Számok, de mások

„Kilencvennyolc százalékban minden rendben van, a határidőkre mindent ki tudunk fizetni. De mi azon dolgozunk, hogy száz százalékig legyen rendben minden. Jól haladunk, bízom benne, hogy tizenötödikéig az összes papírt be tudjuk nyújtani, amelyeket a liga kért. Addig van még két szabad- és két munkanapunk” – mondta Rózsa Gábor, a pécsiek vezetője szombaton. Felettébb optimistán, de ezt már megszokhattuk tőle. Derűlátás nélkül talán nem is végezhetné ezt a munkát senki, elvégre manapság csak az a biztos, ami már megtörtént, még a szponzori szerződések esetében is. Más klubokhoz hasonlóan ugyanis járt már pórul e tekintetben a kétszeres Euroliga-bronzérmes is. Hallani többek között ki nem fizetett pénzekről a csapat korábbi gazdája, a MÁV részéről is – nem is vasutasklub már Iványi Dalmáéké, eltűnt a MiZo-Pécs név mögül a VSK.

De nem ez a baj.

A nagycsapattá válás nehézségei

A baj az, hogy évről évre nő a baranyaiak adóssága, ezért aztán most már inkább adósságcsapdáról beszélhetünk. Információink szerint immár kilencszámjegyű az az összeg, amelyet maguk előtt görgetnek. A helyzet tehát nem rózsás, pedig néhány éve még minden rózsaszínűnek tűnt a fekete-fehéreknél – a játékosok mezét leszámítva. Sikeres és hiteles, azaz pénzügyileg is megbízható volt a klub, amely Európában kiscsapatként ért el egyre jobb eredményeket, mígnem 2001-ben bekerült a legjobbak sorozatának négyes döntőjébe, ráadásul veretlenül. A nagy áttörés éve azonban azzal is járt, hogy megnőttek a bérek, hiszen a kontinens harmadik számú együttesének játékosai már nemzetközi szinten is jegyzett kosarasnőknek számítottak, akiket meg kellett fizetni. Egyre inkább. Pécsett pedig akkoriban nem tudtak nemet mondani, miközben talán kellett volna néha.

„Nem szeretnék erről nyilatkozni!” – válaszolta Rózsa Gábor, amikor arról faggattuk, pontosan hány forinttal tartozik jelenleg a csapatot működtető gazdasági társaság. Így aztán jobb híján a pletykákra és a tippekre kell hagyatkoznunk, amelyek szerint már a 100 millió forintot is meghaladja az a tétel, amely kezdetben 20 millió volt, aztán az állítólag nyereséges 2004-es euroligás final four-rendezést követően tovább nőtt, tavaly pedig már bevallottan 70-80 millió körül járt. „Nem egy olyan játékosunk van, aki elfogadta az átütemezést, az utólagos kifizetést, viszont nem kívánta az adatokat nyilvánosságra hozni, ezért én sem teszem” – indokolt a cseppet sem irigylésre méltó helyzetben lévő sportvezető, majd a mostani bajnoki nevezésükkel kapcsolatban még hozzátette, hogy nem elutasították, hanem hiánypótlásra kötelezték őket. És ha első fokon netán nem is fogadnák el a nevezésüket, még mindig meglesz a lehetőségük a fellebbezésre.

Próbálva az objektivitást szem előtt tartani, adatokat kértünk és kaptunk a tízszeres bajnok anyagi helyzetéről, amelyeket érdekességképpen az ilyen téren híresen precíz MKB-Euroleasing Sopron adataihoz hasonlítottunk. A nyilvános, tehát a cégbíróságon bárki számára hozzáférhető mérlegekből kiderül, hogy bevételből sem itt, sem ott nincs hiány, mint ahogy kiadásokból sincs, de mindkettő tekintetében biztosan vezetnek az eddig a pályán megvívott párharcok során is gyakrabban nyerő pécsiek. Hogy konkrétan mi a gondja velük a ligának, az talán ugyancsak kiviláglik a számokból: valamelyest megmagyarázzák, miért kötelezték újabb és újabb hiánypótlásra a MiZo-t – augusztus 15-i végső határidővel. Ha nem sikerül eleget tenni a nevezési feltételeknek, veszélybe kerül a címvédő részvétele a két hónappal később, október 15-én rajtoló bajnokságban – állítja Nyíri Dezső, a női alszövetség első embere.

