A pálya az ország szégyene!

„Sz.. a pálya.”

Hogy hétfő délben ki állapította meg mindezt, az talán nem is lényeges. Az sokkal fontosabb, hogy a „nép” egykori stadionja, a ma már Puskás Ferenc nevét viselő létesítmény gyepszőnyege – kár szépíteni – katasztrofális állapotban van. A jó talajú pályára szokták mondani: biliárdasztal-simaságú, de ez inkább a rexasztalt idézi, tudniillik annyi rajta a lyuk…

Minderről Kisteleki István, a futballszövetség első embere is meggyőzödött, majd miután bokatörés nélkül megúszta a pályabejárást, áradt belőle a keserűség.
„Az MLSZ természetesen a legjobb feltételeket szeretné biztosítani a válogatott számára, de szomorúan tapasztalom, hogy amíg mindenki azt hangoztatja, mennyire fontos a labdarúgás, amikor cselekedni kellene, a legtöbben, beleértve az állami vezetőket is, hallgatnak – panaszolta az elnök. – Amikor szidni kell a magyar futballt, akkor szép számban bukkanak fel a kritikusok, de amikor támogatásra lenne szükségünk, szinte mindenki a háttérben marad.”

A talajnál maradva: egy hónap telt el a popsztárként emlegetett Robbie Williams Puskás-stadionbeli fellépése óta, a koncert nyomait – a színpadot és a hangosító berendezéseket leszámítva – azóta nem sikerült eltüntetni, mintegy 15 négyzetméternyi területen a füvet is hiába keresnénk. Vagyis: játékra nyilvánvalóan alkalmatlan a pálya. Ez már csak azért is érdekes, mert információink szerint az MLSZ már két hete írásbeli garanciát kért a létesítményt üzemeltető Budapesti Olimpiai Központtól, hogy szeptember 2-án zöldellő fű fogadja Magyarország és Norvégia legjobbjait, s erre egy szóbeli ígéret volt a válasz.

Noha a hétfő délelőtti látogatás alkalmával több munkás is a helyszínen szorgoskodott, látható volt: cseppet sem javult a pálya állapota.

„Nem ezt vártuk” – hangzott ezzel kapcsolatban Kisteleki István lemondó reakciója.

Igen, lemondó, ugyanis az MLSZ megelégelve a tétlenséget, tegnap délután az Európai Labdarúgó-szövetséghez fordult, mégpedig azzal a kérdéssel, hogy öt nappal a találkozó előtt van-e mód a helyszínváltásra. A szabályok értelmében nincs, ugyanakkor a kialakult, sérülésveszélyes helyzetre való tekintettel nem zárható ki (mi több, valószínűsíthető), hogy az UEFA elöljárói rábólintanak arra, hogy a magyar – és a norvég – válogatott számára a Megyeri úti Szusza Ferenc Stadion legyen az Eb-selejtezősorozat első állomása. Döntés ma délelőtt várható.

Az együttes tagjaival a kezdőkörben hosszasan elbeszélgető Kisteleki István mindehhez csak annyit tett hozzá: „Bárhogy is határoznak az illetékesek, azt elfogadjuk. Sőt ha kell, a Vérmezőn is megmérkőzünk a norvégokkal. Biztos vagyok benne, hogy a fiúk a maximumot nyújtva felszántják majd a pályát.”

A Puskás-stadionnak az nem is tenne rosszat…

A c-csoport szeptemberi programja
2006. szeptember 2.: Moldova–Görögország, Magyarország–Norvégia, Málta–Bosznia-Hercegovina. 2006. szeptember 6.: Norvégia–Moldova, Bosznia-Hercegovina–Magyarország, Törökország–Málta ---- Három meccs, három vereség: ez a Hannover '96 idei mérlege. Így nem csoda, ha Huszti Szabolcs nem a legvidámabb hangulatban érkezett a Norvégia elleni Eb-selejtezőre készülő válogatott találkozójára. Pedig neki össze kell szednie magát, véleményünk szerint ő lesz az egyik meghatározó ember a norvégok ellen.

