Somossy József a Fradi edzője

Valóságos hősök az FTC vízilabdázói. Hiába nem kaptak hónapokig fizetést, hiába gyötörték mindennapjaikat az anyagi gondok, becsülettel végighajtották az idényt, bejutottak a LEN-kupa elődöntőjébe, a bajnokságban pedig a hatodik helyen zártak. Ahogy várható volt, a szezon után bekövetkezett a földindulás, a becsapott pólósok egy kivétellel (Gulyás Ábel) elhagyták a klubot, akárcsak az edző, Bíró Attila, aki nem akart együtt dolgozni az elöljárókkal, Tönköly Zoltán szakosztályelnökkel és Tóth Frank szakosztályvezetővel. A tréner bejelentését követően két héttel az utóbbiak is lemondtak, és a medence aljával vált egyenlővé az FTC.

Ekkor ismét feltűnt a színen Wiesner Tamás, a korábbi szakosztály-igazgató, a klub elnökségi tagja. Ettől kezdve megindult valami…
„Az elnökség megkért, hogy a kapcsolataimat kihasználva valahogy tegyem rendbe a vízilabdát – mondta Wiesner Tamás. – Elvállaltam, de hangsúlyozom, én továbbra is az utánpótlás szakmai igazgatójaként szeretnék tevékenykedni. Ami lényeges, a vezetőedzői posztot Somossy József tölti be az új idényben, vele együtt gyűjtögettük össze a játékosokat, miután a régiek közül csak Gulyás Ábel maradt. Nálunk folytatja pályafutását három volt Vasas-pólós, Zentai Tamás, Kállay Márk és a kapus Németh Zsolt. Talán ismerősen cseng Haufe Tamás neve is, de nálunk játszik majd a BVSC-ből érkező Kaszper Gábor is. Harcos, szerény fizetésű csapatot képzelek el, amely tud hajtani a zöld-fehér színekért.”

A legnagyobb igazolás Somossy József, aki kétszer vezette KEK-győzelemig a Vasast, és aki 2003-ban, a Posillipo elleni KEK-finálé első meccse után távozott a piros-kékektől.
„Wiesner Tamás keresett meg, hogy vállaljam el ennek a – humorosan fogalmazva – szép feladatnak a megoldását – mondta Somossy József. – Valamit mindig lehet tenni, főként ha megszűnésről és a Fradiról van szó. A magyar póló mindig újra tudja termelni magát, nekünk teremtették ezt a sportágat. A lehetőségeink korlátozottak, de nem úgy kell elképzelni, hogy újsághirdetést adtunk fel, várván azokat a játékosokat, akik éppen ráérnek. Természetesen elképzeltünk egy struktúrát, amelybe többségében olyan pólósokat igyekszünk illeszteni, akik korábban nem kaptak elegendő bizalmat, és most meg szeretnék mutatni, menynyit is érnek valójában. Egyszóval ambiciózusak a srácok, ezt mutatják az edzések is.”

Somossy hangsúlyozta, nem átmeneti tűzoltáshoz kezdtek, hanem a jövőbe mutató, alázatot és türelmet igénylő munkát végeznek, amely egy idény után meghozhatja a kívánt eredményt.
„Addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér – tette hozzá a tréner. – Szerény költségvetéssel vágunk neki a szezonnak, nagy igények nem lehetnek. Valahogy így hangozhat a jelszó: Arccal a sportág felé! Félamatőrként teszik a dolgukat a srácok, mindenki dolgozik vagy tanul a játék és az edzések mellett.”
Somossy szerint nincs kis póló, kis munka, kis edzés, kis Fradi, kis meccs. A póló van és a munka. Amit lehet, ki kell hoznia ebből az eleinte reménytelen népligeti helyzetből. Bevallja, még ő sem tudja, miképpen sül el a dolog – helyezésekben végképp nem gondolkodik.

Furcsa visszatérés

A sors fintora, hogy Somossy József legutóbbi OB I-es bajnoki találkozóján éppen az FTC ellen vezette a Vasast, a piros-kékek 6–2-re győztek 2003. március 11-én. Akkor azt nyilatkozta, hogy influenzától sújtott együttese azt a meccset még túlélte, de a KEK-döntő veszélyben van. Nos, nemcsak a finálé, hanem az edző helye is veszélybe került: a március 15-én a Posillipo ellen megvívott első, budapesti mérkőzés (10–10) után két nappal lemondott Somossy (akkori háttérinformáció szerint lemondatták). Érdekesség, hogy a Fradi elleni bajnokin az a Németh Zsolt védte az angyalföldiek kapuját, aki most a tréner kérésére igazolt a Népligetbe, azaz mintegy összekapcsolja Somossy múltját és jelenét. A Vasasnál a szurkolók jóvoltából királyként körülrajongott szakvezető kétszer KEK-et, háromszor Magyar Kupát nyert a piros-kékekkel, és a sok bajnoki ezüstöt még nem is említettük.