Izzadni kellett a győzelemért

Amikor Fábián Mihály játékvezető az öltözőfolyosón a sípjába fújt, jelezve, hogy ideje kimenni a pályára, a paksi öltözőből igen elszánt csatakiáltások szűrődtek ki. Fogadkoztak a vendégek, hergelték magukat, ám rajtuk kívül aligha fogadott volna bárki is a sikerükre a fiatal, eredményes és rendkívül rokonszenves futballt játszó MTK ellenében. És ha már itt tartunk: ez a valóban rokonszenves futball a jelek szerint egyáltalán nem mozdítja meg a sportág híveit, a nézőszám csöppet sincs összhangban a Hungária körúton látható játék minőségével.

Visszatérve a paksiak elszántságához, a mérkőzés előtti csatakiáltások nem holmi üres rítus részei voltak, a vendégek roppant bátran, nagy önbizalommal kezdték a találkozót. Cseppet sem szeppentek meg, nem érdekelték őket a százalékban kifejezett esélyek, és szervezett, bátor játékukkal meglepték az MTK-t. A házigazdák a félidő közepéig még csak mezőnyfölényre sem tudtak szert tenni, igaz, ez a kiegyenlítettség a játék élvezhetőségének rovására ment. Nem sok megörökítést kívánó momentum történt, a két tizenhatos között zajló langyos csatározás az átlagosan szürke, nem túl színvonalas magyar bajnokik számát szaporította.

Aztán a félidő derekán magához ragadta az irányítást az MTK, de ez csupán abban nyilvánult meg, hogy a labda zömmel a paksi tizenhatos környékén pattogott, bár talán helyesebb lenne a kóválygott szót használni. A házigazda ugyanis hiába kereste a paksi védelem gyengéit, tervszerűség híján csak kínlódott, ötletszerűen próbálta megadásra kényszeríteni az újoncot. Ugyanakkor tény: az MTK gyorsabb tempóját ismeri a labdarúgásnak, mint a Paks, és utóbbi ezért, az első húsz percet leszámítva, kizárólag a vereség elkerüléséért küzdhetett, a győzelem esélyéért gyakrabban kellett volna eljutnia a hazai kapu közelébe. Úgy festett ekkor a találkozó, mint amikor egy tompán futballozó élvonalbeli csapat játszik egy lelkes másodosztályúval, és ez a tompaság kontra lelkesedés nem is vezethetett máshoz, mint a félidőbeli gól nélküli döntetlenhez.

Érezte Garami József, az MTK vezetőedzője is, hogy muszáj frissítenie a csapatát, és Németh Krisztián becserélésével szerkezetet is váltott. Ez azonban sokáig nem igazán számított, mert bár továbbra is az MTK volt mezőnyfölényben, veszélyes helyzet hosszú ideig csak a szórványosan támadó paksiak előtt adódott. Más kérdés, hogy ezt el is ügyetlenkedték, pedig könnyen vezetést szerezhettek volna a többet próbálkozó, ám teljesen hatástalan házigazda ellen. A Paks önmagához képest jól teljesített, az MTK viszont tudásának csak a töredékét nyújtotta, több kulcsjátékosa is rossz formát mutatott, helytelen döntéseket hozva futballozott. Feltűnően pontatlanul is játszott a hazai csapat, amely aztán az idő múlásával egyre inkább a saját kapuja elé kényszerítette a Paksot. És annak ellenére, hogy tényleg nem játszott jól, többször is helyzetbe tudott kerülni, s csak Kovács Attila remek védései húzták keresztül a számításait.

Később azonban a paksi kapus is tehetetlen volt, egy pompás szabadrúgás után a lécről kipattanó labdát a csereként beálló közönségkedvenc, Urbán Gábor a hálóba lőtte, és ebben a pillanatban mindenki tudta, hogy ez a lövés megpecsételte a vendégek sorsát. Ők ugyan nekidurálták magukat, próbálkoztak derekasan, ám igyekezetük meddő maradt, és az egyenlítésnek még a közelébe sem tudtak kerülni. Az MTK győzelmével valóban a jobb csapat könyvelhette el a három pontot, még akkor is, ha adós maradt a tőle megszokott látványos futballal. Ugyanakkor az is tény, hogy tompán is korszerűbben játszott ellenfelénél, és ezért nem gazdagodott érdemtelenül a három bajnoki ponttal.

---- 19. perc: Báló végzett el szögletrúgást a bal oldalon, s a közelben helyezkedő Kiss Tamáshoz passzolt. A középpályás jobbal lőtt, s Végh a mezőnybe öklözte a léc alá tartó labdát.
28. perc: Zabos ment előre középen, Kanta József észrevette társát, elé passzolt, Zabos pedig ballal, 22 méterről kapura lőtt, Kovács Attila azonban remek vetődéssel szögletre tolta a jobb alsó sarokba igyekvő labdát.
38. perc: Czvitkovics indította balról a jobbösszekötő helyén egyedül futó Kanta Józsefet, a középpályás már a tizenhatoson belül járt, ám lövés helyett cselezett, majd ballal megpróbálta Hrepkát helyzetbe hozni, ám Horváth Sándor mentett. Nagy lehetőség volt.
53. perc: Bori indította Németh Krisztiánt a jobbösszekötő helyén, a csatár 15 méterről jobbal lőtt, Kovács Attila bravúrral védett.
70. perc: Kanta József végzett el szögletet a bal oldalról, Rodenbücher öt méterről, estében kapura lőtte a labdát, Kovács Attila szögletre hárított.
73. perc: Urbán ugratta ki a jobb oldalon Borit, középre adása után Hrepka a balösszekötő helyéről, hét méterről lőtt, Kovács Attila óriási bravúrral védett.
78. perc: Salamon buktatta Németh Krisztiánt a vendégek kapujától 21 méterre. A szabadrúgást Kanta József végezte el, a jobbösszekötő helyéről jobbal a lécet találta el, a hazaiak szerencséjére a labda a berobbanó Urbánhoz került, aki estében nyolc méterről, ballal laposan a kapu közepébe lőtt.
1–0
94. perc: Horváth Sándor feltartotta Németh Krisztiánt, ezért sárga lapot kapott, s mivel ez volt a második, előkerült a piros is. ---- Végh Zoltánnak komoly védenivalója nem akadt, a védelem biztosan állította meg a vendégakciókat. A középpályássor azonban gyengébben futballozott, Zabos Attiláék lassan, körülményesen játszottak. Elöl Hrepka Ádám veszélyes volt, s mindkét csere, Németh Krisztián és Urbán Gábor is sokat tett a hazai győzelemért. A Paks és a mezőny legjobbja a kapus, Kovács Attila volt. Hiba nélkül védett, a gólról nem tehetett. A védelem közepe, Salamon Miklós és Horváth Sándor lassúnak bizonyult. A középpályás Zováth János sokat dolgozott, a támadók kevés veszélyt jelentettek a hazai kapura.