Nagy kapushiba okozta az Újpest vesztét

Minden adott volt ahhoz, hogy jó meccset lássunk: magyar szinten két jó csapatot hozott össze a sors(olás), a hazai átlaghoz képest viszonylag sokan gondolták úgy, hogy ezen a délutánon nem valamelyik múzeumban vagy a budai várban rendezett borfesztiválon, hanem a Budai II Lászlóról elkeresztelt stadionban van a helyük, ráadásul az összes jelenlévő örömmel állapította meg a kellemes napsütésben: tévedtek az esővel fenyegetőző időjósok.
Ehhez képest úgy indult a mérkőzés, hogy Erős Károly „esernyőt” adott Sebők Józsefnek. Az újpestiek veteránja mintha csak példát akart volna mutatni fiatal társainak: látjátok, srácok, hiába listavezetők az egerszegiek, az ilyen trükköket ők is „megeszik”. Ifjoncokból tudniillik nem volt hiány a kezdő tizenegyben, miután sérülés miatt hatan is „szabad szombatot” kaptak, Valére Billen úgy ítélte meg, itt az ideje, hogy Mészáros Márk, valamint Korcsmár Zsolt is bemutatkozzon a publikumnak.

„Biztos vagyok benne, hogy mindkét fiatalember megfelel majd az elvárásoknak. Az edzésmunkájukkal és a hozzáállásukkal kiérdemelték, hogy lehetőséghez jussanak, kíváncsian várom, mire lesznek képesek az éllovas ellen. Én nem féltem őket” – jelezte a kezdés előtt a belga szakember, hogy érdemes odafigyelni a lilák 13-asára és a 32-esére.

Nos, a két tehetség nem okozott csalódást, ugyanakkor veszélyt talán csak a 28-as mezt viselő Tisza Tibor jelentett a zalaiak kapujára. Az egyedüli ékként szerepeltetett Kovács Zoltán mentségére szóljon, hogy Sebők Vilmos és Sorin Botis között kellett birkóznia – ezzel a párossal alighanem legjobb nehézsúlyú harcosunknak, Deák Bárdos Mihálynak is meggyűlt volna a baja. Simon Antal amúgy is jól megszervezte a vendégek védekezését, a négy hátvéd előtt – Molnár Balázs és Máté Péter személyében – két, inkább a bekkeléssel, mint a támadással törődő középpályás szorgoskodott, míg az újpesti kapu rohamozása elsősorban a Nagy Lajos, Józsi György, Sebők József, Ferenczi István kvartett feladata volt. Azaz csak lett volna, ugyanis az eddigi négy találkozón tíz gólt szerző ZTE egy valamirevaló ziccert sem volt képes kidolgozni a szünetig. A statisztika még nálunk is beszédesebb: az első félidőben egy egerszegi lövés vagy fejes sem ment kapura...

Bizonyára ez téma is volt a látogatók öltözőjében a pihenő alatt, mert alig telt el két perc a második felvonásból, amikor Ferenczi István végre munkát adott Balajcza Szabolcsnak. Belejöttek a zalaiak, a következő támadás után ismét Ferenczi István szerezhetett volna gólt, ám a kapusnak ezúttal csak vetődnie kellett, hárítani nem: a labda mellészállt. Bizonyára nem ezért, de a csatár később nem lövéssel, hanem beadással próbálkozott, s hogy ezt milyen jól tette, az másodpercekkel később – Sebők József vezetést eredményező megmozdulása után – kiderült.

Újított az Újpest is: ha már nem szerződött külföldre Rajczi Péter, pályára léphetett magyar bajnokin; a közönség tapssal fogadta a gólkirályt. Az elmúlt időszakban a ma már a REAC-ot irányító Aczél Zoltán felügyelete alatt edző támadó másfajta elismerést nem tudott kicsikarni a szurkolókból, a neki jutó szűk félóra alatt helyzetbe sem került. Mivel ez csapattársainak sem sikerült, a házigazdáknak esélyük sem volt az egyenlítésre. A mindvégig szervezetten, mondhatni okosan játszó Zalaegerszeg így megnyerte azt a meccset, ami lehetett volna jobb – de rosszabb is.

