„Villámgyorsan operálni kell”

– Professzor úr, nincs olyan érzése, hogy a magyar futballban megállt az idő?
– A folyamatok egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy megkezdődött a haldoklás – mondta Sárközy Tamás. – Az első osztályú bajnokság csak papíron profi bajnokság, már a nyár végére eltűnnek vezető klubcsapataink a nemzetközi kupákból. Az Újpest Vaduz elleni bukása vagy a válogatott máltai veresége csak a jéghegy csúcsa. Törvényszerű, hogy ide jutottunk.

– Különösen aktuális lenne tehát rendet vágni. Ám az erre utaló szándéknak halovány jelei sem mutatkoznak.
– Ami új elem az egy éve írt cikkem óta, az az Európa-bajnoki pályázat. Ez jelentős infrastrukturális beruházásokkal járna, jó lenne az országpropagandának. Nem véletlen, hogy a kormány, az érintett városok és voltaképp minden politikai erő támogatja. A 2012-es Európa-bajnokság jót tenne az egész magyar sportnak, hiszen mintegy felvezetője lehetne a budapesti olimpiának. Kitűnő összetétellel létrejött a szervezőbizottság, amely lényegében az MLSZ-től függetlenül dolgozik. Ez a testület képes volt a semmiből ütőképes pályázatot készíteni, jelentős médiatámogatást szerezni, megfordítani a közhangulatot. A bizottságnak az az álláspontja, hogy a rendezés esélyét minden botrány veszélyezteti. Ugyanakkor ezt a felfogást az MLSZ vezetősége a húsz éve fennálló állapotok konzerválására használta fel, azaz a rendteremtés elmaradt. Én más megoldást javasoltam.

– Éspedig?
– A pályázathoz kapcsolódva meg lehetett volna újítani a futball teljes szervezeti rendszerét. A labdarúgásból egy-két ezer ember manapság is igen jól megél, lényegében ugyanazok az érdekcsoportok vezetik az MLSZ-t, mint húsz éve. Persze ezek egymás közt is viaskodnak a vezetésért, így váltotta fel a Bozóky Imre fémjelezte érdekcsoportot a Kisteleki-féle. Külsőkkel szemben azonban összezárnak. Az év elején szóba került, hogy Csányi Sándor vezetésével egy külső csapat vegye át a labdarúgás irányítását. Ez nagyszerű megoldás lett volna.

– Formálisan fel is ajánlották neki az elnöki posztot…
– …de arról már hallani sem akartak, hogy az elnökség tagjait is ő jelölje ki. A pénz kellett volna, de azt a hivatalban lévő futballvezetők maguk szerették volna elkölteni. Amikor pedig látták, hogy ez Csányi Sándor esetében nem megy, ténylegesen meggátolták a bankszakember hivatalba lépését. Azon a héten, amikor az OTP első embere a felkérést mérlegelte, tele voltak az újságok mindenféle botránnyal: büntetőfeljelentések, kötvénytartozás, vitás tévésszerződések. Márpedig a bankszakmában ez nem megy. Csányi Sándor visszalépett, és ezt követően nem hallottunk a botrányokról; azóta a szőnyeg alatt intézik ezeket az ügyeket… Kisteleki István a rend, fegyelem jelszavával lett elnök, de ebből eddig szinte semmi sem látszik. Az Európa-bajnoki pályázatot tehát nem a labdarúgás megújítására, hanem az eddigi helyzet konzerválására használták fel.

– Eszerint az UEFA a magyar futballban élők számára a legkellemesebb döntést hozta a pályázati eredményhirdetés elcsúsztatásával, hiszen nyertek négy újabb hónapot.
– Ez így van. Viszont az UEFA eredményhirdetéséig ki lehetne dolgozni a megújulás stratégiáját, mégpedig két változatban: az egyiket arra az esetre, ha nyerünk, a másikat, ha nem kapjuk meg a rendezést.

– Miként festene az első verzió?
– Ha az Európa-bajnokság házigazdái leszünk, az MLSZ élére nagy tekintélyű közéleti emberekből álló elnökséget kell állítani – már nem aktív gazdasági vezetőket, volt polgármestereket. Ezek az emberek az életükből rááldoznának hat évet, hogy sikeres tornát rendezzünk. Át kellene szervezni a teljes bajnoki rendszert, és 2012-re ütőképes válogatottat felépíteni. A sporttörvénynek megfelelő szabályozást kialakítani, a gazdasági helyzetet konszolidálni, az erkölcsi rendet helyreállítani. Ezért azokat, akik az elmúlt húsz évben vezető posztokat töltöttek be a magyar labdarúgásban, meg kellene kérni, hogy egy ideig ne tegyék. Egészen más típusú utánpótlásképzésre van szükség, honosítási koncepciót kellene kidolgozni – és még sorolhatnám a részleteket.

