan Fitschen 10 000 méteren aratott győzelme. A német futó a verseny előtt 722. volt a nemzetközi szövetség ranglistáján, most azonban ő a kontinens legjobbja. „Hihetetlen, hogy győztem! – lelkendezett Fitschen. – Tízbe szerettem volna kerülni, de amikor hatszáz méterrel a cél előtt felnéztem, láttam, hogy negyedik vagyok. Azt mondtam magamnak: ennél rosszabb hely nem létezik, és megindultam. Amikor harmadik voltam, a kivetítőn láttam, hogy a spanyolok elfáradtak, és még egy kicsit beleadtam. Így győztem.”

Dean Macey nem indul
Az edzésen megsérült, ezért nem indul a tízpróba versenyein Dean Macey.
A britek éremre is esélyes versenyzője a tavasszal a Brit Nemzetközösségi Játékokon lépett legutóbb pályára, azt követően sérülés miatt nem versenyzett. Július végére panaszmentes volt, s jó formában, nagy reményekkel érkezett a kontinensviadalra.

Pognon visszalépett
Kisebb sérülés miatt viszszalépett a 200 méter előfutamaitól Ronald Pognon. A francia vágtázó 100 méteren a negyedik helyet szerezte meg, s 200 méteren nem lesz módja javítani. A csapat vezetőivel való egyeztetésen úgy döntöttek, nem kockáztatják a 4x100 méteres staféta jó szereplését, ezért Pognon a váltó pályára lépéséig pihen.