Menekülés a szabadságba

„Aki magyar, velünk tart!”

Az MDP vezetői és a kormány 1956. október 23-án délelőtt be akarta tiltani a műegyetemisták által szervezett tüntetést. Mindhiába. Piros László belügyminiszter végül engedélyezte a felvonulást, amely délután háromkor kezdődött a Petőfi Sándor-szobornál. A csaknem 200 ezres tömeg különböző jelszavakat skandált, és hiába nevezte este nyolc órakor rádióbeszédében Gerő Ernő pártfőtitkár „nacionalista tüntetésnek” a megmozdulást, onnan már nem volt visszaút. A forradalom és szabadságharc elkezdődött.

Váratlan vereségek a fiatalítás után

Néhány nappal korábban a magyar válogatott Bécsben Puskás Ferenc és Sándor Károly góljával 2:0-ra legyőzte Ausztria csapatát.

Akkor és ott senki sem tudhatta: az volt az Aranycsapat utolsó mérkőzése. Pedig válogatottunk káprázatos formában volt. Igaz, ehhez kellett a kapitánycsere is...

Az 1956-os esztendő török meghívással kezdődött. Sebes Gusztáv ellenkezett, mondván, fáradtak a játékosok, így nincs értelme kockáztatni, ám a politikai vezetőség másként döntött. Válogatottunkat egy törökországi ünnep csúcspontjaként várták Isztambulba, katasztrofális időben. Zuhogott az eső, a magyar küldöttség tagjai többször is csak tornateremben tudtak edzeni. A csapat kikapott 3:1-re, és így odalett a másfél éves veretlenség. Itthon még mindig megbocsáthatatlan bűnnek számított az 1954-es berni világbajnoki döntő elvesztése, a bajnoki találkozókon a szurkolók minősíthetetlen hangon szidták Puskásékat. Aztán április végén a Népstadionban a jugoszlávok elleni 2:2 után Sebes Gusztávot is kikezdte a publikum. Pedig a kapitány megpróbált fiatalítani. A csehszlovákok elleni, május 20-án megrendezett barátságos meccsen csupán Bozsik József, Budai II László, Kocsis Sándor és Hidegkuti Nándor maradt az alapcsapatból, Puskást is pihentették. Kikaptunk 4:2-re, ezzel válogatottunk elveszítette veretlenségét a Népstadionban, sőt két héttel később Brüsszelben – immár Puskással a válogatott soraiban – Belgium is jobbnak bizonyult 5:4 arányban.

Kapitányváltás után rendszerváltás


Ne szépítsük: az Aranycsapat nimbusza veszni látszott.

Így kevesen csodálkoztak, amikor egy Portugália ellen elért 2:2-es döntetlen után júniusban leváltották a kapitányt, és az OTSB elnökségének határozata értelmében Bukovi Mártont nevezték ki a helyére. Mellé bizottságot helyeztek, amelynek tagja Sós Károly, Lakat Károly és Vincze Jenő volt. Ezután jött a diadalmenet: győzelem itthon a lengyelek, idegenben a jugoszlávok, a szovjetek, a franciák, majd végül az osztrákok ellen.

S az már az igazi magyaros futball volt!

És ekkor kitört a forradalom. Itthon vita dúlt, hogy a magyar sportolók elutazzanak-e a melbourne-i olimpiára, végül Nagy Imre miniszterelnök döntött az utazás mellett. Sebes Gusztáv a MOB elnökeként nem tartott a küldöttséggel, inkább megpróbálta összeszedni a Nyugat-Európa több pontján lévő magyar futballistákat, és hazahívni őket. A volt kapitány kiutazott Svájcba, ahol az ifjúsági válogatott tartózkodott, de mire odaért, a keret tagjainak többsége svájci vagy német csapathoz szerződött. Sebes Gusztáv ezután átment Brüsszelbe, ahol a Honvéd BEK-visszavágót játszott a spanyol Bilbao ellen. Akkor már tudni lehetett, hogy a kispestieket dél-amerikai túrára hívják.