– A sportág befolyásos szereplői egyszer már megtorpedózták önmaguk menesztését; miért tennének legközelebb másként?
– A kontinensbajnoki rendezéshez nagyszabású beruházásokra lesz szükség, jelentős állami, önkormányzati pénzekre, a magyar privát gazdaság jelentős hozzájárulására. A gazdasági erő kikényszerítheti az MLSZ megváltoztatását. Kétezer körül nagyon sok állami pénzt nyomtak a labdarúgásba, azt azonban eltékozolták. Ez még egyszer nem fordulhat elő.

– S mi történhet, ha sikertelen lesz a kandidálásunk?
– Akkor alapvetően az amatőr megoldásnak kell előtérbe kerülnie. A magyar bajnokság a jelenlegi virtuális érdeklődés mellett nem tud eltartani tizenhat profi csapatot. Mindenki láthatja: alig van néző, a szponzori pénzek és a televíziós bevételek állandóan csökkennek.

– Borítékolható: ezért a megoldásért még kevésbé lelkesedne a futballközeg.
– Ez lehet. Persze az a kérdés, mit értünk futballközegen. A labdarúgásban tevékenykedők, illetve a labdarúgás iránt érdeklődők jelentős része kezdi felismerni, hogy ez így nem mehet tovább. Egyébként is mivel az MLSZ szabályzatai és működési szabálya tele van jogszabálysértésekkel – ezt a Fradi licencügye jól mutatja – az ügyészség keresetére a bíróság felfüggesztheti az MLSZ önkormányzatát és felügyelőbiztost jelölhet ki, aki megteremtheti a megújulás alapját. Persze jobb lenne, ha a változást maga a labdarúgó-közösség hajtaná végre.

– A jégkorong-szövetségben ön már levezényelt egy radikális reformot. Annak tapasztalatai hasznosíthatóak-e a futballban?
– A „máltai pofont” mi is megkaptuk a kilencvenes évek elején, amikor az ausztrálok legyőztek minket. A hulli vereség után kierőszakoltuk, hogy a nagyválogatottra szinte semmit se költsünk, és minden rendelkezésre álló eszközt a Kercsó Árpád vezette ificsapatra fordítsunk. Ennek eredményét kétezer körül kezdte élvezni a magyar jégkorongsport. Valami hasonlót kellene tenni a labdarúgásban is.

– A nemzetközi vérkeringésből nem lehet kiszállni.
– De majdnem mindegy, hogy a csoportból hányadik helyen nem jutunk tovább. A válogatott költségeit drasztikusan le kell faragni, és a pénzt átcsoportosítani az utánpótláshoz. A jelenlegi válogatott jobb eredményt, mint eddig, úgysem tud elérni. Az MLSZ vezetősége egyébként a válogatottal kapcsolatban igen ügyes. Először Lothar Matthäust ültette a kispadra, majd Bozsik Pétert. Az egyik világklasszis, a másikat védi a Bozsik név. No de Máltától akkor is ki tudunk kapni, ha özvegy Stockenbauer Benőné ül a kispadon.

– A szurkolók, már akik még kitartanak, már ezt a mostani vesszőfutást is nehezen viselik el.
– Szerintem, ha őszintén kiállunk és elmondjuk, hogy az újjáépítés közben nem javulnak az eredmények, de az amatőrök lelkesen hajtanak a magyar színekért, azt elfogadná a közvélemény. Főleg azért, mert nagyobb pofonokat már aligha kaphatunk. A hokireform során ezt megértette. Igaz, a hoki kis sportág, a labdarúgás azért más.

– A futballban viszont nem érződik a reform előszele sem.
– Sajnos igaza van. Egyelőre mást nem tehetünk, mint várjuk az Európa-bajnoki pályázat eredményét. Utána viszont villámgyorsan operálni kell. Ha ezt a labdarúgás belső körei nem engedik meg, még mélyebbre merülünk a mocsárban.