A ligaelnök összehasonlítása

„Nagyon bízom benne, hogy mind a tizennégy csapat el tud indulni – mondta Nyíri Dezső, akitől azt is megtudtuk, hogy jövő héten már a sorsolást is megtartják. – Ami az adatokat illeti, annyit tudnék hozzájuk fűzni, hogy ezek magyar viszonylatban kiemelkedően magas költségvetések, viszont az európai élvonalhoz képest már nem tartoznak a legnagyobbak közé. Elsősorban azt a kérdést vetik fel, hogy van-e a magyar női kosárlabdának ilyen pénztermelő képessége? Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy nehéz összehasonlítani a két csapat mérlegét, mert a soproniaké tartalmazza a sportcsarnokuk felújítási és üzemeltetési költségeit. A klubok meglévő kötelezettségeinek állománya majdnem azonos, ha a beruházási hiteleket a soproni csapattól levonjuk, de lényeges különbség, hogy az MKB-Euroleasing igazoltan egyetlen fillérrel sem tartozik a játékosainak, miközben a pécsi hitelek háromnegyed része játékosoknak, edzőknek, sportszakembereknek és beszállítóknak való tartozás, amely körülbelül száz-száztíz millió forint. Megjegyzendő még, hogy amíg a soproni csapatot működtető gazdasági társaság mérleg szerinti eredménye az elmúlt két naptári évben pozitív volt, addig a baranyaiaké növekvő veszteséget mutat. Majdnem azzal együtt is, hogy bevették a mérlegükbe hatvanmilliós tételként a játékosaik játékjogát, amelynek valós értéke nem bizonyított.”

Nyugaton a helyzet változatlan

Sopronban ilyesmivel nem próbálták meg kozmetikázni a számokat. Sőt különbség mutatkozik a közlékenység tekintetében is, merthogy Török Zoltán ügyvezető nyíltan beszélt a zöld-sárgákat működtető cég anyagi helyzetéről. Az alábbiakban az ő magyarázata következik a táblázatunkban szereplő adatokhoz.

„Fontosnak tartom, hogy kétezer-négyben az irodakomplexumunk kialakítására huszonötmillió, kétezer-ötben nyolcvanmillió hosszú lejáratú, továbbá hatvanmillió forint rövid lejáratú hitel terhelte a költségvetésünket, amelyet a száztizenkét nap alatt újjávarázsolt MKB Aréna felújítására vettünk fel, szigorúan ellenőrzött és elfogadott tízéves üzleti tervünk keretében. További hiteleink jelentős része abból adódik, hogy kétezer-három óta a szponzori pénzeink elsősorban a naptári év elején folynak be, míg a csapat gazdasági éve júliustól júniusig tart. Sajnos vannak olyan hiteleink is, amelyeket azért kellett felvennünk, mert korábbi névadó támogatóinktól több tízmillió forintnyi jogos követelésünk likviditási problémákat okozott majdnem két éven át. Ez az oka a mai napig meglévő negatív tőkehelyzetünknek, amelynek visszaállítását a jegyzett tőke szintjére a tulajdonosaink által már elfogadott cselekvési program alapján hiánytalanul befejezzük az év végéig. A kétezer-ötös esztendő kapcsán meg kell még említenem, hogy nemcsak felújítottuk, hanem üzemeltetjük is az Arénát, ez jelentős pénzügyi ráfordítást igényel. Büszke vagyok arra, hogy hiteleink és beruházásaink felszámított kamataival együtt is immár harmadik éve zárunk pozitív eredménnyel, mint ahogy arra is, hogy társaságunk napra pontos fizetési morálja megkérdőjelezhetetlen.”

Alighanem ez fontos összetevő volt abban, amiért a Pécset elhagyta, és a héten épp a Sopront választotta a MiZo eddigi egyik emblematikus figurája, a bolgár Albena Branzova, aki nem is titkolta, hogy pályafutása vége felé járva szeretne még némi pénzt keresni. Amíg azonban ő csak a cselekedetével nyilvánított véleményt a két klub különböző helyzetéről, addig Török Zoltán szóban is kommentálni kívánta az adatokban mutatkozó eltéréseket: „Engem is meglepett, hogy évi százmillió forint körüli a differencia a két együttes vállalt költségvetési kiadásai között. Szurkolóink most feketén-fehéren láthatják, hogy szakadéknyi különbség ledolgozásán munkálkodunk kétezer-három óta. Meg kell még jegyeznem, hogy a bajnokság tisztaságának felügyelete, a versenysemlegesség és a fair play megköveteli a szabályok szigorú betartását, ebben a liga és az MKOSZ vezetőségének felelőssége elvitathatatlan. Nagyon remélem, hogy az illetékesek mindenkire nézve egyformán alkalmazzák majd a versenykiírás paragrafusait.” ---- L ---- A