Élet a fejelés után

Ugye mindenki emlékszik a jelenetre: július 9., Olaszország– Franciaország világbajnoki döntő, 110. perc; Marco Materazzi valamit odaszól Zinedine Zidane-nak, mire a búcsúmeccsét játszó francia megfordul, és az olasz védő mellkasába fejel.

A mozdulat már a mérkőzés másnapján bejárta a világot, Franciaországban „A fejelés” címmel a francia toplisták csúcsait ostromló zeneszámot írtak róla, az interneten „Materazzi-lefejelős” játékokat terjesztettek, egy tehetős kínai vállalkozó pedig nem átallott 27 millió forintnak megfelelő jüant áldozni azért, hogy levédesse a jelenetet, mint cége új márkajelét.

A reakció, amely Marco Materazzi – állítólagos – Zidane édesanyjára és nővérére tett sértő megjegyzéseit követte, és amely szertefoszlatta a legendás tízes körül kialakult mítoszt, a szellemi elit képviselőit is véleményalkotásra késztette.

„Egy ember, akit jobban csodálnak, mint a pápát, a dalai lámát és Nelson Mandelát együttvéve, óhatatlanul belekerül valamiféle megváltó szerepkörébe – mondta Bernard-Henry Levy, a neves francia filozófus. – A fejelés egyetlen lehetséges magyarázata, hogy dolgozott benne egyfajta dac, belső ellenállás a hülye szoborral, az istenített figurával szemben, amelyet belőle formáltak. A mozdulat az ember lázadása volt a szent ellen, a feje fölé helyezett glória megtagadása, mintha azt mondaná: élő személy vagyok, hús-vér ember, érzésekkel, szenvedélyekkel, nem egy fétis, nem az a bárgyú szentkép, amelynek az évek során beállítottak.”

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) egyébként a történtekkel kapcsolatban vizsgálatot indított, amelynek eredményeképpen Zinedine Zidane-t 7500 svájci frankos (1.3 millió forintos) bírsággal és három mérkőzésre szóló eltiltással sújtották. Igen ám, csakhogy a játékos már korábban bejelentette visszavonulását, így a büntetés értelmét veszítette. A futballista kérésére ekkor úgy módosították az ítéletet, hogy a három találkozóra szóló játéktilalom helyett három napig közmunkát kell végeznie.


Ám még mielőtt bárki elképzelné Zizou-t, amint éppen utcát söpör vagy havat lapátol, gyorsan szögezzük le, hogy a bűnös végül a labdarúgás berkein belül, konkrétan egy utánpótlás-rendezvényen töltötte le büntetését. Az efféle tevékenység amúgy kifejezetten a klasszis profiljába vág, aki épp a napokban szerepelt a Danone Nemzetek Kupája elnevezésű, tíz-tizenkét éves gyermekek számára rendezett jótékonysági tornán, mint az esemény fővédnöke.
A francia tejipari óriáscéggel való kapcsolat nem véletlen, hiszen a cég Zinedine Zidane tekintélyes számú személyes szponzorának egyike. Az egykori játékos összesen kilenc márka reklámfigurája, az említett társaságon kívül szerződésben áll az Adidasszal, a Legóval, a Generalival, a France Telekommal, az Orange-zsal, az Audival, a Forddal és a Christian Diorral is.

Persze a reklám nem ingyen van, a szponzorációs bevételek éves szinten elérik a 8.6 millió eurót (2.4 milliárd forint), amely mellett Zizou az előző idényben 6.4 millió eurót (1.8 milliárd forint) bezsebelt klubjától, a Real Madridtól is. Noha a királyi gárdával kötött szerződése csak 2007 nyarán jár le, a csapatnál már csak az utánpótlásképzésben vesz részt, és nagyköveti funkciót tölt be, ezért úgy döntött, lemond a neki járó busás fizetésről.
De nem felejtették el Zidane-t a francia válogatottnál sem: egyes értesülések szerint az ország labdarúgó-szövetsége – a Real Madriddal közösen – búcsúmeccset szervezne, hogy így tisztelegjen a korábbi csapatkapitány előtt.

A Zizou-rajongóknak azonban nem kell várniuk az egyelőre még csak homályos tervként létező találkozóig, ha újra látni akarják kedvencük elegáns cseleit és könnyed mozdulatait. A francia mozik ugyanis már játsszák az „Egy 21. századi portré” című dokumentumfilmet, amelynek főszereplője éppen a volt Real-játékos. A kísérleti filmet 2005. április 23-án forgatták, a Real Madrid–Villarreal kupameccsen, amelyen tizenhét speciális kamerával követték a hazaiak karmesterének minden mozdulatát.

Habár a kritikák szerint az alkotás (amely ötletében erősen támaszkodott egy 1970-es, George Bestről készült műre) nem tartozik a filmművészet remekei közé, a nézettségi adatokra így sem panaszkodhatnak a forgalmazók.
Egy augusztus elején végzett felmérés szerint ugyanis Franciaország népszerűségi listáját Zinedine Zidane vezeti, megelőzve Yannick Noah-t, az egykori teniszezőt, aki utóbb énekesként futott be hasonlóan sikeres karriert.
Azzal a fejjel.