Az NSZK-ból kitiltották a kritizáló magyar sztárt

A Honvéd november elsején indult Brüsszelbe, s Nagy Imre miniszterelnök azt mondta nekik búcsúzóul: „Fiúk, itthon már győztünk, győzzetek ti is...”

Volt is reális esély a Bilbao elleni továbbjutásra, hiszen a baszkok csupán 3:2-es előnnyel várták a visszavágót. Csakhogy Puskásék akkor már a dél-amerikai túrával foglalkoztak, így nem is akartak továbbjutni, 3:3 lett a vége, s ez volt minden idők egyik legerősebb magyar klubcsapatának, a legendás Honvédnak az első és az utolsó BEK-próbálkozása. December 20-án történt mindez, majd a Honvéd Belgiumból visszatért Olaszországba, egészen pontosan egy Ospedaletti nevű kisvárosba. December 28-án Milánóban a kispestiek 2:1-re legyőzték az Intert, majd volt, aki hazajött közülük, ám a csapat nagy része Brazíliába utazott. A Honvéd megmérkőzött a Flamengóval és a Botafogóval is, és hiába tiltották le itthonról az utat, végül szép summával jöttek haza a játékosok. Érdekes, az út ellen leginkább tiltakozó Nagy Marcell MLSZ-elnök később maga is disszidált...

A fekete túra után a kispesti küldöttség tagjainak nagy része hazatért, ám Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán és Grosics Gyula kint maradt, és az ifjúsági válogatott disszedens tagjaival csapatot szerveztek Bécsben. Grosics 1957 nyarán hazatért, a három világklasszisra viszont pokoli hónapok vártak. Ezt jól jellemzi a dpa nyugatnémet hírügynökség 1957. október elsejei jelentése, amely így szólt: „Az NSZK Labdarúgó-szövetsége megtorlásul azokra a rágalmakra, amelyeket Puskás Ferenc, a magyar válogatott egykori csapatkapitánya tett, úgy határozott, hogy őt az NSZK területén esetleges mindennemű játékos- és edzői működéstől eltiltja.” Indoklásként azt írták, hogy Öcsi 1956 novemberében egy francia újságban sértő és valótlan állításokat tett a világbajnok NSZK játékosaira.

A magyar sportolók akkoriban nem mindenhol voltak szívesen látott vendégek.

Az MTK például Nyugat-Berlinbe készült – mindhiába, telefonon lemondták a túrát. De Puskás, Kocsis és Czibor mindezek ellenére szédületes karriert futott be a szabad világban. Öcsi a Real Madrid sztárja lett, Kocsis Sándor előbb Svájcban próbálkozott, majd 1958–1966 között a Barcelona alapemberévé vált, Czibor Zoltán ugyancsak a Barcelonában mutathatta meg képességeit, hogy aztán az Espanyolnál fejezze be pályafutását.

Itthon nemcsak az ország – a futball is a romokon kezdett új életet. ---- Puskás Ferenc temetésével kapcsolatban hétfőn fontos egyeztető értekezletet tartottak a Magyar Labdarúgó-szövetség székházában. A tanácskozáson az érintettek többek között megbeszélték a temetéssel kapcsolatos sportdiplomáciai kérdéseket, és szót ejtettek a külföldi vendégek fogadásáról is. Eldőlt az is, hogy a december 9-én, délután 16 órakor kezdődő „A nemzet búcsúja” elnevezésű ceremónián a tervek szerint minden élvonalbeli és másodosztályú futballista ott lesz a Puskás Ferenc Stadionban, sőt külön szerep jut a mintegy ezer profi játékosnak, hiszen minden bizonnyal sorfalat állnak majd a pálya körül, amikor a búcsúztatás végén elviszik a Puskás Ferenc földi maradványait tartalmazó urnát. Aznap az országban egyetlen futballmérkőzést sem rendeznek, ezért várhatóan nagy számban lesznek jelen a vidéki és az amatőrcsapatok is. A ceremónián természetesen a volt válogatott játékosok is képviseltetik magukat, leróva kegyeletüket Puskás Ferenc ravatala előtt, és különleges szerepük lesz a búcsúztatásban.

