A gyerek nem akadály

Változnak az idők, de míg világ a világ, a legtöbb nőnek mindig is az marad a legnagyobb vágya és álma, hogy anyává váljon. Akkor is, ha magas pozíciót töltenek be munkahelyükön, akkor is, ha éppen nincs munkájuk, és akkor is, ha élsportolók. De hogyan lehet összeegyeztetni, hogy a sportoló hetekig edzőtáborban van és versenyez azzal, hogy az anya otthon marad?

Nehéz döntés. Miután azonban meghozza az anyuka, már csak egy nehezebb van: visszaküzdeni magát ugyanoda, ahol abbahagyta. Vannak, akiknek sikerül, vannak, akiknek nem.

Nagy Tímea három gyerek után is a csúcson

Rögtön egy példa a múlt hétről, hogy igenis, sikerülhet: a párbajtőröző Nagy Tímea, másfél évvel kisfia, Csanád születése után, világbajnok lett Torinóban. „Titi” már nem először képes a bravúrra. Talán sokan emlékeznek azokra a tévéfelvételekre, amelyeket Nagy sydneyi vívása alatt forgatott a televízió, s amelyen a sportoló akkor még egyetlen gyermekét, Csengét láthattuk, amint izgatottan figyeli a képernyőt, és apukájával együtt drukkol a mamáért. Nos, akkor Csenge és a papa kiszurkolta, a mama pedig megnyerte első olimpiai aranyérmét.

Igen, az elsőt.

Merthogy 2004-ben ismételt. Minden tekintetben. Az athéni olimpia előtt ismét szülési szabadságra ment, és az újabb kislány, Luca szintén olimpiai aranyérmet kapott anyukájától ajándékba. És a sor ugye folytatódott a héten. Nagyon „Nagy” teljesítmény.

És még hátravan a soros olimpia...

Addig azonban még sok verseny és még több gyakorlás vár a friss világbajnokra. Ez pedig ugyanennyi távollétet jelent gyerekeitől. A kétszeres olimpiai bajnok szerint ez a legnehezebb. Sydneyből is az első adandó alkalommal hazarepült, mert, mint mondta: „Sokan gratulálnak nekem, sokan ölelgetnek, de nekem igazából egy ölelésre van szükségem. Csengéére.”

Az athéni olimpia után arról faggatták Tímeát, mi a titka, hogyan tud újra és újra visszakapaszkodni a világ élvonalába, ő pedig mosolyogva válaszolt: „Mi a titkom? A két gyerekem.” Úgy tűnik, tényleg az. Nagy erőt merít belőlük, értük is küzd a páston, egyformán megállja a helyét a családban és a sportban is. Férje, Varga Sándor az első olimpiai arany után jegyezte meg: „Kislányunk megszületése óta Timi sokkal nyugodtabb, magabiztosabb, és ennek eredménye egy aranyos anyuka.”

Rövid idő alatt regenerálódnak a nők

Vajon segítette-e Tímeát az eredmények elérésében, hogy időközben anya, sőt többgyerekes anya lett? Vajon változott-e ettől lelkileg, testileg? Vajon milyen hatással lehet a szülés a nők teljesítményére?

Kérdésünkre Mocsai Lajos, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának egyetemi mestertanára és menedzserigazgatója, a női kézilabda-válogatott korábbi szövetségi kapitánya a következőket mondta: „Sporttudományos oldalról is meg lehet közelíteni a dolgot, hiszen az köztudott, hogy az olimpia előtti egy-két évben sok sportolónő elmegy szülni. Mert a szülés után tökéletes állapotba kerülnek a nők, kitűnő teljesítményre képesek, mind fizikálisan, mind lelkileg igen rövid idő alatt regenerálódnak. Persze ehhez az is kell, hogy ameddig csak lehet, várandósságuk alatt is aktívan mozogjanak. A szülés után mindenképpen az a jó, ha a gyermekük mellett maradnak, s meggyőződésem, hogy az első három hónap, az első fél év nagyon fontos a baba és a mama számára is. A visszatéréshez viszont nemcsak elhatározásra, akaraterőre, kitartásra, hanem jókora családi segítségre is szüksége van az anyukának. Nálunk ugyan ez nem jellemző, de például a skandináv országokban előfordul, hogy az edzőtáborba is elviszik a gyereket. Természetesen egy családtaggal, egy dadával együtt, és ez a helyzet lényegesen megkönnyíti a visszatérő sportoló helyzetét.”

Világsikerek, gyerek és megint sikerek

Mocsai Lajos közelről figyelhette, amint a 2000-ben a világ legjobb kézilabdázójának választott Radulovics Bojana azután, hogy 2002 szeptemberében megszülte kisfiát, Józsikát, visszatért a kézilabdapályára.

És hogy!

A 2003-as év Bojana számára újabb csúcsokat jelentett: ezüstérem a zágrábi világbajnokságon, gólkirálynői cím ugyanitt és a duplázás, hiszen ismét elnyerte a világ legjobbjának járó címet. „Hiába vittem magammal fényképeket, hiába hallgattam esténként a hangját a telefonban, nagyon hiányzott Józsika. Érthető, ha néha nekikeseredtem, s már számoltam a napokat, mikor láthatom újra!” – nyilatkozta a sikeres év értékelésekor Radulovics. De mivel tudta, hogy a kisfia jó kezekben van a távollétében, idővel megnyugodott. És továbbra is parádézott a pályán. „Amióta megszületett a kisfiam, megváltozott a gondolkodásmódom.

Sokkal segítőkészebb vagyok, s ez a pályán is megmutatkozik. Mint ahogy az is, hogy nem idegeskedem feleslegesen, nyugodt vagyok, így is kézilabdázom.

Amellett, hogy mekkora boldogság egy gyermek, nekem a pályafutásomra kizárólag pozitív hatással volt a szülés” – válaszolt az elmúlt éveket, a gyerekvállalást és a visszatérést firtató kérdésünkre a jobbátlövő.

A válogatottságtól már visszavonult kézilabdázónő elmondta még, hogy rendkívül sokat segítettek csapattársai, így zökkenőmentesen kapcsolódhatott vissza együttese munkájába, és a visszatérés fizikailag sem viselte meg túlságosan. Azért mosolyogva hozzátette: „A történet teljességéhez azért az is hozzátartozik, hogy én nagyon vissza akartam térni a kézilabdapályára, mindenképpen újra játszani szerettem volna.”

És milyen jó ez. Nekünk, sportot kedvelőknek is.