Ferencváros, az örök szerelem

Laczkó Zsolt 17 évesen mutatkozott be a Ferencváros első csapatában. A 2004–2005-ös szezonban László Csaba vezetőedző küldte pályára a Zalaegerszeg elleni idegenbeli mérkőzésen, amelyen a Fradi 5–1-re verte meg a kék-fehéreket. A debütálás tehát jól sikerült, de akkor még nem játszotta be magát a kezdőcsapatba. Az előző bajnokságban viszont már stabil játékossá vált, hiszen 28 meccsen lépett pályára, és többször is jó teljesítménnyel vívta ki a szakemberek és a szurkolók elismerését. Noha sokáig úgy tűnt, ő is távozik a nyáron az NB II-be visszasorolt Ferencvárosból, végül maradt. A Jászapáti elleni nyitó meccsen ráadásul éppen Laczkó Zsolt találatával nyertek a zöld-fehérek.

„Annak ellenére, hogy jelenleg nem az élvonalban szereplünk, egyáltalán nem bántam meg, hogy maradtam – szögezte le Laczkó Zsolt. – Persze sosem lehet tudni, mit hoz az élet, de úgy érzem, Magyarországon nem szeretnék másik csapatban futballozni. Nem érdemes. A Ferencváros még mindig a legnagyobb klub itthon, nekünk van a legtöbb szurkolónk, a legtöbb támogatónk. Láthatta mindenki, hogy a Jászapáti ellen telt ház előtt futballoztunk. Ez fantasztikus volt. Azt az érzést, amely az Üllői út tömött lelátóin végignézve fogott el engem, nem cserélném el semmivel. Több csapat is hívott a nyáron, de a teljes őszi szezon alatt nem játszottam volna annyi ember előtt, mint az NB II első fordulójában. Megérte tehát maradnom.”

Laczkó Zsoltot valóban több első osztályú klub akarta leigazolni. A Honvéd, az MTK, a Győr és a Fehérvár is élénken érdeklődött iránta, és bár meghallgatta az ajánlatokat, udvariasan sorra visszautasított azokat. A Fradi – szerelem.

„Nekem az – így a középpályás. – A Ferencváros múltjával mindenki tisztában van. Én is már nagyon korán megtanultam, mit jelent ebben a csapatban játszani. De a klubunk valódi erejét az a példátlan összefogás mutatta meg, amelyet az utóbbi hetekben tapasztaltunk mindannyian. Ez a Ferencváros, ezt az érzést csak itt lehet átélni, ezért gondolom úgy, hogy máshol nem érdemes futballozni.”

Szolnokon a körülményeket figyelembe véve meglehet, csakugyan nem érdemes futballozni, viszont kötelező. A Fradi az NB II második fordulójában az élvonalról az előző idényben nem sokkal lemaradó csapathoz látogat. A Szolnoknak nem is lehet más a célja, minthogy elrontsa a jóval esélyesebb rivális játékát, és adott esetben meg is verje a Ferencvárost.

„Erre fel kell készülnünk. Ellenünk az első osztályban is minden csapat kettőzött erővel lépett pályára, és ez az NB II-ben még inkább így lesz. A bajnokságot ezzel együtt meg kell nyernünk, a célunk a feljutás, de ez nem lesz sétagalopp. Mindenesetre a Jászapáti elleni teljesítményünkkel még nem lehettünk elégedettek, de hiszem, hogy Szolnokon már fölényes győzelmet szerzünk. A szurkolóink ide is elkísérnek majd minket, rájuk mindig számíthatunk, ami nagyon sokat jelent egy futballistának.”

Laczkó Zsolt – látják, olvassák – profin nyilatkozik. De vajon miként vélekedik a Ferencvárosnál betöltött szerepéről?
„Ha arra kíváncsi, meghatározó játékosnak tartom-e magam, azt felelem: a legkevésbé sem – mondta Laczkó Zsolt. – Nem tettem még le annyit az asztalra, hogy ezt ki merjem jelenteni. Ebben a csapatban csak egyetlen embernek van bérelt helye, és az Lipcsei Péter.”

Lipcsei Péteren kívül több, sokat megélt, rutinos labdarúgója is van a Fradinak. Dragóner Attila és Tököli Attila is a nyáron tért vissza az Üllői útra (Tököli Attila eltiltása miatt nem léphet pályára még a Szolnok ellen sem), velük aztán tényleg jó eséllyel pályázhat a csapat az NB II-es bajnoki címre.

„A keretünk alapján toronymagasan meg kellene nyernünk a bajnokságot – folytatta Laczkó Zsolt. – Az egyébként nagyon jót tett a hangulatnak, hogy válogatott játékosok érkeztek hozzánk. Egyrészt tőlük mindig lehet tanulni, másrészt pedig a fiatalabbaknak plusz motivációt jelent ilyen képességű labdarúgókkal egy csapatban futballozni. Nekem is.” ---- A ---- &