Fejpárbajok pályán és kispadon

A találkozó előtt Thomas Schaaf azon elmélkedhetett: vajon eleget gyakoroltatta-e csapatával a szöglet- és szabadrúgásokat, és hogy sikerült-e kellően feltüzelnie tanítványait. Vele szemben José Mourinho szövevényes agytekervényeibe nehezebb betekinteni, bár a mérkőzés felvezetésében többen azt pedzegették, hogy a portugál szerdán sutba vágja büszkeségét, és pontot, pontokat ajándékoz a Werdernek, hogy a nagy rivális, a címvédő Barcelona dolgát megnehezítse.

Vajon valóban így gondolkodott Mourinho?

Megnyugtató válasz nincs, ám látva a mérkőzést és ismerve annak végkimenetelét, leszögezhetjük: mindkét szakember jól kiagyalta a követendő haditervet.

Thomas Schaaf a felkészüléskor azt hajtogatta, kulcsszerep juthat a mérkőzésen magas játékosainak, közülük is legfőképpen Per Mertesackernek. A német válogatott védő nem csupán a hátvédsorban fejelgette el a Chelsea beadási kísérleteit, hanem az ellenfél kapuja elé érve is magabiztosan bólintott Carlo Cudicini hálójába – mily’ meglepő: egy szögletet követően. A mérkőzés előtti beharangozónkban nem hiába nyilatkozta Lisztes Krisztián, hogy ezeknek a szituációknak kulcsszerep juthat a találkozón.

No meg a szerencsének is…

Mert bizony ebből is jutott a brémaiaknak.

A találkozó egyetlen gólja előtt ugyanis a szlovák bíró, Lubos Michel tévesen adott szabadrúgást a Werdernek, a szöglet pedig ennek egyenes következménye volt. Torsten Frings, a mérkőzés napján harmincadik születésnapját ünneplő válogatott középpályás mindkét esetben főszereplő volt, és mindenféle vitának elejét véve, így nyilatkozott: „Az esetnél egyszerűen elcsúsztam. Nem tehetek arról, hogy a játékvezető lefújta.”

Az őszinte bejelentés azonnal témát szolgáltatott José Mourinhónak.

„Ott állt az asszisztens a közelben, de nem jelzett kollégájának, aki harminc méterre volt az esettől – panaszkodott a portugál mester. – Most tehát nem az a kérdés, hogy Michael Ballack vagy Didier Drogba miért maradt le Per Mertesackerről, illetve hol voltak a többiek, hanem az, hogy hol volt a játékvezető a szabadrúgás előtti szituációban.”

Bizton állítható, José Mourinho amilyen remek edző, olyan kitűnő mellébeszélő is.

Furcsa, hogy Arjen Robbent és Andrij Sevcsenkót a kispadra ültette, ám bármennyire nem volt szándékában elveszíteni a találkozót, minden bizonnyal éjszaka nem forgolódott álmatlanul az ágyában. Már csak azért sem, mert – és itt újból Lisztes Krisztián mérkőzés előtti esélylatolgatására utalunk – a Chelsea-nek nem volt különösebb vesztenivalója, és sejtették: valószínűleg a Barcelona is begyűjti a három pontot Szófiában – ebben az esetben pedig felesleges lenne minden taktikázás, elvégre a másik továbbjutást érő hely a Barcelona–Werder találkozón dől el. Igaz, a brémaiaknak annyi előnyük van, hogy nekik már döntetlen is elegendő.

Mivel nem tudják bizonyítani a Chelsea tudatos, eredményt befolyásoló magatartását, a spanyol gárda vezetői sem az angolok esetleges bundázásával, hanem saját sorsukkal foglalkoznak. A katalánok holland edzője, Frank Rijkaard a kötelező jelleggel megnyert Levszki elleni találkozó után azt mondta: „Nehéz mérkőzés lesz a Werder elleni, azonban derűlátó vagyok.”

Majd halkan elismerte, hogy az angolokat tekintették a csoport legfőbb esélyesének, és a német gárdával nem számoltak – pedig mint kiderült, kellett volna…

Vajon most mi járhat Frank Rijkaard fejében? ---- L ---- &