„A szurkolók is nagyon elégedettek voltak velem”

– Hirtelen nem is tudom, mihez gratuláljak először: a válogatott kerettagsághoz, vagy az Inter felnőttcsapatában játszott tizenöt perchez. Ön melyikre büszkébb?
– Lehet, hogy furcsán hangzik, de én a Roberto Mancinitől kapott lehetőségnek örülök jobban. Most játszottam először tétmecscsen, és hát az Inter mégiscsak az Inter. A magyar válogatottban szerepelni is nagy szó, boldog vagyok, hogy Várhidi Péter úgy érezte, ott a helyem a keretben.

– Ha már szóba hozta a megbízott kapitányt: nem gondolja, hogy ön most csak azért szerepel a keretben, mert éppen az U19-es válogatott edzőjét ültették a kispadra?
– Tisztában vagyok vele, hogy a jelenlegi fiatalítást Várhidi Péter hajtja végre, márpedig az ő megbízatása csak egy meccsre szól. Lehetséges, hogy a frissítésnek nem lesz folytatása, de számomra így is óriási lehetőség a válogatott keretében szerepelni.

– Meglepte a meghívás?
– Várhidi Péter korábban több alkalommal azt nyilatkozta, hogy velem csak később lehetne számolni a válogatottnál.

– Tegyük hozzá: néhány hete még ön is úgy fogalmazott, nem érzi magát késznek a válogatottságra, rengeteget kell még fejlődnie. Ezek szerint korai volt behívni?
– Mivel ez a kapitány döntése, nekem nehéz erre mit mondanom. Ha ő úgy látja, hogy megértem a feladatra, és szükség van rám a legjobbak között, akkor az biztos nem véletlen. A magam részéről annyit ígérhetek, hogyha pályára lépek, minden tőlem telhetőt megteszek a csapatért, hiszen tudom, a címeres mez felelősség is. Aki magára húzza, egész Magyarországot képviseli.

– Ugyanezt vallotta például Király Gábor és Dárdai Pál is, mégis kikerültek a válogatottból. Nem hiányzik majd a rutinjuk?
– Biztos, hogy nehéz lesz nélkülük, hátrányt jelent, hogy hiányzik a csapatból a tapasztalat. Ugyanakkor hosszú távon hasznos lehet, ha a fiatal játékosok idejében hozzászoknak a válogatott légköréhez.

– Az utóbbi időben felgyorsultak ön körül az események: még csak tizennyolc éves, de már a válogatott légköréről beszél, ráadásul túl van az első tétmérkőzésén is az Interben.
– Nagyon boldog vagyok, hogy mindez megtörtént velem. A Messina elleni kupameccs felejthetetlen élményt jelentett, s külön öröm számomra, hogy a szurkolók is nagyon elégedettek voltak velem, az internetes szavazáson nyolc és feles osztályzatot adtak átlagban, és ezzel a csapat hatodik legjobbjának választottak. Bevallom, a meccs előtt úgy izgultam, mint még soha. Roberto Mancini nyugalmat és gyors játékot kért tőlem, és úgy érzem, sikerült megfelelnem az igényeinek.

– A tudósítások szerint az utolsó percekben egy jó helyről megítélt szabadrúgást is elvégezhetett. Hogyhogy átengedték önnek a „nagyok”?
– Először Dejan Sztankovics állt a labda mögé, de amikor észrevette, hogy ott vagyok a közelben, megkérdezte, nem akarom-e én elrúgni. Valószínűleg ő is látta felvételről a Primavera csapatban a Bresciának lőtt szabdrúgásgólomat, ezért szólt nekem. Persze örömmel elvállaltam, de a labda levágódott a sorfalról. A meccs után a társak közül aztán többen Davidnek becéztek, a szabadrúgásairól híres Beckham miatt.

– Könnyen megtalálja a hangot a sztárokkal?
– Abszolút. A lefújás után például az is kiderült, hogy Sztankovics tud néhány szót magyarul, és az öltözőben el is büszkélkedett nekem a „jó napot!”, „jó étvágyat!” és „szeretlek” kifejezésekből álló nyelvtudásával.

– Mit szóltak a szülei?
– Mindketten igen büszkék rám, különösen édesanyám lelkendezett a telefonban. Apu szigorúbb ember, ő a gratuláció után azért azt is hozzátette, hogy játszhattam volna többet is tizenöt percnél...