A megörökölt stáb csak kezdetben volt előny

– Megnyugodott, vagy még emészti magát?
– Jól döntöttem, nem emésztem magam – mondta Szilágyi Péter. – Legfeljebb azon morfondírozom, mit kellett volna másképp csinálnom.

– Ezek szerint már önkritikusabban szemléli a munkáját? Az elnökség az önkritikát hiányolta a beszámolójából.
– Hiba volt, hogy feltétel nélkül elfogadtam a felkínált szerződést, több olyan pont is szerepelt benne, amelyen utólag változtatnék. Tanulság: az ember maga válassza meg, kivel akar dolgozni. A stáb öröklése kezdetben előny volt, de később hátrány.

– Mondjuk ki: nem tudott együttműködni segítőjével, Petrovics Mátyással.
– Mindkettőnkben sok feszültség halmozódott fel, amelyet nem tudtunk kezelni. Mindez rányomta a bélyegét a csapattal kialakult kapcsolatomra.

– A játékosok a szakmai munkáját bírálták. Nem jelezték ezt szemtől szembe?
– Sokszor beszéltem velük, együtt is, külön is, de megoldhatatlan problémák nem kerültek felszínre. Az edzőnek, a csapatkapitánynak kötelessége jelezni a szövetségi kapitánynak, ha gondokat tapasztal, ehelyett ők maguk akarták megoldani őket, ennek visszafojtás lett a vége.

– Tudomásunk szerint a Világkupán a női szakág vezetőjének, Beck Györgynek jelezte a többség, hogy nem akar önnel együtt dolgozni. Tudott róla?
– A Világkupán két játékos ellen foglalt állást a másik tizenegy. A két érintett beépítésére kellett figyelnem, ami közvetve nemtetszést válthatott ki a többiekben velem szemben.

– Az egységes kiállás ennél nagyobb bajra utalt, nem?
– Megkaptam, hogy túl sok a fizikai munka és kevés a taktikai gyakorlás. Ám kényszerpályán haladtunk, nem tudtunk felkészülési meccseket játszani, amelyeken mérlegre tehettük volna magunkat. A Világkupán elért ötödik hely megszerzése után nyílt, heves érzelmektől sem mentes vitát folytattunk, felvázoltam az elképzeléseimet az Európa-bajnokságra. Egy játékost, a kapus Tóth II Andreát leszámítva mindenki elfogadta a tervet, így azt is, hogy az olaszokkal kétkapuzunk Egerben. A nem hivatalos mérkőzéseken, majd az első hivatalos találkozón szépen muzsikáltunk, a második derbin kikaptunk, amit megint nehezen viselt el a csapat. Egriként nem költöztem be az edzőtáborba, otthon laktam, s ezt utólag hibának tartom.

– Mikor tudatosult önben, hogy rossz a helyzet? Csak az elnökségin, ahol hatan szavaztak a leváltása mellett, ketten ellene, és négyen tartózkodtak?
– Igen, bár előtte már hallottam mozgolódásról. Igyekeztem is elébe menni, ezért Beck György alelnöknek és Martin György elnöknek is beszéltem az elképzeléseimről, amelyekhez támogatást kértem. A jövőt terveztem, és nem kaptam ellentmondó visszajelzést. A női liga ülésén az edzők, a szakma elfogadta a beszámolómat: hatan rábólintottak az általam mondottakra, ketten tartózkodtak. Ezután megnyugodva mentem el az elnökségi ülésre. Ha hamarabb tudom, hogy nem lehetek nyugodt, nem hozom kellemetlen helyzetbe azokat, akiket jövőbeni munkatársaimnak neveztem meg. Meglepett, hogy az elnök, a két alelnök és a társelnök is ellenem voksolt.

– Nem érzi úgy, hogy túl nagy falat volt a világbajnok válogatott irányítása, Faragó Tamás örökségének átvétele?
– Sok oka van, hogy így alakult, de úgy vélem, eddig nem érvényesülhettem. Mostantól lehetett volna rá alkalmam, mert az általam választott stábbal folytathattam volna a munkát, megismertem a csapatot, tudom, kire számíthatnék, min érdemes változtatni. Sajnálom, hogy így alakult. ---- U ---- K