„Ha hívnak, akkor jövök”

– Négy napon belül második bajnoki gólját szerezte a Mainz színeiben. Aki eddig kételkedett átigazolásának jogosságán, azt most valószínűleg meggyőzte arról, hogy helye van a mainzi gárdában…
– Egy támadó mindig nehéz helyzetben van – mondta Szabics Imre. – A csatár ugyanúgy része a csapat egységének, és hiába játszik jól, illetve látja el hibátlanul taktikai feladatát, teljesítményét mégis mindig a szerzett gólok számával mérik.

– Leverkuseni találata után azt nyilatkozta, óriási lelki tehertől szabadult meg…
– Éppen a fentebb említett ok miatt. Ötször léptem pályára bajnoki mérkőzésen mainzi mezben, ebből legutóbb négyszer kezdőként. A szurkolók elsősorban gólokat várnak tőlem, és mivel a Leverkusen elleni összecsapásunkig nem sikerült betalálnom, már nagyon türelmetlenek voltak. Az idő múlásával egyre inkább úgy éreztem, csak góljaimmal bizonyíthatok, a rám nehezedő nyomás pedig egyre nőtt.

– Edzője, Jürgen Klopp azonban mindvégig türelmes volt, és amikor csak lehetett, a kezdőbe jelölte. Sokat számít egy labdarúgónak, ha ennyire bíznak benne?
– Hogyne számítana. A bajnoki szezon rajtja előtt igazoltam a csapathoz, a teljes nyári alapozást kihagytam. Még most sem vagyok százszázalékos állapotban, de Jürgen Klopp töretlenül hisz abban, hogy hasznára tudok lenni csapatának. Ha nem így lenne, már a tartalékok közé száműzött volna. Nagyon jólesik, hogy ennyire bízik bennem, és úgy érzem, nem okoztam eddig csalódást.


– Pedig korábban a német sportsajtó nem ölelte keblére, mondhatni, kifejezetten rosszmájú cikkeket írtak önről és játékáról.
– Többször is megkérdezték a véleményem, ám úgy éreztem, nincs miről érdemben beszélnem, így aztán megorroltak rám. Félreértés ne essék, szívesen állok a sajtó munkatársainak rendelkezésére, a cikkek azonban a negatív hangulatkeltés szándékával íródtak, én pedig ilyenekben nem akarok részt venni. Jobban szeretem, ha a mérkőzésekről vagy a teljesítményemről kérdeznek, akkor azonban erről szó sem volt, hiszen sérült voltam. A sajtónak óriási véleményformáló ereje van, a kritikák pedig rossz színben tüntettek fel szurkolóink előtt is. Szerencsére, rendeződött a helyzet, látva teljesítményemet és két gólomat, elhalkulnak a bíráló hangok.

– Ha személyes dolgai jó irányba is fordultak, csapata, a Mainz kieső helyen áll a bajnoki tabellán, és nyolcvanhat napja nem nyertek tétmérkőzést. Innen már csak felfelé vezethet az út?
– Mi lennénk a legboldogabbak, ha huszonöt pontunk lenne, és az első helyen állnánk. Nagy a csalódottság, mert a legutóbbi mérkőzéseinkbe rengeteg energiát fektettünk, ám jelenleg olyan szériában vagyunk, hogy hiába játszunk jobban ellenfeleinknél, és alakítunk ki több helyzetet, mégsem tudjuk megszerezni a három pontot. Nem könnyű a helyzetünk, ám az a lényeg, hogy harmincnégy forduló elteltével a bentmaradást jelentő hely valamelyikét foglaljuk el a tabellán.

– Térjünk át a klubfutballról egy kicsit talán érzékenyebb pontra, a magyar válogatottra…
– Mit mondjak erre? Természetes, hogy ha hívnak, akkor jövök, méghozzá szívesen, és játszom a válogatottban.

– A közvélemény drasztikus fiatalítást követel, ennek lehet, hogy Szabics Imre is áldozatául eshet, annak ellenére, hogy két gólja miatt joggal számíthat meghívóra.
– Egyetértek azzal, hogy fiatal játékosokat kell beépíteni a válogatottba, de nem ész nélkül. Ennek a fiatalítási folyamatnak tudatosan felépítve, szép lassan kell megtörténnie. A média és a közvélemény a máltai vereség után azonnal 17-18 éves gyerekeket követelt a csapatba. Úgy gondolom, ők még nem állnák meg a helyüket, mert sem mentálisan, sem fizikailag nem érettek. Igaz, én is tizenhét éves voltam, amikor Bicskei Bertalan meghívott a keretbe, de a bemutatkozásomra csak huszonegy éves koromban került sor, amikor a korosztályos válogatottakban végigjártam a szamárlétrát. Persze a gyerekek mellett szól, hogy nagyon tehetségesek, ám fejlődésükben órási törést jelentene, ha teszem azt, két zakó után őket okolnák a csalódott szurkolók.