A szervezőktől filmanyagot kértek Puskás Ferenc pályafutásáról és életéről, Iránban ugyanis ennek levetítésével szeretnének megemlékezni minden idők egyik legjobb futballistájáról. A telefonok egyébként folyamatosan csöngnek, szinte a világ minden tájáról, Görögországtól, Kanadán át egészen Ausztráliáig érdeklődnek a temetés részleteiről, és jelzik részvételüket a december 9-i temetésen. Ebből is látszik, hogy az egész világot megrázta a legnagyobb magyar futballista, Puskás Ferenc halála. ---- Puskás Ferencné négyéves Anikó lányával és Fried Tamásnak, a Honvéd orvosának a feleségével indult neki a világnak 1956 novemberében. Egy nagyobb csoport tagjaként vállalkozott a veszélyes útra. Vonattal utaztak, s a tervek szerint egy Levél nevű falunál lassított a szerelvény, amelyről menet közben kellett leugraniuk. A faluba háztól házig bujdosva mentek be, s napnyugta után gyalog indultak tovább.

Egyre többen csatlakoztak hozzájuk. Hosszú órák óta vonszolták magukat, amikor megláttak egy kis házat: Ausztriába érkeztek. Ott, a Nemzetközi Vöröskereszt által szervezett menekülttáborban már várták őket, forró kakaót kaptak, majd kocsival vitték őket Bécsbe, a Münchendorf Hotelbe. Puskás Ferencné ott találkozott Alizzal, Kocsis Sándor feleségével is. Kocsis Sándor jött értük autóval, elvitte őket Milánóig – ott maradtak, amíg a férfiak futballoztak. Eközben az MLSZ megpróbált nyomást gyakorolni a feketetúrán lévő Honvédra, s a csapat a fenyegetések miatt nem mert több meccset játszani. Barcs Sándor, az MLSZ-küldöttség tagjaként Bécsben még megpróbálta hazacsábítani Puskást, de nem tudta megígérni neki a büntetlenséget. Ekkor Öcsi bácsi azt mondta: nem tér vissza Magyarországra. És mint a lapokban jóval később megjelenő fotóból kitűnt: a család boldogan élt Spanyolországban is. ---- „Puskás Öcsit a Magyar Labdarúgó-szövetség a külföldre távozása után két évre eltiltotta, ám ezt a büntetést a FIFA később egy évre csökkentette. De hiába, amikor Öcsi egyre csak hízott, ráadásul az eltiltás miatt nehezen talált magának valamirevaló csapatot. Tulajdonképpen erre ment rá az 1957-es esztendő, Puskás ekkor hol Bécsben, hol Olaszországban bukkant fel. Azt már pontosan tudom, hogy Östreicher Emil Olaszországban érte utol a legendás tízest, azzal az ajánlattal, hogy a Real Madrid érdeklődik iránta. Puskáson legalább tizennyolc kiló felesleg volt, ezért az osztrák fővárosban az Admira Wackernél kemény edzésbe állt, és hat hét alatt csaknem leadta a súlyfeleslegét. Östreichert ekkor már nagyra tartotta Santiago Bernabéu, a Real elnöke, tudniillik a magyar menedzser előre megmondta neki, hogy a Real–Vasas BEK-meccsen Madridban négy nullra nyernek a spanyolok, míg Budapesten kettő nullra győz majd a piros-kék gárda. S lám, telibe találta az eredményt. Szóval Östreicher megjelent Madridban a lefogyott, erőtől duzzadó Puskással, aki már az első edzőmeccsen meghódította a spanyol fővárost...”