A nemzetközi torna második napján a magyar válogatott sérülésektől és betegségektől tizedelve lépett pályára, mégis legyőzte az olimpiai ezüstérmes Dél-Koreát.
M. Németh Péter
Görbicz Anitát (balra) csípték, rúgták, harapták, de megtörni sehogyan sem tudták
M. Németh Péter
Görbicz Anitát (balra) csípték, rúgták, harapták, de megtörni sehogyan sem tudták
Az olimpiai ezüstérmes dél-koreai válogatott alaposan meglepődhetett, amikor meglátta a Pannon-kupa második fordulója előtt, hogy a világbajnoki és Európa-bajnoki bronzérmes magyarok kiket neveztek a találkozóra, pontosabban: ki mindenki hiányzott az együttesből.
„Sérülése miatt már a felkészülésen sem vehetett részt Tóth Tímea, Mehlmann Ibolya és Siti Eszter, de a nagyobb baj csütörtökön, a magyar B-csapat elleni találkozó után történt – mondta Németh András szövetségi kapitány az összecsapás előtt. – Péntek délután kiderült, hogy a keretből többen gyomorfertőzést kaptak. Emiatt csapatunk egyik vezéregyénisége, a kapus Pálinger Katalin, valamint a balszélső Kirsner Erika nem vállalhatta a Dél-Korea elleni találkozót. Hornyák Ágnest és Görbicz Anitát is félve neveztem be, mert ők is panaszkodtak a gyomrukra, de végül játékra jelentkeztek. Ha összeszámolom, csapatnyi játékost sújtott sérülés vagy betegség, vagyis rettentően nehéz feladat állt előttünk a Pannon-kupa második fordulójában.”
A legnagyobb meglepetés mégis az volt, hogy a balszélső Kenyeres Fanni jobbátlövőként kezdett. Ráadásul a betegségek és a sérülések miatt a szövetségi kapitány azt az ígéretét sem tudta tartani, hogy a Pannon-kupán nem lesz átjárás az A- és a B-keret között, hiszen a kiesőket pótolni kellett. Így került a legjobbak közé Kenyeres, valamint a kapus Triffa Ágnes.
A találkozó előtt a szövetség vezetői köszöntötték a harminc éve Montrealban olimpiai bronzérmet nyerő női válogatott tagjait, valamint mesterüket, a legendás Török Bódogot, aki 1965-ben világbajnoki címig vezette tanítványait. Kijutott a tapsból a közelmúlt két csillagának, Deli Ritának és Pálffy Zsuzsának is, akiket most búcsúztattak el a válogatottságtól. Ajándékot kapott a 25. válogatottságát ünneplő Hornyák Ágnes, valamint a vállsérüléssel bajlódó Tóth Tímea, aki 75. válogatottságát júniusban a csapat brazíliai portyáján ünnepelte.
Sokat cserélt az első félidőben Németh András, hiszen kereste a jelenlegi keretből kialakítható legjobb összeállítást. Nem volt könnyű dolga, hiszen hasonló felállásban még sosem szerepelt a magyar együttes. Látványos góllal mutatkozott be első válogatottsága alkalmából a kiskunhalasi Borbély Zsanett, társai viszont támadásban és védekezésben egyaránt sokat bakiztak. Az összeszokottság hiánya miatt akadozva kézilabdáztak a mieink, még a vezéregyéniségek sem mindig értették meg egymást. Görbicz Anita és Ferling Bernadett irányításával fogcsikorgatva csatázott a csapat, és a fordulatos félidő derekán átvette a vezetést.
A mezőny legjobbja
Orbán Annamária: „Nem volt könnyű Görbicz Anita, a világ legjobbja helyén játszani. Mégis igyekeztem legjobb tudásom szerint helyettesíteni társamat, amikor lehívta őt a kapitány. A dél-koreaiakról keveset tudtam, de az első fordulóban láttam őket az oroszok ellen, csapatunk is ennek alapján készült a pénteki találkozóra.”
A második játékrészben a magyar kapusok továbbra is gyakran kerültek kiszolgáltatott helyzetbe, ráadásul Görbicz is a kispadra kényszerült, miután az ázsiai védők nem csupán szigorúan, hanem rettentően durván is védekeztek vele szemben. Ferling vezérletével négygólos hátrányból állt fel a „kísérleti” magyar együttes (30–29), amelyben a mezőny legjobbja, Orbán Annamária, továbbá Balogh Bea mellett Tomori Zsuzsa is kitett magáért.
A csodával volt határos, hogy a hajrát már 33–30-nál kezdte a csapat, hiszen Kim Csa Jun, Szong Haj Rim és Mun Pil Hi révén a végjátékig szinte akkor lőtt gólt a vendégcsapat, amikor akart. Triffa Ágnes is feljavult a hajrára, így végül az akarat diadalát ünnepelhette a lelkes közönség. Szombaton a világbajnok Oroszország ellen zárja a Pannon-kupát a magyar csapat. Mestermérleg Németh András: – A sorozatos sérülések és betegségek miatt fel kellett forgatnunk a csapatunkat. Olykor umbuldálnunk kellett mérkőzés közben, de egy-két jó egyéni teljesítménynek köszönhetően tartottuk magunkat. A második félidőben játékosaink gondolkodása is megváltozott, sokat javult. Kang Tae Ku: – Gratulálok a magyar válogatottnak a győzelemhez.
ELLENFÉLMUSTRA OROSZORSZÁG, a szombati vetélytárs ellen válogatottunk először 1992. november 12-én Oslóban játszott (25–25). Ezt megelőzően 1962 és 1990 között a Szovjetunió ellen 81 mérkőzést vívtak lányaink, s 28 győzelem, nyolc döntetlen, 45 vereség volt a mérlegük (az Orosz SZSZK ellen 1983 és 1987 között öt találkozóra került sor: három siker, egy iksz, egy fiaskó a mieink szempontjából). A két válogatott mutatója: öt magyar, 11 orosz győzelem, három döntetlen. Az oroszok olimpián még nem szerepeltek, de 2001-ben és 2005-ben megnyerték a világbajnokságot, míg 2000-ben harmadikok lettek az Eb-n. Legutóbb 2005. december 15-én Szentpéterváron, a vb-középdöntőben találkozott a két fél: 35–33-ra nyertek a hazaiak.