Bene Ferenc emlékére
Már február 27-e óta nincs közöttünk... Az életének 62. évében elhunyt Bene Ferencről nem feledkeznek meg Újpesten, a hajdani klasszis emlékére tornát rendeznek a Megyeri úton: a Szusza Ferenc Stadion (fájdalom, immár a létesítmény névadója sincs az élők sorában) füves és műfüves edzőpályáján, illetve a Fóti úti sporttelepen az 1993-as születésű vagy annál fiatalabb játékosokból álló csapatok vesznek részt a viadalon. A döntőknek ma a Szusza-stadion ad otthont, a dobogóra kerülő együttesek Bene Ferenc-emlékserleget vehetnek át, továbbá a legjobbak különdíjakra is számíthatnak. No meg arra, hogy a mostani torna, illetve Bene Ferenc emlékét örökké megőrzik majd. ---- Valére Billen: „Bosszant a vereség”

A mérkőzést követően az újpestiek vezetőedzője, Valére Billen meglehetősen higgadtan vette tudomásul, hogy csapata ezúttal pont nélkül maradt.
– Mi volt a legnagyobb probléma?
– Az első félidőben jobban játszottunk a Zalaegerszegnél, a kezdést követően megpróbáltunk támadólag fellépni, néhány nagyobb helyzetünk is volt, ám a fordulást követően már túl sok szabad területet hagytunk a vendégek középpályásainak – értékelt Valére Billen. – Szerencsétlen gólt kaptunk, de azt hiszem, ezzel már fölösleges lenne foglalkozni.
– Nem tűnt túlzottan mérgesnek, amikor a mérkőzés után kilépett az öltözőből.
– Miért lettem volna az? Természetesen bosszant, nagyon boszszant a vereség, de azt hiszem, igazságtalan lettem volna, ha leszúrom a játékosokat. Mindent megtettek a győzelemért, és úgy gondolom, a zalaegerszegiek boldogok lehetnek, hogy ezzel a szerencsés góllal nyerni tudtak ellenünk.
– A gólt követően nyomban a pályára küldte Rajczi Pétert. Mit szól a támadó játékához?
– Aki kinn volt a mérkőzésen, az láthatta, hogy Péter elvesztette a ritmust. Pályára küldtem, hátha gólt tud lőni, ám jelenlegi állapotában nem tudott segíteni a csapatnak. Sajnos három-négy mérkőzésre még biztosan szüksége van, mire formába lendül.

Simon Antal: „Szerényen dolgozunk”

Simon Antalnak kellemes délutánja volt: csapata 1–0-ra győzött, majd a rákospalotai sporttelep gondnoka meghívta őt egy finom kávéra.
– Ha már a pályán nem önöknek jutott a feketeleves…
– Szerencsére nem: az Újpest a várakozásnak megfelelően nagy elánnal kezdte a mérkőzést, ugyanakkor érezhető volt, hogy ebben a melegben nem sokáig bírja ezt a nyomást – nyilatkozott a vezetőedző. – Bíztam abban, hogy a szünet után egyszer-kétszer lekontrázzuk a lila-fehéreket, s ha közben hátul továbbra is stabilak tudunk maradni, megnyerjük a mérkőzést.
– A védekezéssel egyáltalán nem akadt gond, ám a támadójáték mintha nem lett volna tökéletes.
– Az 1–0-s végeredmény megfelel a játék képének. Igyekeztünk a saját játékunkat játszani, de a pálya minősége megakadályozott ebben bennünket. S hogy őszinte legyek: némi szerencsére is szükségünk volt.
– Bizonyára alig várja, hogy vasárnap reggel kinyissa az újságot, és ránézzen a tabellára.
– Jó érzés lesz az első helyen látni a Zalaegerszeget, de a céljaink továbbra sem változtak, szeretnénk megkapaszkodni az élmezőnyben, miközben szerényen dolgozunk tovább. Az mindenesetre biztató, hogy öt nehéz találkozón vagyunk túl, és az élen állunk… ---- Öt éve éppen így kezdte a szezont a végül aranyérmes ZTE
A Zalaegerszeg ugyanolyan mutatóval kezdte a bajnokságot az idén, mint 2001–2002-ben, amikor végül első helyezett lett a gárda. A kék-fehérek négy meccset nyertek, és egyszer végeztek döntetlenre, csakúgy, mint az idén. A mostani indulás különlegessége, hogy a zalaiak legyőzték a tavalyi ezüstérmes Újpestet, a harmadik Fehérvárt, a negyedik MTK-t, a nyolcadik Diósgyőrt, és döntetlent játszottak a kilencedik Győrrel, vagyis a tavalyi mezőny első fele egyáltalán nincs biztonságban... Nem mellékes, hogy a ZTE csak a tizenegyedik helyen zárta az előző bajnokságot. Most azonban megerősödött, és végre úgy játszik, ahogy szurkolói várják: vélhetően hamarosan ismét özönlik a nép a ZTE-meccsekre.

