Álmodtunk, de keserves az ébredés

Óriási üdvrivalgás fogadta a melegíteni érkező magyar játékosokat. Az ügy szépséghibája, hogy a török szurkolókat becsapta a piros felső, azt hitték, hogy saját kedvenceik futottak ki a gyepre, és ezért kezdtek éktelen ünneplésbe. Sajnos a hangos köszöntésre más esélye nem is volt a magyar válogatottnak, hiszen abban a percben legfeljebb száz hazai szurkoló lézengett a lelátókon...

Betonkemény volt a vendégvédelem

A kezdésre természetesen már jóval többen voltak a Puskás Ferenc Stadion székein, mégis lehangoló látványt nyújtottak a félig vagy teljesen üresen ásító szektorok. Talán a norvégoktól elszenvedett súlyos hazai vereség (1–4) emléke, talán a jegyek magas ára (10 ezer forint volt a legdrágább belépő) tartotta otthon az embereket, valószínűleg a kettő együtt is hatott, mindenesetre szomorú, hogy ennyire kevés néző előtt kezdhette el ezt a fontos Európa-bajnoki selejtezőt a magyar válogatott.

Kemény diónak ígérkezett a török csapat, és már az első percekben kiderült, egész biztosan nem adja olcsón a bőrét. Bozsik Péter szövetségi kapitány nem véletlenül nyilatkozta egy nappal korábban, hogy a magyar játékosoknak a csúcs közelében kell teljesíteniük, ha esélyt akarnak a sikerre. A törökök nagyon szoros védőfalat húztak a kapujuk elé, már a középpályán is hihetetlenül nehéz volt átjutni rajtuk. Agreszszívan letámadták a labdát szerző magyarokat, akik így képtelenek voltak azt a sokpasszos, higgadt futballt játszani, amelyre Bozsik Péter minden meccsén törekszik. Nem volt hely és idő passzolgatni, annyira leszűkítették a területet a vendégek, a hosszú előreívelésekkel pedig a török védők sűrűjében egyedül harcoló Torghelle Sándor nemigen tudott mit kezdeni.

Egyetlen megingás eldöntött mindent

Ami a védekezést illeti, azt a magyar válogatott is alaposan megszervezte, és így sokáig az egyéni megvillanásokban, váratlan cselekben bízó törökök sem tették próbára Király Gábor tudását. Bár az idő nagyobb részében a magyar térfélen zajlott a játék, és a törökök keményen próbálkoztak, de mindig akadt egy láb vagy egy fej, amely az utolsó pillanatban keresztülhúzta a számításaikat. Ugyanakkor félő volt, hogy egy szemvillanásnyi késés akár végzetes is lehet, és sajnos az aggodalom nem volt alaptalan. A félidő hajrájában a török válogatott meg is szerezte a vezetést, és ha nincs Király Gábor bravúrja, hamarosan el is dönthette volna a mérkőzést.

A kapitány cserélt is a szünetben, és ezzel a csapat szerkezetét átalakította. Huszti Szabolcs húzódott ki a bal szélre, a beálló Kabát Péter pedig elöl próbálta hatékonyabbá tenni a támadójátékot. A török védelem azonban kiválóan állt a lábán, még csak helyzethez sem engedte jutni a kétségkívül ambiciózusan játszó, minden erejét bevető magyar válogatottat. Kis szerencsével azonban így is sikerülhetett volna az egyenlítés, ám Gera Zoltán remek szabadrúgása után a labda a keresztlécről nem befelé pattant, pedig ez a lövés és a csapat elszántsága gólt érdemelt volna.

A középső védőből a végén csatár lett

A végén Bozsik Péter érdekeset húzott: az eddig a védelem tengelyében játszó Juhász Rolandot küldte előre a támadósorba. A kapitány nyilván arra gondolt, hogy az Anderlecht nagyszerűen fejelő labdarúgója hasznos lehet az előreíveléseknél.

