Cannavaro a király

Ritkán fordul elő a labdarúgás legnagyobb tekintélyű díjának, az Aranylabdának kiosztásakor, hogy a kitüntetést egy védőnek adják át, az idén mégis ez történt. Fabio Cannavaro ebben az évben (igaz, később elvett) olasz bajnoki címet nyert még a Juventusszal, a nyáron pedig az olasz válogatott csapatkapitányaként világbajnoki aranyéremig vezette a nemzeti csapatot, így a szakírók választásának jogosságához kétség sem férhet. Persze a verseny kiélezett volt, hiszen a második helyen befutó – szintén olasz – Gianluigi Buffon és a dobogó harmadik fokára álló francia Thierry Henry is remek évet zárt.

„A világbajnokságot megnyerni csodálatos volt, de az Aranylabda elnyerésére egyáltalán nem számítottam – szólt a frissen kitüntetett, nápolyi születésű védő első reakciója.– A díjat a feleségemnek, Danielának ajánlom, de szeretném elvinni Nápolyba is, a városba, amely minden pillanatot különlegessé tesz. A nápolyi gyerekeknek pedig azt üzenem, hogy higgyenek az álmaikban, mert azok valóra válhatnak, mint ahogy az én példám is mutatja.”

A most már madridi színekben futballozó Fabio Cannavaro a „világ tetején” sem feledkezett meg korábbi klubtársáról, az ezúttal maga mögé utasított Gianluigi Buffonról: „Sajnálom, hogy éppen vele kellett versenyre kelnem az Aranylabdáért, mert ő számomra nem egy a világbajnok gárda játékosai közül, hanem igazi barát is. Ő nem csupán a legjobb kapus a földkerekségen, sokkal több annál. A korábbi sikereinkben is osztoztunk, és hihetetlen, hogy éppen ő és én, egy kapus és egy védő nyerte az idei szavazáson az első és a második helyet.”

Arról, hogy mi a nagyszerű forma titka, a háromgyermekes apuka még a világbajnokság idején beszélt: „Jókat enni, nagyokat aludni és szexelni – íme, a legfontosabb dolgok.”

Nem tudni, hogy az említett játékosfilozófiát Ottavio Bianchi, a Napoli korábbi vezetőedzője és a kis Cannavaro felfedezője verte-e a tanítvány fejébe, mindenesetre a szakember pozitív emlékeket őriz egykori futballistájáról: „Még mindig a szemem előtt van Fabio, aki semmit sem változott azóta: örökké vidám fiú, igazi nápolyi srác volt, forró vérmérsékletű, hirtelen haragú valaki.”

Érdekesség, hogy a két évig a Juventus színeiben játszó védő 1993. március 7-én éppen a „zebrák” ellen mutatkozott be Serie A-mérkőzésen a Napoli csapatában – az akkori tréner elmondása szerint bűn rosszul.

Azóta azonban sok idő eltelt, és a hosszú pályafutás során számtalanszor bebizonyosodott, hogy nem döntött rosszul Bianchi mester, amikor az akkor mindössze 19 esztendős Fabiót mély vízbe dobta. A határozottságáról és keménységéről ismert hátvédre „útközben” ráragadt a „Berlini Fal” becenév, amely plasztikusan szemlélteti a Fabio Cannavaro nevével fémjelzett védelem áthatolhatatlanságát.

És habár a német fővárosban felhúzott fal hosszú ellenállás után megadta magát a történelem viharainak, mi, labdarúgást szerető emberek reménykedünk benne, hogy az olasz védő még sokáig állja a sarat, és bizonyítja, hogy a futball nem csupán a csatárok játéka.

---- C ---- &