„Ez nagyon gyáva futball volt!”

A kapus Kövesfalvi István mellett Gulyás Máté, Mészáros Márk, Nagy Olivér és Korcsmár Zsolt személyében csupa tapasztalatlan fiatal ült a lilák kispadján a Megyeri út átmeneti betiltása miatt jelenleg mindkét együttesnek otthonául szolgáló Budai II László Stadionban. Ez máris jelezte: ezen a mérkőzésen gyaníthatóan a kezdő tizenegynek kell majd megoldania újpesti részről az alapfeladatot, vagyis a három pont begyűjtését. Nos, a vendégek nem kapkodták el a dolgot, türelmesen, olykor igencsak kényelmesen keresgélték a rákospalotai védelmen a réseket. Az erőfelmérő tapogatózásban szurkolói szempontból bizony nem volt különösebben sok köszönet, riasztóan pontatlanul futballozott mindkét fél. Az újpesti hadrend csúcsán Kovács Zoltán helyezkedett, mellé elsősorban Hullám Attila, valamint Tisza Tibor lépett fel, míg az előadásnak Sándor György és Erős Károly igyekezett valamiféle fazont adni. A lilák támadójátéka ezzel együtt legfeljebb alapjáraton pörgött, más kérdés, hogy a REAC produkciójába még ennyi fantázia sem szorult. A fedezetsorból Polonkai Attila, illetve Somorjai Tamás elsősorban a bal szélen mozgolódó Török Sándort kereste a labdával, ám a 164 centiméteres labdarúgó eltűnt a nála húsz centivel magasabb Vermes Krisztián árnyékában.

A kínlódva zakatoló Újpest váratlan segítséget kapott a játékrész közepén, amikor is Arany Tamás játékvezető meglehetős nagyvonalúsággal ítélt meg egy szabadrúgást a látogatók javára. Tisza Tibor pedig köszönte szépen a lehetőséget, és elegánsan lőtte a labdát a bal sarokba a Szentpéteri Viktor elől a kilátást csupán takaró sorfal mellett. A gól igencsak elkábíthatta a rákospalotai bekkeket, mert szinte bódultan kóvályogva figyelték közvetlen közelről, amint Tisza Tibor öt perc elteltével másodszor is feliratkozott a góllövőlistára. A meglehetősen reménytelen helyzetbe kerülő házigazdák ezután néhány lendületesebb akcióval rukkoltak ki, ami megmutatta, hogy korántsem áthatolhatatlan az Újpest hátsó alakzata sem. Más kérdés, hogy a szépítés elmaradt. De Valére Billen edzőnek gyaníthatóan így sem tetszett, amit látott, mert Korcsmár Zsoltot pályára akarta küldeni. Az időérzéke azonban megcsalta a belga szakembert, mert mire a fedezet bekocoghatott volna a játéktérre, Arany Tamás lefújta az első félidőt.

"Újpest-parádé!” – harsogták a szünet után a vendégtábor ultrái, de tőlük legalább megbocsátható volt e nagyvonalú túlzás. A valóságban ugyanis az történt, hogy a lilák szinte teljesen átengedték a kezdeményezést ellenlábasuknak (jellemző, hogy az első, kaput eltaláló lövéssel a 86. percben rukkolt ki Kovács Zoltán), s a kontrajátékot erőltették. Ám hiába volt többet a labda a házigazdáknál, a labdabirtoklás továbbra sem párosult szinte semmiféle hatékonysággal. Ahogy lassan lebukott a nap, úgy lett még gyengébb az egyébként sem világbajnoki színvonal. Mielőtt csendes érdektelenségbe fulladt volna a végjáték, az addig szinte észrevehetetlen Torma Gábor villant egyet, de hogy mégis keserű maradjon a rákospalotaiak hangulata, Nagy I Gábor teljesen fölöslegesen kiállíttatta magát.

Az Újpest tehát – akárcsak tavaly augusztusban – ismét egy góllal nyert Rákospalotán, ám amíg a Mészöly Géza-féle csapatnak a dobogóra kerülés volt a reális célja, ezúttal egy hosszú építkezési folyamat legelején járnak a lilák. A REAC-nál azonban semmi sem változott: akkor és most is a kiesés elől menekülnek a kék-sárgák. ---- M ---- &