A ZTE 2001-es rajtja: 86%
Ferencváros–ZTE 0–1
ZTE–Vasas 4–1
Győr–ZTE 0–1
ZTE–MTK 2–0
Debrecen–ZTE 1–1

A ZTE 2006-os rajtja: 86%
Fehérvár–ZTE 2–3
ZTE–MTK 1–0
Diósgyőr–ZTE 1–4
ZTE–Győr 2–2
Újpest–ZTE 0–1 ---- Bizonyítvány
A hazaiak kapujában Balajcza Szabolcs óriásit hibázott a vendégek gólja előtt. Sándor György rengeteg labdát szerzett, és ugyan néhányat könnyedén eladott, ám a legtöbbször jól játszotta meg társait. Az újpestiek közül ezen a mérkőzésen talán Tisza Tibor volt a legveszélyesebb. A vendégek kapusa, Varga Zoltán jól védett, néhány bravúrt is bemutatott, míg a védelemből talán csak Csóka Zsolt tűnt bizonytalannak, az első félidőben a bal oldalon többször is átjátszották őt. A középpályán és egyben az egész mezőnyben Nagy Lajos nyújtotta a legjobb teljesítményt, aki sokat brusztolt, s néhány támadásnál még a kapu elé is felérkezett. A támadók közül Ferenczi István jól tartotta meg a labdákat, Sebők József pedig góljával eldöntötte a mérkőzést.NS-bennfentes: kevés jó passz
Két olyan csapat lépett pályára, amelyiken látszott, hogy az edzői utasítást és taktikát próbálja maximálisan betartani. Ezt a ZTE valósította meg jobban, az egerszegiek a saját térfelük középső részét a félpályáig nagyon jól leszűkítették, az ezen a területen szerzett labdákkal pedig gyorsan átjátszották a pálya középső részét – így veszélyes helyzeteket alakítottak ki, igaz, az utolsó passzoknál rendre hibáztak. Az Újpest, noha nem a legerősebb csapatával állt fel, irányította a játékot, de a jól védekező ZTE-vel szemben nem igazán találták meg a jó megoldásokat, és a középpályán tanácstalanok voltak. Igaz, a ZTE gyors ellentámadásai miatt nem nyílhattak ki. Az újpestiek akkor voltak a legveszélyesebbek, amikor a játéktér szélére vitték ki a labdát: leginkább a jobb oldalon játszó Tisza Tibor volt dicsérhető az első félidőben, és a nagy mezőnymunkát végző Sándor György is jó teljesítményt nyújtott, aki a játékot felgyorsítva próbálta helyzetbe hozza társait. Összességében elmondható, hogy a támadószektorban a jó helyzetfelismerő képességgel és a gyors, egyérintős passzokkal több helyzetet lehetett volna kidolgozni. Persze ebben megvan a kockázat, de kockázat nélkül nincs siker.
Rósa Henrik, válogatott labdarúgó ---- 8. perc: Vermes tört előre remekül a jobb oldalon, egy csellel átjátszotta magát Csókán, majd az alapvonal közeléből középre gurított, ahol Tisza éppen csak lemaradt a beadásról, Kocsárdi pedig szögletre vágta ki a labdát.
12. perc: Kovács Zoltán jól ugratta ki a jobb oldalon üres területre beinduló Sándor Györgyöt, aki tolt egyet a labdán, majd jobb lábbal élesen a kapu elé lőtt, és középen Korcsmár előrevetődve éppen csak lemaradt a labdáról.
15. perc: Egy labdaszerzést követően Tisza iramodott meg, a 16-os jobb oldali sarkánál csinált egy cselt befelé, majd 17 méterről, jobb lábbal a kapu mellé lőtt.
33. perc: A 16-os bal oldali sarkától Tisza lőtt jobb lábbal szabadrúgásból kapura, a középre tartó labdát Varga Zoltán könnyedén megfogta.
37. perc: Tisza ezúttal a jobb oldalról, a kaputól 19 méterre végzett el szabadrúgást, jobb lábbal leadott lövése egy méterrel a bal felső sarok mellett zúgott el.
47. perc: Az újpesti térfél közepénél Józsi cselezgetett, majd miután egészen a bal oldalig átverekedte magát, bal lábbal a beinduló Ferenczi elé tette a labdát. A zalaegerszegiek csatára mellel maga elé tette, majd 15 méterről bal lábbal kapura lőtt, Balajcza könnyedén védte az erőtlen lövést.
49. perc: Tisza jobb oldali szögletét követően Vaskó nyolc méterről fejelt kapura, a léc alá tartó labdát Varga Zoltán nagy bravúrral tenyerelte a kapu fölé.
61. perc: Ferenczi szöktette magát a jobb oldalon, majd Mészárossal a nyakán egészen az alapvonalig futott. Onnan jobb lábbal élesen a kapu elé lőtte a labdát, amit a kapujából kimozduló Balajcza könnyedén megfoghatott volna, ám a labda kicsúszott a kezéből, és így Vermes sarkáról éppen Sebők József elé pattant, aki köszönte szépen a lehetőséget, és jobb külsővel a kapu bal alsó sarkába gurította a labdát.
0–1