Minden idők legjobb magyar teniszezőnője, Körmöczy Zsuzsa fantasztikus eredményeket ért el: megnyerte a francia nemzetközi bajnokságot, és nyolc éven át szerepelt az első tízben a világranglistán, amelyen párizsi sikerének évében, 1958-ban a második helyen állt.
A Roland Garros teniszmúzeumának dicsőségfalán a női bajnokok fényképei között Suzanne Lenglen, Angela Mortimer, Margaret Smith Court, Billie Jean King, Chris Evert, Steffi Graf, Szeles Mónika vagy Arantxa Sánchez Vicário mellett ott van Körmöczy Zsuzsa fotója is: az egyetlen magyar női játékosé, aki a felnőttek között győzni tudott Párizsban – 48 évvel ezelőtt. Végleg hazavihette az aranykancsót
Pályafutása csúcsa volt, amikor 1958-ban Párizsban a Roland Garros bajnokaként ünnepelték
Pályafutása csúcsa volt, amikor 1958-ban Párizsban a Roland Garros bajnokaként ünnepelték
Az 1958-as esztendő volt Körmöczy Zsuzsa pályafutásának csúcspontja. Második helyen állt a világranglistán, kilenc nemzetközi versenyen indult, és nyolcat meg is nyert – közte a Roland Garrost, valamint a híres Monte-Carló-i viadalt. Azt a tornát, amelynek vándordíját, egy majd’ félkilós aranykancsót, úgy kaphatta meg véglegesen, hogy háromszor is diadalmaskodott Monacóban. Ilyen hölgy egészen 1958-ig nem akadt!
Persze Zsuzsi (így ismerte mindenki) már sokkal korábban eldöntötte, hogy ő bizony megszerzi a trófeát. Tizenöt évesen, 1939-ben indult először a versenyen, és akkor találkozott a tornaigazgatóval is. Monsieur Landau pedig elmondta neki: mindig olyan erős mezőnyt toboroz, hogy a címvédő számára lehetetlen legyen a triplázás.
„Ez a kupa örökre itt marad” – közölte a francia úr a copfos, fiatal lánnyal.
A copfos kislány felnőtt, de megjegyezte a hallottakat. Előbb 1948-ban nyert a Riviérán, majd 1952-ben ismételni tudott.
„Legközelebb még nehezebb ellenfelei lesznek” – biztosította Landau akkor is, ám Körmöczy Zsuzsának ez nem jelentett akadályt. Az 1958-as negyeddöntőben a fogorvosi székből érkezve győzte le az amerikai Dorothy Knodét, aki szintén két elsőséggel állt már, vagyis ugyancsak a trófeára hajtott. A magyar hölgy aztán az elődöntőben és a döntőben is diadalmaskodott, így hazavihette az aranykancsót.
„Emlékszem a kislányra húsz évvel ezelőttről, de valóban soha nem gondoltam volna, hogy itt bárki háromszor nyerni tud” – köszöntötte a tornaigazgató. S ha tudta volna, hogy a kislányból lett hölgy a következő három esztendőben is első lesz…
Lázzal küszködött, mégis nyerni tudott
Monte-Carlo után következett Párizs, és a magyar női tenisz történetének legnagyobb sikere, valamint, ahogy Körmöczy Zsuzsa visszaemlékezett rá, élete legboldogabb pillanata. A negyeddöntőben megfázva, lázzal küszködve győzte le a későbbi kétszeres Roland Garros-bajnok angol Ann Haydont, a második szettet 1:4-ről megfordítva, miután érezte, hogy a harmadik játszmát már nem bírná erővel. Az elődöntőben a dél-afrikai Heather Segal volt az ellenfele. A mérkőzés végül 6:1, 6:0-val lett a magyar bajnoknőé, Segal pedig kétségbeesetten nyilatkozott: „Nem találkoztam még ilyen játékossal, aki szinte semmit sem ront. Már az első játszmában éreztem, hogy ezt a mérkőzést nem tudom megnyerni.”
A fináléban az az angol Shirley Bloomer várt Körmöczyre, aki egy évvel korábban 6:1, 6:1-gyel búcsúztatta őt a nyolc között Párizsban. Ezúttal azonban minden másként alakult, a két hölgy fantasztikus mérkőzést vívott. Ahogy a Népsport korabeli száma írta: „Mindkét versenyző ragyogó technikával, igen fejlett taktikai érzékkel játszott… Igen gyakran elismerő tapsvihar szakította meg a két nagytudású versenyző nagyszerű küzdelmét.”
Az első játszmát Körmöczy 6:4-re nyerte, a másodikban viszont hamar 4:1-es hátrányba került, miután kisebb idegfáradtság tört rá.
„Akkor elhatároztam, hogy ezt a játszmát feladom, és a további időt arra használom, hogy őt megfuttassam, kifárasszam, magamat pedig rendbe hozzam” – emlékezett vissza később a versenyző, aki 6:1-re el is veszítette a szettet, és pihenőt sem kért a végén. A címvédő Bloomer már azt hitte, ellenfele gyakorlatilag feladta a meccset, így kisvártatva óriási meglepetésben volt része. Idézzük újra a Népsportot: „Körmöczy ismét olyan energikus volt, mint az első játszmában, bátran játszott, de minden labdára jól összpontosított. Körmöczy lendülete meglepte az angolt, s bár minden erejét beleadta, szinte tehetetlennek bizonyult a magyar bajnoknővel szemben.”
Zsuzsi már 5:0-ra vezetett, amikor újabb hullámvölgy következett, és úgy érezte, nem bírja tovább, 5:2, 40:30-nál azonban Bloomer rontott, és Körmöczy hatalmas boldogságban, ütőjét eldobva ugorhatott át a hálón megölelni ellenfelét – kicsit még csodálkozott is, hogy az miért nem örül vele… ---- & ---- N