Sajnos ez a váltás sem vezetett eredményre, és a magyar válogatott második hazai selejtezőjét is elveszítette. A török csapat nem tett semmi különöset, de amit csinált, azt jól csinálta, és bár kicsit több szerencsével szerezhettünk volna pontot, a jobb együttes nyerte meg a mérkőzést. És ismét szembesülnünk kellett azzal, hogy a válogatott a jobb erőt képviselő csapatok ellen súlytalan. Még hazai pályán is… ---- 7. perc: A középen álló Hakan Sükür csúsztatott Arda elé, aki 12 méterről, jobbal, spiccel a levegőből lőtte el a labdát, ami a kapu fölé szállt.
16. perc: A bal oldalról Torghelle ívelt a jobb szélen érkező Gera elé, aki egy csellel becsapta Üzülmezt, majd az alapvonal közeléből középre gurított. A felzárkozó Dárdai egyből, jobbal, 12 méterről a kapu fölé lőtte a labdát.
31. perc: A felezővonalnál labdát szerző Husztit Aurélio lökte el: a szabadrúgást a sértett végezte el, és 30 méterről, ballal alaposan a kapu fölé lőtt.
39. perc: A kezdőkörtől Aurélio Mehmet ívelte előre a labdát, amit a tizenhatoson belül Servet – megelőzve Juhászt – megcsúsztatott, Tuncay pedig öt méterről, ballal, Király felett a kapu bal oldalába emelte a labdát.
0–1
41. perc: Arda szöktette a balösszekötő helyén kilépő Gökdenizt, aki 14 méterről ballal lőtt is, ám a vetődő Király lábáról kivágódott a labda.
52. perc: A bal oldalról Arda emelte középre a labdát, amire a kapuból kifutott Király, és kiöklözte. Az érkező Sabri 15 méterről, jobbal, kapásból a kapu főlé lőtt.
57. perc: A kaputól 20 méterre, a balösszekötő helyén Gökhan lökte fel Tóth Balázst. A szabadrúgást Gera végezte el, és jobblábas lövése után Rüstü nagy bravúrral a bal felső sarok előtt beleért a labdába, amely a lécről centikkel a gólvonal elé vágódott. A berobbanó Juhász végül a kapu mellé bombázott.
65. perc: Huszti hozta játékba a bal oldalon Kabátot, aki egy csellel be-csapta a tizenhatoson belül Gökhant, majd 12 méterről, jobbal a kapu fölé lőtt.
76. perc: Hamit Altintop adta jobbról középre a labdát. Az érkező Tuncay 18 méterről, jobbal, kapásból, a levegőből lőtte el a labdát, amely csak kevéssel szállt a bal kapufa mellé.
84. perc: Arda bal oldali szöglete után az ötösön ácsorgó Hakan Sükür lábáról éppen a középen álló Király kezébe pattant a labda.
93. perc: A jobb oldalon kilépő Sabri a tizenhatoson belül középre gurított, az érkező Tuncay nyolc méterről, jobbal, laposan csak kevéssel lőtt a jobb kapufa mellé. ---- Bár a Puskás Ferenc Stadionban a legtöbb szék üresen maradt, a VIP-lelátó gyakorlatilag megtelt. A legfontosabb vendégek számára fenntartott szektorban jutott hely a Magyar Labdarúgó-szövetség korábbi és mostani vezetőinek, szakembereknek, hírességeknek és persze menedzsereknek. Filipovics Vladan társaságában például az egyik spanyol élvonalbeli klub megfigyelője jegyzetelte végig a meccset – hogy melyik egyesületről van szó, azt nem árulták el, azt viszont igen, hogy Halmosi Péterre kíváncsiak (kár, hogy csupán 45 percig kellett izgulniuk...). Néhány székkel odébb német és angol vendégek foglaltak helyet, úgy tudjuk, a Bayer Leverkusen képviselője Szabics Imrét akarta megnézni játék közben, a támadót jelenleg alkalmazó Mainz megbízottja ugyanakkor megtartotta magának, ki miatt repült Budapestre (egy biztos, nem Szabics Imre miatt). Az angol látogatónak, a Charlton „kémjének” volt talán a legtöbb dolga, neki Juhász Rolandra és Gera Zoltánra kellett figyelnie.

Amint azt szombati számunkban is olvashatták, a hírek szerint a Chelsea is elküldte egyik emberét a magyar fővárosba, ami a világhírű londoniak kiszemeltjét illeti, egy angol újságírótól úgy értesültünk, hogy a törökök ifjú klasszisa, Arda Turan volt. ---- KIRÁLY GÁBOR
a gólról nem tehetett, rögvest utána óriási bravúrral hárított ziccerben, valamelyest életben tartva reményeinket

ÉGER LÁSZLÓ
sokat birkózott a hatalmas termetű Hakan Sükürrel, és a sok jó szerelés mellett voltak megingásai, de most nem hibázott nagyot…

JUHÁSZ ROLAND
egyszer lemaradt Servetről, és abból gólt kaptunk. Minden más esetben nagyszerűen avatkozott játékba, a meccs végén csatár volt

VANCZÁK VILMOS
túlságosan is a biztonságra törekedett, akkor is, amikor talán nem kellett volna, így szürke volt a futballja

FEHÉR CSABA
mintha nem találta volna a ritmust, hiányoztak a lendületes felfutásai, veszélyes beadásai, de akadtak jó megoldásai is

TÓTH BALÁZS
sokat dolgozott, de szürkén teljesített, s többször akkor is oldalra vitte a labdát, amikor megindulhatott volna előre is

DÁRDAI PÁL
kihagyta a meccs helyzetét, de hatalmas szívvel küzdött a mezőnyben, rengeteg labdát szerzett, és igen sokat futott

HALMOSI PÉTER
visszafogottan teljesített ezen a találkozón, nem tudott bekapcsolódni az összjátékba, nem találta a helyét a pályán

GERA ZOLTÁN
megvillant: millimétereken múlt, hogy szabadrúgása után nem született fantasztikus gól. Ennél sokkal többre képes

HUSZTI SZABOLCS
sokat dolgozott, de ezúttal az ő játéka sem volt elég ahhoz, hogy helyzetbe kerüljön, vagy gólszerzési esélyt teremtsen

TORGHELLE SÁNDOR
egy ízben jól paszszolt keresztbe, de ennél többre nem futotta az erejéből, képtelen volt közel kerülni a török kapuhoz, pedig csípett, rúgott, harcolt…