Werder Bremen 2–4, Hertha BSC 0–4, Alemannia Aachen 0–3. Még tovább ront a statisztikán, hogy a brémaiak és az újonc aacheniek elleni derbit Hannoverben rendezték, mégsincs pontja a Peter Neururer edzette Hannovernek. Akárcsak a nyitó meccsen, a harmadik találkozón is Huszti Szabolcs kapta a Kicker című szaklaptól a legjobb osztályzatot a hannoveriek közül, kérdés, ez vigaszt jelenthet-e…

„Magam is úgy érzem, nem megy rosszul a játék, de a személyes sikerek nem érnek túlságosan sokat, ha a csapat rendre vereséget szenved – mondta Huszti Szabolcs. – Nagy reményekkel érkeztem Hannoverbe, éreztem, hogy számítanak rám, egyértelműen úgy tűnt a klub reakcióiból, hogy jó üzletet kötöttek előző klubommal, a francia Metzcel. Azt hiszem, most sem bánták meg, de az elkeserítő, hogy ilyen gyengén rajtoltunk. Érzem, hogy bíznak bennem, hogy elégedettek velem, de győzelmek nélkül – érthetően – hiányérzet van az emberben.”

Huszti Szabolcs úgy vélte: a francia bajnokság valamivel gyorsabb, mint a német, kevesebb hely van a játékra, gyorsabban passzolnak, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy a Bundesligában könnyű futballozni. Ezzel együtt úgy véli, lépésről lépésre halad előre, a Fradi után Franciaországban egy gyorsabb tempójú futballt kellett megtanulnia, és 23 évesen az öt legnagyobb bajnokságból már a másodikban próbálhatja ki magát.

„Három-négy év múlva lehetek igazán a legjobb formában, addigra lehetek kellően tapasztalt. Nem tudom, mit hoz a jövő, de nem szabad hirtelen túl nagyot ugrani, fokozatosan érdemes egyre feljebb és feljebb jutni. Hogy mi a cél? Az angol vagy a spanyol bajnokságban szerepelni nagy dolog lenne, hozzám az utóbbi áll közelebb, de majd meglátjuk. Szerintem viszonylag fiatalon az sem kis dolog, hogy már hússzoros válogatott vagyok.”

A népszerűségnek néha átka is van: az egyik német lap például azt írta, Huszti Szabolcs volt a csapatkapitánya a válogatottnak Ausztriában, ehhez Hannoverben mindenki gratulált neki, ő pedig mindenkinek elmondta, valójában Dárdai Pál karján volt a karszalag. De a grazi győzelem helyesen jelent meg, az azért járó elismerésből pedig kiderült, a Bundesligában is nyomon követik a válogatott teljesítményét.
Norvégia?

Huszti Szabolcs, akárcsak a többi kerettag, nagyon szeretne győzni, a szurkolókat újra a csapat mellé állítani.

„Az osztrákok legyőzése után érezni a drukkerek fokozott elvárását – mondta a középpályás. – Azt gondolom erről, hogy a közvéleménynek mindig a csapat mellett kell állnia, akármi is az eredmény. Tudjuk, hogy ez rajtunk múlik, de ha leülök a kézilabdázók meccsét megnézni, vagy az úszó Európa-bajnokságot, a legtermészetesebb, hogy a magyaroknak szurkolok. A futballban ez nincs mindig így, tudom, sokat csalódtak az emberek, de külföldön úgy gondolkodnak: ha köpködjük, attól nem lesz jobb. De azon vagyunk, hogy nyerjünk. Szeretnénk együtt örülni azokkal, akik drukkolnak nekünk.” ---- Vasárnap a HSV-, hétfőn a Puskás Ferenc-stadionban alakított nagyot Dárdai Pál. Ami a hét végét illeti: a hamburgi vendégjáték alkalmával a Hertha magyar légiósa a berliniek legjobbjának bizonyult, nem kis része volt abban, hogy együttese az 1–1 eredményeként egy ponttal gazdagabban térhetett vissza a fővárosba. Tegnap pedig az újságírókat nevettette meg a csapatkapitány, amikor elmesélte a következő történetet:

„Úgy tapasztalom, ismét pozitív hangulat veszi körül a nemzeti együttest, és talán mondanom sem kell, mennyire örülünk ennek. Ha taxiba ülök, ha hazalátogatok Pécsre, vagy ha éppen Pesten járok, magával ragad az emberek lelkesedése. Kedves ismerősöm, egy idős bácsi egészen odáig ment, hogy az Ausztria elleni mérkőzésünket követően azzal bókolt nekem: utoljára Puskás Ferencék passzolgattak olyan kis területen, ők birtokolták annyit a labdát, mint mi az első félidőben.

