Elnökségi ülést tartott volna csütörtökön a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége, és a napirend szerint a fő téma a válogatottak versenyeztetésének finanszírozása lett volna. Másképp alakult. A megbeszélésen ugyanis részt vett egy ügyész is, aki kijelentette: nem elnökségi az ülés, hanem csak szimpla beszélgetés.
Meggyesi Bálint
Bodrogváry Iván az egyetlen biztos pont a szövetségben, de a fôtitkárnak sem könny? eldöntenie, hogy kivel is egyeztessen az MKOSZ ügyeirôl
Meggyesi Bálint
Bodrogváry Iván az egyetlen biztos pont a szövetségben, de a fôtitkárnak sem könny? eldöntenie, hogy kivel is egyeztessen az MKOSZ ügyeirôl
Azért csak összegyűltek úgy tíz-egynéhányan, megvitatandó a sportág legfontosabb kérdéseit. Hiszen ez volna egy elnökség feladata normál esetben, ám ami manapság a kosarasok ilyen néven működő grémiumában van, minden, csak nem normális. Elnök, ellenelnök, elnökség, ellenelnökség, liga, ellenliga... Csupa olyan fogalom, megnevezés záporozott a nyáron a médiában, ha a honi kosárlabda került szóba, amelynek kevés köze van a játékhoz – legfeljebb annyi, hogy az adott tisztség viselője vagy szervezet tagja elősegítse a bajnokságok, a mérkőzések zökkenőmentes lebonyolítását. Tehát mintegy hátteret adjon magának a lényegnek, a sportnak.
Azonban mostanára nagyon távol kerültünk a bajnokságok, a mérkőzések lebonyolításától, és nem csupán azért, mert a nyár a holt szezon időszaka. A hónapok óta zajló belviszályok oda vezettek, hogy gyakorlatilag már a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének létezése is megkérdőjelezhető. Vélhetően ezért a csütörtöki, elnökséginek induló ülésen tiszteletét tette egy ügyész is. Nyilván azért, hogy kibogozza a magyar kosárlabdában manapság uralkodó szövevényes viszonyokat, hiszen hovatovább kideríthetetlen, kinek van igaza, ki áll a jó, és ki a rossz oldalon.
Adva volt tehát egy ügyész, dr. Gyarmati Sándor, aki ha asztalra nem is csapott, azt azért leszögezte, hogy május 29., a legutóbbi közgyűlés óta szerinte nem létezik az MKOSZ-ben törvényes elnökség, ezért javasolta, legyen ez a tanácskozás szimpla megbeszélés a sportág jövője érdekében.
Egy, csak egy legény...
Javában készül már az Európa-bajnoki középdöntőre férfi- és női válogatottunk, miközben a mai napig nem tudni, meglesz, megvan-e a pénz arra, hogy eddzenek vagy elutazzanak bárki ellen is mérkőzést játszani. A csapatvezetők ott faragják le a költségeket, ahol tudják, egy bizonyos ponton túl azonban már lehetetlen spórolni, mert például a repülőgépekre senkit sem engednek fel ingyen... Pénz azonban továbbra sincs, mindössze annyi derült ki, hogy az MKOSZ nevében egyedül Bodrogváry Iván főtitkárnak van aláírási joga, aki állítólag minden számlát szignóz majd.
„Azt mondta, az egyetlen út ahhoz, hogy minden rendbe jöjjön, hogy a régi és az új elnökség közös megbeszélésen meghatározzon három dolgot – tudtuk meg Bácskai Kornéltól, aki az összekötő kapocs múlt és jelen, vagyis a régi és a teljes létszámában még mindig nem felálló új elnökség között, merthogy mind a kettőnek tagja. – Először is a bajnokságoknak zökkenőmentesen el kell indulniuk, másodszor meg kell egyeznünk az alapszabály módosításában, harmadszor pedig össze kell hívni a küldöttgyűlést, hogy az alapszabály-módosítás rendben megtörténjen. Abban maradtunk, hogy Nagy Gábor, a korábbi általános alelnök a régi elnökség tagjait keresi meg, én pedig az újakat hívom fel azért, hogy mindenki számára megfelelő időpontot találjunk, és megtegyük, amit az ügyész kért. Mert a cél közös: meg kell oldanunk a problémákat, és vissza kell állítanunk a rendet a magyar kosárlabdában. Ezt kívánja a sportág érdeke.”
Szép szavak, úgy legyen. Csakhogy egyéb forrásból, más, magukat megnevezni nem kívánó szereplőktől azt is hallottunk, hogy az összejövetelen korántsem volt ennyire baráti a hangulat. Konkrétan: kiabáltak egymással a felek, de ha tényleg a Bácskai Kornél által elmondottakat szánták végkicsengésnek, megnyugodhatunk. Akkor talán előbb-utóbb lesz legitim szövetség, elnök és elnökség, és ami még többeket, sőt a legtöbbeket érdekel, lesz bajnokság. Mert az emberek leginkább arra kíváncsiak, ami a pályán zajlik, és nem arra, ami a háttérben történik – hacsak a háttérbeli zűrzavar nem sodorja veszélybe, hogy bárki is pályára lépjen…