Aranyért mentek

Kemény Dénes első nagy, Európa-bajnoksághoz kapcsolódó élménye juniorjátékos-éveihez kötődik. A magyar férfiválogatott kapitánya ugyanis tagja volt annak a korosztályos válogatottnak, amely 1973-ban Duisburgban megnyerte a kontinensviadalt. Fel sem fogta, mekkora siker részese, arra meg főképp nem gondolhatott, hogy egyszer a felnőttek szakvezetőjeként is hasonló diadalt arat majd. Első nagy sikere kapitányként az 1997-es sevillai Európa-bajnoksághoz kötődik, amikor húsz év kihagyás után lépett fel újra a dobogó tetejére a magyar válogatott.

– Három találkozó jut eszembe a sevillai tornáról – mondta Kemény Dénes. – Az egyik az olaszok elleni, amikor gátlástalan szemtelenséggel pólóztunk ellenük a saját stílusunkban, és a sorsfordító meccsen nyertünk. A másik az oroszokkal játszott derbi, amely az Európa-bajnokság legmagasabb színvonalú mérkőzése volt. Két nyílt sisakkal támadó, bátor, taktikailag is szervezett s a legszebb pólót játszó csapat feszült egymásnak. A harmadik a jugoszlávok elleni döntő, amelyen nagyon gyenge volt az előnykihasználásunk. De ne felejtsük el, azelőtt és azóta sem fordult elő világversenyen, hogy ugyanaz a játékos lőtte volna a győztes csapat összes gólját. Kásás Tamás háromszor talált be, és három kettőre nyertünk.

– Sevillában már ott tempózott a vízben Fodor Rajmund, Kásás Tamás, Kiss Gergely és Molnár Tamás. Hogyan viszonyul a régi harcosokhoz? Kritikusabb vagy engedékenyebb velük szemben?
– Sok rétege van egy ilyen kapcsolatnak. Az első években ismerkedtünk egymással, később hol jobban, hol kevésbé támaszkodtunk egymásra. Ha a „szerelem” nem is, a barátság örök, és talán mondhatom, hogy barátok vagyunk. Vagyis közel állnak hozzám, de a többiek is, legfeljebb a régiekhez több szállal kötődöm. Ez azonban nem jelent kiváltságot, mindenkitől sokat várok, ugyanakkor mindenkinek meg tudok bocsátani. Belgrádban azoktól remélek többet, akik Athén óta kerültek be a csapatba, de egyelőre nem tudták azt nyújtani a válogatottban, amit a klubjukban.

– Ki lehet a meglepetésember?
– Nem emelnék ki senkit. Szerintem a keretből bárki, bármelyik mérkőzésen előléphet nyerőjátékossá.

– Akkor meccseljünk egy kicsit! Egyetért azzal, hogy a magyar és a szerb válogatott jól láthatóan kiemelkedik a mezőnyből?
– Valóban, az eredmények ezt mutatják, de mindkét csapat bárkivel szemben megszenvedhet a győzelemért. Mindjárt hadd példálózzam a Világkupán bronzérmes spanyolokkal, akik a Világliga döntőjének utolsó percében egygólos hátrányban még támadtak a szerbek ellen. És a horvátokat is soroljuk ide, ellenük is egészen mást jelent mondjuk az elődöntőben, nagy tétért játszani. Vagyis csak akkor jöhet ki a különbség a többiekkel szemben, ha mi is és a szerbek is kitesszük a szívünket, a lelkünket a győzelemért.

– A Világkupa elvesztése után két nappal meghívta a csapatot, és kibeszélték, ami a lelküket nyomja. Szécsi Zoltán szerint arra jutottak, hogy fel kell venni a kesztyűt, a korábbinál agresszívebben kell meccselni a szerbek ellen. Valóban így lesz?
– Az agresszivitásnak több fokozata van. Mert mi is agresszíven játszunk, ahogy általában a többiek. Aztán lehet meccs közben reagálni a másik bunyósabb stílusára, hogy ne kerüljön veszélybe a győzelem. A harmadik szint, hogy eleve elhatározza az ember: keményen vág neki a mérkőzésnek. A lényeg, hogy nem szabad elfogadni a vágóállat szerepét. Ha az ellenfél erre kényszerít, akkor én is a csontommal, a húsommal, a bőrömmel harcolok. De most nem ezen gondolkozom, hanem azon, hogy lőjük be az előnyöket, ami nem sikerült a Világkupa döntőjében.

– Hogyan tudja elhitetni a csapattal, hogy újra mi kerekedünk a szerbek fölé?
– Magabiztosan kell pólózniuk a fiúknak, amire garancia a a tudásuk. Emlékezzünk Kiss Gergely athéni produkciójára, négy góljára az aranymeccsen – azért tudta ezt megcsinálni, mert a tudása önbizalommal párosult. A feladatom, hogy ezt elősegítsem.

– Fontos-e a pekingi olimpia szempontjából, hogy mit játszunk a szerbek ellen, és hogyan szerepelünk a viadalon?
– Nem, az Európa-bajnokságnak nincs ilyen jelentősége. Annál inkább a jövő évi vébének. ---- V ---- &