Cseszlovák retrómeccs

Habár az utóbbi időben korántsem nevezhető felhőtlennek a szlovák–magyar viszony (és mint tudjuk, az efféle feszültségek levezetésére gyakran egy-egy futballmeccs kínálja a legjobb apropót), szerdán Pozsonyban mégis csupán egy belvárosi lakóház tetejére kifüggesztett transzparens árulkodott arról, hogy nincs minden rendben a déli szomszéddal való kapcsolatot illetően. A szlovák és magyar zászló kíséretében olvasható kétnyelvű felirat („Istenem, nehüjéskedjenek!!!” – szól a magyar verzió) arra ugyan alkalmatlan, hogy segítségével a magyar helyesírást tanítsák, de az atrocitások visszaszorításában mégis szerepet játszhat.

A hazai szurkolók a Szlovákia–Csehország Európa-bajnoki selejtező idejére mindenesetre félretették a két nemzet közötti ellentéteket, és inkább a testvéri érzéseknek engedtek teret, ami nem is csoda, hiszen korábbi honfitársaikat fogadták a Tehelné Pole (Téglamezei) Stadionban.

Noha a rendezők a vendégdrukkerek számára hivatalosan csupán 2500 helyetgarantáltak, a találkozóra kilátogató 27 683 néző egyharmada mégis Csehországból érkezett. Ritkán tapasztalható rivális szurkolók között olyan egység – főleg Európa keleti felén –, mint amelynek tanúja volt a Slovan Bratislava stadionja: a szektorokban szlovák és cseh egymás mellett biztatta csapatát, a lelátót szegélyező kerítésen pedig a két ország zászlaja sok helyen szinte egymásba ért.

Az idő múlásával (és az eredmény alakulásával) azonban egyre markánsabb különbségek jelentkeztek az egyik, illetve a másik csapat szurkolóinak viselkedésében.

Alig telt el tíz perc, és Libor Sionkónak, a Rangers cseh játékosának fejese után máris a hálóban landolt a labda, újabb tíz perccel később pedig már második gólját jegyezte a középpályás. Ekkor a kezdetben oly lelkes szlovák drukkerhad már dermedt csendben figyelte az eseményeket, a stadionban csak a cseh kemény mag mámoros rigmusai visszhangoztak. Mikor a vendégek észrevették a „testvérek” hallgatását, elkezdték skandálni: „Hol a szlovák B-közép?!”

A harmadik pofon már nemcsak a hazai szurkolókat, az eredményjelző táblát is sokkolta: a műszer a találat percében hatvan helyett százig számolta a másodperceket. Amikor a rendezők észrevették a technikai hibát, gyorsan bejátszottak egy Skoda-reklámot – persze cseh gól után nem is illik mást.


A vendégek formájáról és a két nemzet kapcsolatáról is sokat elárul a jelenet: a lefújás után egy szlovák újságíró a kalapemelés jellegzetes mozdulatát imitálva jelezte cseh kollégájának, miként vélekedik a győztes csapat teljesítményéről.

Igazi csehszlovák utóérzés lengte be a stadiont, amikor Karel Brückner kapitány úgy döntött, lecseréli a meccs főhősét, a két gólt és egy gólpasszt jegyző, ragyogó formában futballozó Libor Sionkót: a pályáról lekocogó játékosnak több mint huszonhétezer cseh és szlovák szurkoló tapsolt.

Eb-selejtező, D-csoport
Szlovákia - Csehország 0–3
Pozsony, 27 683 néző
G: Sionko (10., 21.), Koller (57.) ---- Tomás Rosicky, az Arsenal és a cseh válogatott futballistája arcán elégedettség és megkönynyebbülés látszott, amikor kilépett az öltözőépület ajtaján. Egy pillanatra még hátrafordult, odaszólt valamit a mögötte sétáló Jan Kollernak, majd készségesen válaszolt a rá várakozó sajtósok, köztük a Nemzeti Sport újságírójának kérdéseire.

– Számított arra, hogy ilyen könnyű győzelmet aratnak?
– Megmondom őszintén, engem kissé meglepett a szlovák védelem zavartsága. Úgy érzem, néhány játékosuk túlzott magabiztossággal kezelte a mérkőzést, ez azonban nekünk tett jót, kellőképpen felpaprikázott minket. Ezenkívül az is motivált bennünket, hogy a Wales elleni, nehezen megnyert meccs után kapott kritikákra rácáfoljunk, erről beszélgettünk is a találkozó előtt az öltözőben.

– Pavel Nedved visszavonulása óta ön a csapatkapitány. Nem szorítja a karszalag?
– Ha arra gondol, képes vagyok-e Pavel Nedved örökébe lépni, azt kell mondanom, hogy nem könnyű a feladat. Kreativitásra ugyanakkor a Nedved utáni cseh válogatottnak is szüksége van, bár az is tagadhatatlan, hogy ennek a gárdának most elsősorban azt kell megmutatnia, mennyire tud igazi csapatként küzdeni.

– Klubja, az Arsenal rémálomszerűen rajtolt a Premiershipben…
– Valóban nem sikerült a szezonkezdet, hiszen az első két találkozón csak egy pontot szereztünk. Én azonban állítom, hogy nincs rossz formában a csapat, sőt, kifejezetten tetszetősen futballoztunk az említett bajnokikon, gond csupán a helyzetkihasználással akadt. Szombaton, a Middlesbrough elleni meccsen viszont már nem hibázhatunk. ---- Hiába a szlovák–magyar ellentétek, hiába az elmérgesedett viszony, akad egy magyar, akit mégis megtapsolnak odaát. Németh Szilárd, a szlovák válogatott magyar származású támadója szerezte a nemzeti együttes eddigi története során a legtöbb gólt, szám szerint huszonkettőt. A csatár, aki jelenleg a Bundesliga-újonc Aachent erősíti, csereként Csehország ellen is lehetőséget kapott, ám ezúttal ő sem tudott segíteni. A játékos a találkozó után így értékelt: „A csehek megérdemelték a győzelmet, hiszen rendkívül érett a csapatuk, és döntőnek bizonyult, hogy nekünk nincs olyan kreatív irányítónk, mint nekik Tomás Rosicky.”