Ebben nyilván jókora túlzás volt, de azért jólestek a szavai. A történethez hozzátartozik, hogy a bácsi a második játékrészre elaludt – ha eszembe jut az abban a negyvenöt percben mutatott teljesítményünk, azt mondom, nem járt rosszul, hogy elbóbiskolt…”

A viccet félretéve: szombaton mindenki győzelmet remél Norvégia ellen, a „mindenki” körébe természetesen a labdarúgók is beletartoznak.

„Maximálisan hiszünk a sikerben – jelentette ki Dárdai Pál. – Azonban hadd legyek előrelátó: már a jövő szerdai, bosnyákok elleni összecsapás is eszembe jut, úgy számolok, hogy a két meccsen kell négy pontot szereznünk. Éppen ezért nem szabad, hogy ebben a nagy eufóriában elragadjon minket a hév, hiba lenne a részünkről, ha szombaton húsz perc alatt döntésre akarnánk vinni a dolgot. A grazi első felvonást kellene megismételnünk, azzal a különbséggel, hogy a negyvenöt percnyi jó játékot kellene hetven percig kitolnunk.”

A kérdés adott: mi lesz a hátralevő húsz percben? A kapásból érkező válasz: „Egy jó felkészülés után, a közönség támogatásával azt már csak kihúzzuk valahogy…” ---- Kedden az oslói atlétikai stadionban, a Nye Bislettben randevúznak először a szombaton Budapesten vendégszereplő norvég válogatott játékosai. Aage Hareide szövetségi kapitány noteszében pillanatnyilag 22 név szerepel, mivel a tromsői veterán, Sigurd Rushfeldt nevét betegség (konkrétabban: megfázás) miatt ki kellett húznia a listáról. A szakvezető egyelőre nem döntött arról, hogy a norvég ítéletidő (egy nap alatt egyhavi csapadék zúdult az ország bizonyos részeire) egyik közvetett áldozatát pótolja-e valakivel a bő keretben. Csatárfronton mindenesetre nem állnak rosszul az északiak: Ole Gunnar Solskjaer irdatlan hosszúságú kihagyás után a Manchesterben és a válogatottban is reaktiválta magát, a 2005-ös idény norvég gólkirálya (16 találattal), a szintén tromsői Ole Martin Aarst ugyancsak harcra kész, nem beszélve a norvégok igazi reménységéről, John Carew-ról.

Megjegyzendő: a brazilok elleni válogatott öszszecsapáson megsérült lyoni óriás, a klubjában is pihentetett Carew felépülésében nem csupán a kapitány, a szurkolók is őszintén hittek. A nem feltétlenül gólérzékenysége miatt csodált támadóval kapcsolatban az oslói Dagbladet szakírója lapunk felvetését úgy kommentálta: a gaboni származású ék kizárólag tökéletes fizikai állapotban lehet igazán hasznára a nemzeti együttesnek. John Carew budapesti fellépését ő maga biztosra veszi – saját állapotát illetően ugyanakkor nem ütött meg ennyire optimista hangot a Liverpool bokasérüléssel bajlódó „izomembere”, a balhátvéd John Arne Riise.

Röpke közvélemény-kutatás eredménye szerint a norvég szurkolók négy pont begyűjtését várják a csapattól az első két Eb-selejtezőn (jövő szerdán Moldova vizitál az oslói Ullevaalban), azaz a magyarországi döntetlenre látatlanban rábólintanának a piros-kékek hívei. Visszafogottságukat a nemzeti gárda utóbbi nyolc előadásának hervasztó statisztikája táplálja: három döntetlen mellett öt vereséget jegyez az annales. A válogatott utoljára majd’ egy éve, 2005. október 12-én vonult le győztesen a pályáról a Fehéroroszország elleni, minszki vb-selejtező (0–1) után, majd tragikus sormintát követve előbb vb-pótselejtezőkön Csehországgal, majd „barátságos jelleggel” az USA-val, Mexikóval és Szenegállal szemben kapitulált. Manapság szerényen felfelé ívelő fázist bizonyít az eredménysor: Paraguay, Dél-Korea, illetve Brazília ellen már a döntetlenre is érettnek bizonyult a válogatott. A fanatikusok ettől függetlenül hőbörögnek: látványos futballt, s nem „háborút” szeretnének látni a pályán övéiktől.